Természetjárás, 1958 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

A Hegyköz Néhai Kolacskovszky elvtársunk, turistatársunk terjedelmes leírásából közlünk szemelvényeket. Tanító­mesterünknek emlé­két tiszteljük, amikor a Zempléni hegységet ismertető számunkat az 1930-as években ké­szült szakavatott és színes írásával vezetjük be. Az Eperjes-tokaji hegysor az ország keleti részén, Tokajtól fel északnak több mint 100 km hosszúságban vonul egészen Eper­jesig. A hegységnek a déli fele a miénk, ennek Hegyköz a neve. Ámbátor az odavalósiak ezzel a névvel a szóbanforgó hegyvidéknek csupán egyik és pedig a Füzér várától délre eső, lapos alacsony halmokkal tarkított részét illetik. A Hegyköz csupa kialudt tűzhányó. A hegyek vagy csonka­kúpot imitálnak, vagy sátor-, illetve harangalakúak. Különö­sen a sátoralak jellemzi őket. Csak a Balatonfelvidéken látni még olyan hegyformákat, amilyenek itt vannak. A két hegy­vidék abban is megegyezik, hogy egyik sem gerinces hegység, mint például a Mátra és a Mecsek, nem is sugaras szerkeze­tűek, mint a Börzsöny, hanem csoportos­ hegység egyik is, másik is. Éppen ezért, bizony bajos lesz a Hegyközt végig jelezni. . A hegyköz erdőterülete 120 000 kat. hold. Csak még a Bükknek van ekkora nagy, összefüggő erdősége. Egy része az erdőknek közbirtokossági tulajdon, a java azonban a Károlyi grófok, a Waldbott bárók és a Lónyay hercegi család birtoka. A Káro­lyiak erdőbirodalma a huták völgyétől északra terül el, s fel­hatol egész az országhatárig. Regéc vára éppúgy hozzátartozik, mint nagy Mille és a Tolvajhegy környéke. A Károlyi-erdőura­­dalom területe kereken 38 000 kat. hold. A huták tájéka a Wald­bott báróé. Az uralkodó fanem a tölgy és a bükk. Amaz az alacsonyabb hegyeken tenyészik fól, emez az ún. hegyi övben (regio mon­tana). Az árnyékba borult, zord völgyekben, aztán az északi szélnek kitett hegyoldalakon nyírfaligetek és komor fenyvesek vegyülnek a lomberdőkbe. A fenyőfajták közt érdekes a vörös­fenyő. Ez ősszel, Szt. Mihály után, csak úgy vetkezik, akár a lombja. És ezek a nagy erdők majdnem kizárólag vadászati célokat szolgálnak. Erdőüzem itt alig van. Az erdőuradalmak személy­zete a vadászatok kedvéért létezik. Vadásznak, erdésznek, kerü­lőnek legfőbb teendője kipuhatolni a vadak járását, szokásait, makkot, szénát gyűjteni télre a szarvasnak, vaddisznónak, csur­gókról, jóvizű itatókról, kobolyákról gondoskodni, sót kirakni, ősszel pedig — szarvasbőgés idején — cserkészösvényeket ve­zetni a vadászházaktól a koronás vad figyelő helyeihez. Erre­felé csak két évszakot ismernek: a szalonkahúzás és szarvasbőgés évadját, éppúgy, mint ahogy az eszkimók a nyarat a rénvadá­­szat, a telet pedig a fókavadászat idényének nevezik. A két fő­ünnep Oculi (ejtsd: Okuli) vasárnapja és Szent Mihály ünnepe, amakkor a szalonka jön, ekkor meg bőg a szarvas. A szarvasvadászat egyre-másra két hetet kóstál. Megjelenik a Hegyközben egy csomó úr, belföldiek külföldiekkel vegyest. A vadásztanyák — mint Potácsháza, a Kemenczei vadászház, vagy Rostalló — úgy donganak ilyenkor, akár a megzavart méhkas. A beszélgetések, a tanácskozások főtárgya persze a szarvas. Van-e sok? Melyik erdőrészben mennyi? Erőteljesek-e a bikák? Hányasok? Az agancs akkor becses, ha súlyos, sötét és gyön­gyös. A vágyak netovábbja a 10 kg-os agancs, persze kifőzve, szárazon megmérve. Az országban talán sehol sincs annyi vad, mint Itt. A szarvas, kivált húsvét után, gyakran százas csordákban vándorol. A tisztások tele vaddisznótúrásokkal. A négylábú előkelőségek per­sze nemcsak az erdőket, a hegygerinceket járják, de kilépnek merészen az erdőkkel határos szántóföldekre is, kivált nyár végén, ősz elején. A falusi ember csak engedéllyel, bárcával, jeggyel léphet be az erdőbe. A disznó, a szarvas, az őz viszont rámegy a vetésre, az ültetvényre anélkül, hogy’ erre engedélyt kapott volna. Még a kerteket sem kímélik. A vadkár errefelé valóságos Istencsapása. (Erdőhorváti, Komlóska, Mogyoróska, Kovácsvágás, Füzér lakosai tehetetlenek a garázda vadakkal szemben. Fegyverük nincs, hogy elriasszák, visszaűzzék a vada­kat. Felbecsültessék a kárt? Az uraság a vaddisznó után nem fizet. A törvény így rendeli. Mert a vaddisznó duvad, mint a farkas, vagy a vadmacska, — tehát szabad préda. A paraszt ha kártételen csípi, végezzen vele. Úgy, de mivel? Bottal? Ököllel? A vaddisznó bizony nem nyúl, nem is fácán­. Az uradalom legfeljebb a nemes vad (szarvas, dámvad) által okozott kárt hajlandó megtéríteni. A szarvaskárra ugyanis tör­vény van. Az uradalom fizet is, de ritkán annyit, amennyit a kárvallott kíván. Igaz, joga van a gazdának pereskedni, törvény­re adni a dolgot. Node Hüvelyk Matyi akarjon kikötni az Óriással?