Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1888
A színképelemzés köréből. A fény terjedési sebességét Eomer, Fiseau, Bradley, Cornu mérték meg és 999000 kilométernyinek találták. A fénysugarak különböző szintjeknek mutatkoznak ; e színek azonban csak alanyi érzések, mert csak azon benyomások eredményei, melyeket a különböző sebességgel rezgő aetherhullámok szemeinkre gyakorolnak ; azaz : a szín tisztán alanyi érzés, mert a vörös-zöld-kék stb. sugarak csak egy közeg, az aether rezgéséből származnak és csakis a rezgési sebességben különböznek egymástól. Az aetherhullámok hosszát a fénytalálkozás és a fényelhajlás tüneményei által lehet megmérni. A hullámok hosszát megmérték Watts 1872, Kirchhoff és Gibbs 1868 és 1872, Plücker és Nittorf 1865, Augström 1868, Thalen 1868, Salét 1873, Lecoq de Boisbaudran 1874, Lockyer 1873—1875, Cornu 1881, Hartley 1882-ben és mások. Azt találták, hogy azon fénysugarak láthatók, melyek 760 milliomod milliméternyi egészen 396 milliomod milliméternyi hullámhosszúsággal bírnak. A fény terjedési sebessége akármelyik színre nézve állandó, s így ha a hullám hossza ismeretes, a rezgési szám is kiszámítható az n = A képlet szerint. Azon sugarak, melyeknek hullámai 760 milliomod milliméter hosszúsággal bírnak, 999000: JAW = 400 billió rezgést végeznek egy másodperc alatt, míg azok, melyeknek hullámhosszúsága 396 milliomod milliméter, 999000 : Ulaw = 758 billió rezgést végeznek egy másodperc alatt. Dr. Kayser Henrik, a berlini egyetemen tanár, rövidebb jelzést használ az aetherhullámok hosszúságának megjelölésére és pedig ha m = méter, mint a méter ezredik részével vagyis milliméterrel, fifi a milliméter ezredik részével és fifi az ezred-milliméter ezredik része vagyis a milliméter milliomod része; ennélfogva a hullámok hosszúságának két határa 760 fiff és 396 f/fi, ami azonban még így is írható 760 : 106 mm és 396 : 106 mm, vagy pedig méterekben kifejezve 7600 : 10-10 m és 3960 : 10~10 m. A fénysugarak kíséretében mindig hősugarak is járnak és pedig tekintettel a fénysugarak színére, kisebbnagyobb mértékben. Erről meggyőződést szerezhetünk az által, ha a színkép (Spectrum) különböző helyeire érzékeny thermometereket — Melloni-féle hővillamoszlopot összekapcsolva egy villamos sokszorozóval — alkalmazunk; a thermometer mindenütt hőmérséklet emelkedést fog mutatni, de nem egyenlőképen, mert a vörös sugarakban magasabb a hőmérséklet mint a kék színűekben, az ibolya színűekben pedig a hősugarak hiányát fogja kimutatni; de még a vörös sugarakon túl, ahol a szem fényt már nem lát, a thermométer magasabb hőfokot mutat és pedig még magasabbat mint magában a színképben, de csekély távolságban a vörös színtől, a hőmérséklet emelkedése megszűnik. Ez oly jelenség, amelyet nem csak a nap színképében, hanem az elektromos szénfény szín-