Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1891
hallgató bánatnak kifejezése ült; és ha tartása és járása a test beteg voltát hirdetek, szemeinek sötét tekintete egy sokkal nagyobb, lelki kórról tanuskodik. Sokféle gondolat kiséré őt magános bolyongásaiban; megannyi bájos, csendes-békés, verőfényes szerelmi költeménynyel kezdődők, és megannyinak vége egy sötét dráma vala, tele borulattal és elhagyatottsággal. Ezen magas hegyek és sűrű erdők közé rejtőző kastélyban, a mely itt-ott ki-kivillant a fák közöl, született e férfiú egy régi nemesi családnak fiaként, és itt töltötte el ifjúságát, csendes ifjúságát, amelyben a félénk, betegsége miatt testvérei játékából kizárt fiú számára vajmi kevés öröm nyílt. De kettős nagy kárpótlást adott neki a gondviselés: ott volt az őt körülvevő csodálatosan szép természet, és ott őrködött fölötte egy nagy tehetségű és gyöngéden szerető anya, aki férfias jártassággal fejte ki fia szellemét, és nőies gyöngédséggel őrködik annak egészsége fölött. Apja korai halála egész neveltetését e nő kezébe helyező, s ő gyakran súlyos életfeladatát a lankadatlan anyai szeretet türelmes áldozatkészségével teljesíté. Bizony pedig nem volt könnyű, a korán érett fiú finom érzését sértődésektől megkímélni; nem volt könnyű, mély de félénk kedélyében, amely a legcsekélyebb durva érintésre hallgatva, de vérezve is magába vonult, a szeretetteljes bizalmat fentartani. Nagyon fiatalon kezdé már Madách gondolatait papírra vetni, de önbizalmatlansága mindig elrejtett vele műveit, és a ritka nőnek, aki tanácsolva és veleértve állt oldalánál, egész tapintatára volt szüksége, hogy mások előtt annyira elzárkózó fiúi szívének részvevő barátja maradjon. Részvevő barátja volt a szó legteljesebb értelmében; bizalmasa volt nemcsak első költői szárnypróbálgatásainak, hanem minden apró titkának, és minden bánatnak, a mely szívét nyomta, s anyjának, szelleme ébresztőjének ajánlotta első költemény-gyűjteményét. És midőn tanulmányai őt a csendes Sztregovából a fővárosba szákták és Budapest eleven élete föltárult előtte, akkor is visszakivánkozott anyjához; mert a szép városnak gyönyörűségei nem érének föl azzal a meleg részvéttel, a mely rá a félreeső kastélyban várakozott, ahol magát otthonosnak érző és a hová szomnyú lélekkel kivánkozott. Csak anyja közelében, aki barátja és munkatársa volt, érezte magát jól, s e nő jól tudta, hogy a lángelméjű, de testileg gyönge, nőiesen tiszta és méla kedélyű ifjú, akinek egész természete a magános melancholiára, sőt némi kesernyésségre hajlott, csak a leggyöngédebb szerelem által menthető meg. A leggyöngédebb szerelem ! Elérkezik az idő, midőn máshol vélte azt feltalálni, midőn más női ajkakról mosolygott feléje a boldogság. Egy gyönyörű nővel találkozók élete útján. Hangok emelkedőnek, és köztök anyjáé, a melyek azt mondák, hogy csapodár és felületes lélek lakozik . Madách 1823. január 21. született. Apja Madách Imre cs. és kir. kamarás, anyja Majthényi Anna.