Gonda Béla szerk.: A Tenger 14. évfolyam 1924
1-6. füzet - Dr. Havass Rezső: Magyar emlékek Dalmáciában (Képekkel)
2 DR. HAVASS REZSŐ 1848-ig számos országgyűlésen sürgették is Dalmácia visszakapcsolását, sőt a visszacsatolás az 1825—27, az 1832--36, az 1839—40 és az 1843—44-iki országgyűlésen az előleges sérelmek sorában foglalt helyet. I. Ferenc 1802-ben elismerte Dalmáciának a magyar szent koronához való tartozandóságát. 1830-ban V. Ferdinánd az országgyűléshez intézett válaszában igéri is, hogy a rendeknek Dalmácia visszakapcsolására vonatkozó kívánságát teljesíteni fogja. Ez azonban elmaradt. Az 1868: XXX. t.-cikk 65. szakaszában fogadást tesz Magyarország arra, hogy a magyar szent korona jogán követelni fogja Dalmácia visszacsatolását. Magam egy életet szenteltem a visszacsatolás kérdésének s örökké büszkeségem marad, hogy Dalmácia visszacsatolása iránt a magyar országgyűlés képviselőházához benyújtott, 39 törvényhatóság feliratával támogatott kérelmemet a képviselőház 1907 július 10-iki ülésében egyhangúlag hozott határozatával pártolólag kiadta a kormánynak. Noha a trianoni béke következtében a kérdés ez idő szerint holtpontra jutott, mégis reméljük , nincs örökre eltemetve. Amint a Kárpátokról, Erdélyről, a Bánátról, Nyugatmagyarországról nem mondunk le, épp úgy sziklaszilárdan ragaszkodunk a magyar tengerparthoz , Fiuméhoz, Dalmáciához, s bízunk benne, hogy címerük továbbra is ékessége marad a Magyar Birodalom címerének. * * * Dalmátföldön, melynek minden köve Magyarország egykori nagyságát és dicsőségét hirdeti, nemcsak magasztos gondolatok ébrednek föl bennünk, hanem hálás érzelmek is töltik el lelkünket, mertDalmácia mindenkor szeretettel őrizte s őrzi ma is a magyar históriának sok nagy emlékét. A szent jobbot, Szent István királyunk épségben maradt jobb kezét, a magyar nemzetnek ezt a legféltettebb ereklyéjét is dalmaták — a raguzai dominikánusok — óvták meg a pusztulástól. Tudjuk, hogy Szent László király az ereklye őrizetét az általa alapított szentjobbi apátságra bízta. Arra nézve, hogy miképen került az ereklye Dalmáciába, kétféle verziót ismerünk. Az egyik szerint IV. Béla vitte Dalmáciába a tatárjárás idején több más ereklyével a féltett kincset, míg más hagyomány azt tartja, hogy az ereklye a török uralom idején Boszniába s onnan a raguzai dominikánusok zárdájába került, honnan Mária Terézia királynő hozatta föl Budára. Raguzának ma is több kiválóan értékes magyar ereklyéje van. A dominikánusok templomának kincsesházában őrzik Szent István királyunk koponyájának egy darabját, mely díszes trébelt és cizellált ezüsttokban van elhelyezve s mely a félgömbszerű ereklyetartó tetején alkalmazott üveglemezen át látható. 1908 nyarán tanulmányúton voltam Dalmáciában s a raguzai dominikánus atyák templomát is meglátogattam. Kérésemre a prior megengedte, hogy Divald Károly útitársam az ereklyét lefényképezhesse. Már régi vágyam volt e kép megszerzése, mert azt hiszem, nálunk alig tudnak erről az érdekes magyar ereklyéről. A kép a Tolnai Világlapjának 1908 december 13. számában jelent meg. Ugyancsak Raguzában, a székesegyházban van Szent István királyunk állkapcsa. Ferranti raguzai plébános pedig egy eddigelé ismeretlen ereklyéről kiderítette, hogy az Szent László királyunknak egyik lábszárcsontja.