Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1888
képében is ki lehet mutatni. Léteznek ennélfogva oly a etherhullámok, melyek a hasáb által eredeti irányuktól még csekélyebb mértékben téríttetnek el, mint a vörös színű sugarak vagyis, melyeknek hullámai hosszabbak mint 750 filt. Ezek a Spectrum színes sugaraival azon közös tulajdonsággal bírnak, hogy az aether rezgésében találják megfejtésüket, de abban különböznek az előbbiektől, hogy látási szervünkre már benyomást nem tesznek. Tyndall szerint következő érdekes kísérlet által akár a nap, akár a villamos ívlámpa segítségével ki lehet mutatni, hogy a világos fénysugarakkal hősugarak járnak, melyek azonban egymástól elválaszthatók. A villamos lámpa mögé állítunk egy gömbidomú vájt tükröt oly módon, hogy a széncsúcsok a tükör gyújtópontja és mértani középpontja között legyenek. A sötét kamara kerek nyílásába átlátszó konyhasólapot illesztünk, mely a fény- és hősugarakat egyaránt akadálytalanul átbocsátja; utána, következik egy kősóvályú, melyben Jod-szénkéneg oldat van. Minthogy a szénkéneg és gőzei igen gyúlékonyak, azért az oldat vályúja körül van véve egy gyűrű alakú csővel, melyen át folyton hideg víz ömlik, miáltal az oldat is folyton lehűttetik. A tükör által a jodoldatra vetett fénykép annyira elnyeletik, hogy a jodoldat túlsó oldalán a tükör képpontjában a fénynek nyomát sem lehet látni. Ha azonban ezen helyre valamely gyúlékony anyagot teszünk, ez rögtön lángra kap; ha pedig platina vagy más fénylemezt teszünk oda, vörös, majd fehér izzásba jön. Ha a jódoldat helyett timsóoldatot öntünk a vályúba, a fénysugarak akadálytalanul mennek keresztül, de a tükör képpontjában, melyben most a fénysugarak egyesülnek, a hősugarak teljesen vagy nagy részben hiányoznak. Ugyanezen eredményre jutunk, ha a színkép egyes színeit oly lencsével vizsgálják, melyet jódoldattal töltünk meg. A legmagasabb hőfokot az úgynevezett túlvörös sugarak mutatják, ismét fokozatosan csökken a hősugarak hatályossága és minél inkább közeledünk az ibolyaszin felé, annál kisebb hőmérséklet emelkedés észlelhető, míg végtére az ibolyaszinben már minden hőfokkülönbség megszűnik, annál kevésbbé észlelhető az ibolyaszinen túl magasabb hőfok. Egészen másképen mutatkoznak a színkép sajátságai, ha chemiai hatását vizsgáljuk. Legelőnyösebben történik e vizsgálódás Eastmanns bromezüst positív papírjával. Ezen ezüstpapír a fény iránt nagyon érzékeny, amennyiben a fény behatása alatt az ezüst vegyületéből kiválasztatik. Az ezüst kiválasztása azonban rövidebb vagy hosszabb idő alatt történik; ez függ a fény színétől. Ha ezen papirosból kilenc darabot vágunk és a színkép minden színébe egyet teszünk, azonkívül még egyet a túlvörös és egyet a túlibolya sugarakba is és a kilenc papírdarabokat egy fél másodperczen át a színkép hatása alá helyezzük; ha azután rubinvörös világítás mellett az egyes papírdarabokat megvizsgáljuk, köztük semmi különbséget nem fogunk észlelni; ha azonban azokat sorban oxálsavas hali és vasvitriol oldatok keverékébe teszszük h : 1 viszonyban, azt tapasztaljuk, hogy azon papírdarab, mely a túlibolyában erősítve volt, sötétszürke lett, az ibolyában volt darab fekete, a kék és zöldben volt szürke, a sárga és narancsban volt világosszürke lett, míg végre a vörös és túlvörösben volt darabok semmi változást nem szenvedtek; ezen Bunsen, Boscoé és Helmholtz útmutatása szerint