Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1884
— 4 ITT—. Mit kell tehát sz. Tamás szerint idea alatt értenünk? Hogy e kérdésre határozott feleletet adhassunk, tudnunk kell, hogy sz. Tamás az értelmi megismerésnek kétféle módját különbözteti meg : az egyik a speculativ, a másik a praktikus. Speculativ megismerése szerinte az, mely az igazság puszta szemléleténél megállapodik; praktikus ellenben az, mely a szemlélt igazságot a cselekvéssel hozza kapcsolatba. így p. a csillagász speculativ úton ismeri meg tanulmányai folyamán a bolygók pályáit ; míg ellenben az építész gondolkodása azon képzeleti forma fölött, melyet valamely épületnek akar kölcsönözni, praktikusnak nevezendő. A csillagász és építész gondolkodása között tehát csak a cél szempontjából van különbség, amennyiben az elsőnek célja az, hogy bizonyos tény felfedeztessék, a másiknak ellenben az, hogy valamely mű létrehozassák.1) Az idea mint gondolat e szerint mind a két ismeretkörhöz tartozik, azzal a különbséggel mégis, hogy a praktikus ismeretkörben az nem egyéb, mint az a mintakép vagy prototypon, melyet a művész képzeletében megalkot, hogy azután annak hasonlatosságára készítse művét; ha ellenben a speculatív ismeretre vonatkoztatjuk, úgy az csak szellemi képmása a megismert tárgynak. Az ideának tehát kettős jelentése van, és mindegyikben oly gondolati formának tekintendő, mely nem az általa képviselt tárgyban, hanem az emberi szellemben létezik. Platon az ideát hasonló értelemben vette, azzal a lényeges eltéréssel mégis, hogy ő az ideákkal a földi dolgok örök típusait akarta jelölni, melyek az anyagon kívül önmagukban fennállanak. Miután sz. Tamás e nézetet téves tulajdonaitól megtisztította, az idea jelentését akként határozta meg, hogy az vagy mintaképe annak a tárgynak, melynek gondolati formáját képezi (exemplar eius, cuius dicitur forma), vagy pedig a megismerésnek határozó elve (principium cognitionis ipsius). Az első esetben a praktikus, a másodikban a speculativ ismerőtehetséghez tartozik.2) Habár azonban az ideának e kettős jelentése van, úgy az mégis csak egy esetben nevezhető tulajdonképen ilyennek, midőn t. i. mint gondolati mintakép szerepel. Ennek az alapja abban az oksági viszonyban rejlik, mely a gondolati mintakép és a megvalósítandó műtárgy között fönforog. E viszony könnyen belátható, ha meggondoljuk, hogy a mű ‘) Accidit autem alicui apprehenso per intellectum quod ordinetur ad opus, vel non ordinetur. Secundum hoc autem differunt intellectus speculativus et practices; nam intellectus speculativus est, qui quod apprehendit, non ordinat ad opus, sed ad solam veritatis considerationem; practicus vero intellectus dicitur, qui hoc, qnod apprehendit, ordinat ad opus. Et hoc est, quod Philosophus dicit, quod speculativus differt a practico fine; unde et a fine denominantur uterque; hic quidem speculativus, ille vero practicus, id est, operativus. S. Thom. Summa th. I. q. 79. a. 11 2) Idea graece, latiné forma dicitur. Unde per ideas intelliguntur formae aliarum rerumpraeter ipsas res existentes. Forma autem alicuius rei praeter ipsam existens ad duo esse potest: vel ut sit exemplar eius, cuius dicitur forma, vel ut sit principium cognitionis ipsius, secundum quod formae cognoscibilium dicuntur esse in congnoscente. Sum. th. I. q. 15. a. 1. — Idea, si priori sensu accipiatur, ad intellectum practicum spectat, quia constituit cognitionem ordinatam ad opus; sin altero sensu, ad cognitionem, prout cognitio est, refertur, ac proinde ad intellectum speculativum pertinet. Hoc secundo sensu idea hic accipitur; quapropter quaestio de origine idearum huc recidit, quid nam sit. per quod rerum cognitio mentem humanam subeat. Sanseverino Idealogia.