A Természet, 1920 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1920-08-01 / 15-16. szám

Előfizetési ára egy évre 48 K, félévre 24 K. ♦ Egyes szám 3 K. ♦ Megjelen minden hó 1- és 15-én XVI. ÉVFOLYAM XV.-XVI. SZÁM 1920. VIII. 1—15. AZ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI: RAITSITS EMIL KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE Az éghajlat és a kivándorlás. Irta : Turchányi Tihamér dr. Ritkán boszankodom jobban, mint mikor azt a mostan nálunk szinte mindennapi kijelentést hallom : kivándorlók. Nemcsak a magyar öntudatom lázadozik az ellen az elv ellen, hogy ubi non est bene, non est patria, ahol nem megy jól a dolgom, ott nincsen a hazám, de lázadozik bennem az ember, a sokat utazott ember is. Kivándorolni, mintha az csak olyan egyszerű dolog volna, mint teszem azt, egyik országrészből a másikba átköltözni. Nem akarom a kérdésnek gazdasági oldalát feszegetni, mert nem a lapunk hasábjaira való; nem akarom azt sem megjegyezni, hogy kivándorlóink legnagyobb része a magyaron kívül más nyelvet alig tud és ha véletlenül tud már a pesti német nyelven is, akkor azt hiszi, hogy nyitva áll előtte széles e világ, csak egy dologgal szándékozom foglalkozni, az éghajlati viszonyokkal. A szokásos északamerikai kivándorlásról jelenleg kevésbé esik szó. Leginkább Dél-Amerikáról, Afriká­ról és Ausztráliáról hallok. Úgy tudom még mindig működik itt valamelyes szerv, amely Dél-Amerikába és Ausztráliába toboroz vándorlókat. A kivándorlás iránya tehát a tropikus és a subtropikus vidék. Kérdés már most, hogy milyen hatást várhatnak kivándorlóink az ottani éghajlati viszonyoktól. A mai tudományos álláspont igen szabatosan és világosan fejezi ki a választ, kimondva, hogy az észak és középeurópai ember egyáltalában nem alkalmas a tropikus és subtropikus vidékeken való letelepülésre. A dolog könnyen érthető. A mai táji alakulatok t. k. évszázados, évezredes alkalmazkodásoknak eredményei az éghajlathoz. Az észak- és közép­európai ember nagytestű, hízásra alkalmas — egy­szóval nehezen lehűlő, inkább a hideg elleni véde­lemre berendezett alkotása. A forró európai nyártól aránylag többet szenved, mint a hideg téltől. Ez a test a tropikus és subtropikus vidékeken épen azt a tulajdonságot nélkülözi, amely a benszülötteknek mindenütt a legjellemzőbb sajátsága, a rendkívül erős párolgást. A tropikus vagy subtropikus vidéken utazgatva, ha egy kissé kényes az orrunk, nagyon sokat szen­vedünk. Borzalmas a benszülötteknek a kigőzölgése. Még az annyit fürdő japán vagy délkínai is olyan tipikusan orrfacsaró illatot áraszt, amelyet, ha az ember egyszer megérzett, soha többé el nem felejt. Saját tapasztalatomból merném mondani, hogy min­den fajnak, vagy mondjuk minden éghajlatnak meg­van a maga sajátos kigőzölgése. De épen ez a kigőzölgés az, ami a benszülöttet mentesíti a leg­forróbb égalj káros hatásaitól. Az egész bőrfelületnek a mi szemünkben mérhetetlenül nagyfokú párolgása nagyfokú párolgási hőcsökkenést okoz, úgy hogy a benszülötteknek a teste a legforróbb napsugarak hatása alatt is hasfogású. Emlékszem rá, hogy hányszor keltett bennem szinte undort, mikor a legforróbb éghajlatok alatt kezet fogtam egy-egy japán, maláj, hindu vagy más benszülöttnek békaszerűen hideg, nyirkos kezével. Ez a párolgási képesség hiányzik az észak- és középeurópai emberből és épen azért nélkülöznie kell a legtermészetesebb óvszert a tropikus éghajlat káros hatása ellen.

Next