A Természet, 1905 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

— midőn 1869-ben egyszerre virágzásnak indul. Alapsza­bályait módosítják, élére dr. Bodinus­t, a kölni állat­kert igazgatóját állítják és a régi részvények helyett 300,000 márka értékű új részvényeket bocsátanak ki az Őszi hervadás. . Őszi hervadás a tájon . . . Oly lemondó a világ, mint a nagy beteg kórágyán, Aki várja a halált. Szánva nézem az elárvult, Dísztelen természetet. . . Hová lett a színe, hangja, Tündérbája hová lett? Szürke égbolt . . . sárga lomb csak . . . És az is hull, egyre hull, Víg madárzene helyett a Szél fütyörész szilajul. A menyboltnak tengerén fenn Evez a vándormadár, Őszi táj rideg honából­­ Vígabb, szebb hazába jár. Szebb hazába, napkeletnek Illatos, zöld berkibe . . . Ott örök tavasz mosolyg rá, Ott újul meg éneke, és 8 év alatt építkezési czélokra összesen 1.866.600 márka kölcsönt vesznek fel. Az új épületek, amelyek lakóik hazájából vett motívumok ízléses alkalmazásá­val a szépérzéket nagyon kielégítik, az állatkertet feltekintek . . . s felsóhajtok: Vándorok, ti boldogok! Gyönyörről-gyönyörre szállva. Soha sincsen gondotok. Mért más a mi sorsunk ?... a mért fő ború — derű után?!. . . S üdvünk a gyász óczeánján Mért kicsiny sziget csupán ?!. . . Im azonban sóhajomra Választ szivem hangja ad: Ó csak az, kit gond, vész edzett, Igazán csak az élvezhet S érdemel szebb napokat ! Szelényi József. A medveház. 2­­­ rroszi éjszakán. — A „TERMÉSZET“ eredeti tárcsája. — A túlsó hegyoldal magas gerincze mögött, jó arasz­nyira fölötte, a sötét égen függ a telihold ezüstkorongja és betekint a mélyen lehúzódó völgybe. A túlsó oldal árnyékban fekszik még, nyugodalmas éjszakában. De az innenső letarolt lejtőn végigömlik már a fény és körülöttem a bokrok ezernyi levele fénylik­­fehérlik, amint a holdsugárban rezgett a fölöttük elszaladó szellő.

Next