Természetbarát híradó, 1967 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

ÚJ KÖNTÖSBEN Idestova több mint két éves "bukdácsolás" után a Természetbarát Híradó harmadik évfolyamát kezdjük el új köntösbe öltöztetett számunkkal. A megváltozott külső új belsőt szeretné jelezni. 1967-ben, reméljük, elérjük az előre kitűzött célokat: a Híradó valóban a természetbarát mozgalom valamennyi aktívájá­nak segítőtársa lesz. Ehez szükséges, hogy rendszeresen, valamint idejében és tartalommal jelenjék meg. A Szerkesztőbizottság - az eddigi tapasztalatokon okulva és kikerülve a buktatókat - kidolgozta új módszereit. Bátrabban támaszkodik majd a közvéleményre, a mozgalom életének és igényeinek megfelelő híreket, közleményeket, módszertani útmutatá­sokat és problémákat kíván ismertetni. Törekvésünk az, hogy az utóbbi időben a mozgalom területén hiányzó, átfogóan egysé­ges közvéleményt megteremtsük. Céljaink elérésére néhány új, állandó rovatot kezdeménye­zünk és ezeket folyamatosan bevezetjük. 1. "HOGYAN LÁTOM A HELYZETET?" cím alatt a sport és a természetbarát mozgalom veze­tőinek, valamint olyan szervek irányítóinak véleményét és javaslatait kívánjuk ismertetni, akik kapcsolatban állnak a természetjárással, a szabadidő okos, egészséges felhasználásá­val, a testnevelési és kulturális feladatok szervezésével. "Mi így csináljuk" rovatunkban a nyilvánosság elé tárjuk legjobb szakosztályaink, csoportjaink, szakszövetségeink munkáját, kezdeményezéseit. Reméljük, ebből mindenki hasznot húz majd. Harmadik új rovatunk a "TISZÁN INNEN ... HATÁRON TÚL". Ebben kipróbált túravezetők jól bevált hazai és külföldi túraterveiket ismertetik, hogy mások is követhessék őket szép, élménydús túraútvonalaikon. Elkezdjük "SZAKOSZTÁLYVEZETŐK FÓRUMA" című rovatunkat is. Ennek két része lesz: 1. Szólunk a szakosztályvezetőkhöz és 2. Halljuk a vezetőket! Mindkettő a szakosztályvezetői tudnivalókat kívánja közreadni, hogy legalább így pótoljuk az egyébként szükséges, de nehezen szervezhető szakosztályvezetői tanfolyamokat. Tájékozódási verseny rovatunk is újjászületett. Legjobb versenyzőink is bekapcsolód­tak a szakirodalmi tevékenységbe, hogy tapasztalataik, élményeik közreadásával és fiatal lendületükkel segítsék a verseny­sajtó fejlődését és ezzel a verseny­mozgalom kibontako­zását is. A szakszerkesztő аппооосигшзш Megalakult a Börzsöny-Bizottság A DIB "Dunakanyar Tájékoztató" című kiadványa egyre formásabb és bővebb kiadásban jelenik meg. Az 1966. évf.3. számából idézzük az alábbi cikket, Antalffy Gy. tollából. A nagy Dunakanyar ívébe foglalt Börzsöny az ország kihasználatlan természeti kincsei közé tartozik. Van egy hegységünk, a Kárpátok belső vulkáni övezetének táji szép­ségekben és klimatikai értékekben igen gazdag tagja; itt áll előttünk, Budapest közvetlen közelében, de anélkül, hogy a lakosság pihenését, üdülését, szórakozását szolgálná. Tulajdonképpen értékeivel sem vagyunk teljesen tisztában, hiszen sok vonatkozásban fel­táratlan, még csak egy meteorológiai észlelőállomás sem működik a 600 négyzetkilométer­­nyi területen. Az ezer méterig emelkedő középhegységnek minden szelíd báját, meleg szépségét gazdagon árasztja a Börzsöny. A hatvanezer holdnyi összefüggő erdőség klimatikus üdülő­hely-jelleget ad az egész hegységnek, ugyanakkor a legjobb lehetőségeket nyújtja az országban a fehér sportokra. Valamennyi magyar hegység közül a Börzsöny a leghodusabb - már az 1790-beli Vályi-féle országleírás úgy jellemzi, hogy "korán belepi a hó és sokáig áll­ rajta". A Központi-Börzsöny hegyei nemcsak a három téli hónapban kitűnő síterepek, de legtöbbször még márciusban is porhó fedi őket. A nagyhideghegyi hatalmas lesiklópályán nemegyszer húsvétkor is vidáman síelnek a lávakövekből rakott turistaház vendégei. Az északra lejtő hideghegyi lesiklópálya jóval tovább őrzi a havat, mint a nyugatra tekintő kékesi; a Mátra messzebb is­ van Budapesttől, mint a Börzsöny - az itteni téli sport lehetőségek mégis évről-évre évtizedről-évtizedre kihasználatlanok. A "Magyar Nemzet" több ízben sürgette a Nagyhideghegyben rejlő nagyszerű lehetőségek kibontását, de mindmáig nem volt gazdája, a területnek. Időközben a meglévő berendezések is tönkrementek, kiöregedett a hideghegyi síugrósánc, elvadult a lesiklópálya, szétrozs­dásodott a nyerges sífelvonó, motorja ócskavassá vált. Az is elpusztult, amit lelkes turisták és sportolók az elmúlt évtizedekben társadalmi munkával, szabad idejük feláldo­zásával, lélekkel és hittel teremtettek a legkárpátibb jellegű magyar hegységben. Most végre örvendetes előrelépés történt a Börzsöny-kérdésben. A Dunakanyar Intéző Bizottságban külön Börzsöny-szakbizottság alakult, amely azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy feltárja a hegységben rejlő üdülési, egészségügyi és sportolási lehetőségeket, s megfelelő fejlesztési munkák végrehajtásával mindezeket az érdekeket hozzáférhetővé tegye a dolgozó tömegeknek. 1

Next