A Természet, 1899. szeptember - 1900. augusztus (3. évfolyam, 1-24. szám)

1899-09-01 / 1. szám

Délmagyarország néhány különleges állatjáról. Irta: Dr. Lendl Adolf.*)H­a hazánk állatvilágát kutatjuk és a mi állatfajainkat összehasonlítjuk más országok faunájával, akkor arra a tudásra jutunk, hogy nagyon sok tekintet­ben tér el a mi állatvilágunk a nyugati országoké­rt­­ól, ellenben igen sok olyan fajunk van, amely a­­ keleti országok fajaival megegyezik. Leginkább Dél­­oroszország és a Balkán-félsziget elemei keveredtek a mi faunánkba; ezek a fajok ezért aztán többé-kevésbbé idegenszerűek a mieink között és valóban spec­ialitások számba mehetnek. Első­sorban természetesen Délmagyarország, a mi szűkebb hazánk, bővelkedik ilyen ide bevándorolt állatfajok­ban, mert hiszen legközelebb esik a Kelethez. Ezért sok érdekes ilyen spec­ialitást lehetne a régi Bánság megyéiből felsorolni; olyanokat, bármennyit, amelyek csak itt és Oroszország pusztáin, vagy a Balkán országok területein honosak. Azonban e rövid értekezésem keretében csak nehányat, az érdekesebbeket említhetem meg s így csak ezeket választottam mai előadásom tárgyául. * * * Mint elsőt ezek közül bemutathatok mindjárt egy igen sajátságos állatot, az úgynevezett földi kutyát. *) Előadta a szerző a Délmagyarországi Természettudo­mányi Társulat jubiláns közgyűlésén, Temesvárott, 1899. már­­czius 26-án. Már első rátekintésre is különösnek látszik; vakond­formájú ugyan, de nagyobb és széles, lapos a feje. Olyan ez mint az ék és két oldalán éle van. De ami még külö­nösebb rajta — szeme nincs! bárhogyan vizsgáljuk, egy csepp szeme sincs, tehát teljesen vak, nem lát semmit sem.’1') Alig ismerünk néhány teljesen vak állatot és még hozzá négylábú emlős állatot! Már magában véve ez is teszi érdekessé előttünk. Bizonyára életmódjában rejlik vakságának magyarázata. De mielőtt az életmódjára rá­térnénk, tekintsük meg még jobban. Az állat majdnem egyszínű hamvas-szürke, hátán kicsit sárgás. Bundája puha bársony. Farka nincs, lábai is aprók. Egyforma vastag egész testében: feje, nyaka, törzse mind egyforma széles; csak elől a feje olyan, mint az ék s ott aztán látszanak nagy rágcsáló fogai is. Tehát rágcsáló állat, mint az egér, az ürge, a hód, vagy a nyúl. Az ő rokonságukból való eszerint és mégis egészen más; ezek közül egyikhez sem hasonlít s így mindenesetre más az életmódja is. És valóban, e tekintetben merően tér el rokonaitól. Amíg ezek a föld színén élő állatok, addig a földi kutya a föld mélyében él és mindig a föld alatt tartózkodik is, mint a vakondok. Különösen a lazább, nem nagyon agyagos, inkább homokos talajban él és mélyen fúrja meneteit a föld *) Ha a földi kutya fejebőrét lefejtjük, akkor a szem­golyók helyén találunk ugyan egy-egy apró fekete pontot; ezek a szemek csökevényei, de ezekkel nem láthat az állat, mert a bőrben nincs szemenyílása és e csökevények különben sem látásra valók már. Szerkesztik: DR­ LENDL ADOLF »A TERMÉSZET« előfizetési ára a »HALÁSZAT« mellékapjával Állattani, Vadászati és halászati folyóirat. csikszentsimonyi és ernyesi LAKATOS KÁROLY, egy évre 3 forint. A »Halászat” külön, egy évre 1.50 frt. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Budapest, II., Donáti-utcza 7. III. ÉVFOLYAM. I. SZÁM. 1899. IX. 1.

Next