Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1880
4 átvezető hid erős övezeteit lebontja és helyébe még semmi tartósat nem épített, nem mutathat fel. — Navita de ventis De bobus narrat arator. Szorítkozunk a tanügyre s itt is csak némi „sil limitté “-kett nyújtunk. * * * Nincs tér, a melyet a kor szelleme annyira magához ragadott volna, a mely annyira kizárólagos egyedárulkodási tervül szolgálna, amelyen különbség nélkül mindenki annyira otthonosnak, hivatottnak érezné magát, amelyen ezen összességnek nézete szerint annyi reformra szükség volna, amelyen is azért annyi kísérlet, javítás, változtatás, toldás-foldozás kockáztatott volna meg, mint az iskola. Ez ország-világ scbibdletje! — És nálunk a nagy patkóssal elszónokolt hátramaradás annál indokoltabbá teszi a nagy sürgést-forgást — az úá alkotást! És valljuk be őszintén, rövid másfél évtizeden át sok történt. Igen, hogy valljon van e köszönet benne? az más kérdés. Mellőzzük azt, hogy az évi hivatalos kimutatások szerint hány község nélkülöz még elemi iskolát, mennyi gyermek mindkét nemből nevelkedik föl elemi oktatás nélkül, ellenben mennyi palota emelkedett városokban, falvakban elemi, polgári középiskolául; — mi itt kiválóan a középiskolákra akarunk tekintettel lenni; — és e tekintetben igen sok történt; annyi gymnasium, reáliskola állítatott, hogy immár kifogyott az erő, nincs alap azok kellő fentartására. Bizony — ez a sajnálatos körülmény vagy rész gazdálkodásra, vagy még rosszabb számításra enged következtetni és a jó reputatióra árnyat vet: „incipiunt illudere et, quia hic homo coepit aedificare et non potuit consummare.“ De hát ha a szükségúgy kívánta, a hanyag múlt rengeteg mulasztásait hamar óhajtottuk helyre ütni. Valljon?! Annyi igaz: annyi sok új középiskola alapítatott, és még mindig vannak túlnépes intézetek, vagy legalább nagyobb része jól látogatott, egy sem panaszkodik gyér látogatás miatt, tehát ki kételkedhetik azoknak szükségességén, — sőt ki roszalhatná a kisebb városok, népesebb mezővárosok abbeli kívánságát, ha ifjú nemzedékük bővebb kiműveltetése céljára ők is kivannak keblükben gymnasiumot, reáliskolát bírhatni ? Talán mégis jó lenne nem a felületen maradni, a dolognak velejére tapogatózni és kutatni, mi alapja van e kérdésnek? Vessük egybe hazánk állapotát, amint az vagy 30 évvel előbb — a forradalom előtt és a jelenben van. Kérdjük: növekedett-e a lakosság azon arányban, amely arányban sokasítva mutatkoznak a középtanodák napjainkban, hogy ezeknek szükségessége statistice igazolva legyen? Ha nem, nem lehet tagadnunk azt sem, hogy középtanodai oktatásügyünk tévútra tereltetett — és nagy ideje, hogy akik annak vezetésére hivatvák, kissé számot vessenek ez állapottal. Ámítás, igen veszedelmes ámítás azt hinni, hogy az ifjú nemzedéknek a közép- francia kifejezés használatát a, megfelelő magyar szó „árnykép“ átvitt értelemben igen kemény volta igazolja.