* Hegyköznek turisztikailag legértékesebb része a hegyeknek az a furcsa csődülete, amely a Bózsva és a huták völgye közt lé­tesült, kezdve Hejcétől keletnek Sátoraljaújhelyig. Regéc, vagy Füzér várából nézve, a hegyek szóban forgó nagygyűlése re­mek gyönyörűsége a turistaszemnek. Kezdődik a sor a Gergely­­heggyel, amely 30 méterrel szárnyalja túl a Pilist. Aztán Szárkő, a Tokártető (Pengőkő) következnek, majd a torzonborz Nagy Péter-raénkő (újabban Rákóczi-hegy) , mind felül van a hétszá­zon. Tovább keletnek a Kecskehegy, a II. Hangyás, a Maklány­­hegy valamivel alacsonyabbak ugyan, mint az előbbiek, bár mind közel hatszázas. A regéd várból, észak felé kémlelve, a Szárkő és a Tokártető mögött vad, viharok szánkázta sziklákat látunk kiemelkedni arő ősbozótból, az ott a Sólyomkő. Ez a hegysor egyszersmind vízválasztó is a Bózsva és a huták vadregényes völgye közt. Északnak egész sereg patak folyik. Így a Kispatak, a Nagypatak, a Vöröspatak, a Kemence, a Som­patak, a Hosszúpatak. Egyik kedvesebb, mint a másik. Őzek, szarvasok járnak le hozzájuk szórójukat oltani. A vad­ásztanyák errefelé részint a patakvölgyek kapujában (mint pl. Potácsháza, a kemenczei vadászház), részint a völgyek legmélyén épültek­; így Rostalló és a régi Szalajkaház. * A Hegyköz legszebb völgye talán a hollóházai. Olyan az, akár az alvó szép lány, aki álmában mosolyog, mert angyalát látja. Körül, mindenütt nagy, szinte félelmetes erdők, a közepén selyemrét. Hollóháza bogárhátú kunyhói úgy lapulnak meg a fűben, akár megannyi katicabogár. Mély csend a völgyön, an­gyali béke. A falu legvégén, ahol a völgy összeszűkül, kőedény­gyár duhog. Magyaros gyártmányai messze földön híresek. Hollóháza már egészen északon fekszik, alig három kilomé­ternyire a csehszlovák—magyar határtól. Szomszédjai Füzér, Füzérkomlós, Nyíri. Az itteni erdők Telkibányánál a Fehérhegy (441 m) és a Sinka erdőségein keresztül függnek össze azokkal az erdőkkel, amelyek Hejce és Sátoraljaújhely közt a hegyek imént szemügyre vett csődületét elborítják. Fehérheggyel éppen átellenes a Királyhegy. Csupa lomberdő. Alig valamivel nagyobb, mint a Guggerhegy. A hegy északi lábánál, rögtön a Telkibánya­­pálházi műút mellett, egy jéghideg forrás bugyog, amelyet rég­óta Mátyás király kútjának neveznek. Bájos monda fűződik hozzá. A mondát Tompa Mihály, a „Király kútja” c. költemé­nyében dolgozta fel. * 1111-ben a kuruc zászló lehanyatlott a nagymajtényi sikon. A bécsi kormánynak első dolga volt szétrombolni a magyar vá­rakat, mert azok voltak mindig a felkelések tűzfészkei. Akkor pusztultak el a hegyközi várak is. Füzér, Regéc, Boldogkő vára csupa omladék. De a középkor szörnyű emlékei még mindig kísértenek a várak összeroskadt bolthajtásai alatt, a kazama­tákban, a pincebörtönökben. Füzér és Regécke, Boldogkőváralja, aztán Komlóska, Mogyoróska úgy meglapulnak a várhegyek lábánál, szerte az erdő mélyén, akár a mezei egerek, ha törté­netesen ragadozó madár árnyéka esik rájuk. Lélegzetet venni, nyújtózkodni, terjeszkedni alig mernek. Az agyonijesztett job­bágyivadékok örülnek, ha fatörzsekből, gerendákból összerótt házacskáikban meg lehetnek. Csak itt-amott vizit a lombok közt egy-két piros cseréptető, annak a gazdája „amerikás ember”. Bizony sok víz elfolyik addig a Dunán, amíg a kicsiből nagy lesz, Komlóskából Komlós, Mogyoróskából Mogyorós, Regécké­­ből Regéc. • A múlt hatalmasan ráfekszik a Hegyközre. Csupa emlék min­den. A vén gót templomok, a várromok, a csendes udvarházak, a vizsolyi nyomda, a furcsa-suta cseh házak, a kolostordüledék­ Potácsházánál, a százados fák, a szobrok stb. mind régi emlé­kek. Ezüstös harangszó szüremlik át a regéd erdőkön. Rákóczi Ferenc fog az eszünkbe jutni, mert a harangot még ő ajándé­kozta a kis falunak. Az abaújvári sáncok közt az eke néha régi edénycserepeket fordít ki a földből. Azok talán még a pogány Vata úr idejéből valók? Beszélik, hogy a holdfényben úszó he­gyek közt némán ködlovagok baktatnak, vonulnak. Talán az Abák hazajáró vitézei? Esetleg Giskra vereskelyhes harcosai azok. A tisztásokon itt-amott ködsátrak púposodnak. Bizonyo­san bujdosó kuruclelkek táboroznak ottan ... Címképünk: Regéc télen (Kunsági Viktor felv.)

Next