Turista, 1964 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Bologna timiyei-ü vá- НГД San Pietro Egyaphesegyházat a világ legnagyobb templomának akarták építeni, de 400 évi építés után (1100—1500) „kerethiány” miatt befejezték. Gyönyörű ferde tornyok vannak, amelyeket — ellentétben a pisai toronnyal, mely úgy dőlt meg — már eredetileg ferdének építették. Bologna mellett van a hegyen a St. Lucas templom, amelyhez 6 km hoszszú árkádsor vezet. Bolognánál végre rátértünk a gyönyörű autóstradára, Bologna és Firenze között az út 107 km. A viaduktokon és alagutakon olyan gyorsan lehet menni, amilyen gyorsan a kocsi tud. Persze a Wartburgot, — bármilyen jó is a kocsi, — a 160—170 km-rel száguldó kocsik gyorsan lehagyták. Az autóstradán fizetni kell, kocsitípusok szerinti díjat. Amikor a stradára lépünk, kapunk egy kartont és a stradáról lelépni csak a díj lefizetése után lehet. Az ár a Wartburgról nem tudta, hány cilinderes. Mondtuk, hogy három. Besorolta egy osztályba és így a Bologna— Firenze útért csak 650 lírát kellett fizetni. Egyébként Olaszországban a kocsikat úgy jelzik, hogy pl. a firenzei kocsin Fi + szám, a nápolyi kocsin Ná + szám, a perugiai kocsin Pe + szám jelzés szerepel. Egyszer a rendőr udvariasan megkérdezte tőlünk, hogy milyen város az a Csi-Bi, mert a Wartburg rendszámba CB volt. Náok helyen jártam már, de sehol nem (Párizsban, sem) találtattam olyan szédítő forgalommal, mint a firenzei csúcsforgalomban. Ennek egyik oka a sok szűk utca, ahol se parkoln, se megállni nem lehet. Esett az eső, s mi, bár sok szálló előtt mentünk el, sehol sem tudtunk megállni. Az egyik saroknál nekinyomtak bennünket a falnak, összetört a reflektor, majd egy torlódásban végképp elakadtunk. Egy kis Fiat kocsi jött mögöttünk — egyébként most már megértem, hogy azért vesznek előszeretettel kis kocsikat, mert nagy kocsival képtelenség közlekedni a zsúfolt városokban — annak vezetőjét kérdeztük meg, hol találhatunk szállodát. Ha még találnak is szobát — volt a válasz — itt parkolni nem tudrőla. Elvitt bennünket egy térre, a Del Сатине templom mellé, ahol valóban volt parkolásra. Itt megálltunk megtépázott Wartburgunkkal, az ifjú olasz végigtelefonálta a szállodákat, pansiókat, szoba sehol sem volt. Majd végigjárta a házakat és addig agitálta a lakókat, míg egy nő („Bohémek tanyája” volt nála kiírva) befogadott bennünket, és úgy megbarátkoztunk, hogy „pasta sutát” csinált, egy-egy üveg chianti bort ajándékozott, s kért, hogy ha magyarok jönnek Firenzébe, adjuk meg a címét. Ismerősünk elvitt bennünket apja műhelyébe, hogy megcsinálják a kocsi eltört lámpáját és az egyéb hibákat. A műhelyben Moszkva nagy térképe volt kifüggesztve, talán ez is magyarázta az irántunk érzett szimpátiáját. Bár több órát dolgoztak a kocsin, fillért sem fogadtak el. Firenze a műkincsek városa. Megnéztük az Uffici képtárat, a Pius palotát, a csodaszép Bobulyio kertet, Michelangelo Dávid-ját és mindazt, amit ilyen rövid idő alatt még meg tudtunk nézni. Voltunk a Savonarola kolostorban, a Medici palotában egy gyönyörű kilátón, melyet egy orosz emigráns gyáros a Szovjetunióra hagyott végrendeletében. Ez Firenze egyik lerazább pontja. Megcsodáltuk a Bazilikát és Liotto tornyot, valamint a mellette levő "Kis kápolna bronzkapuját, melyre Michelangelo azt mondotta, hogy a paradicsom kapujának is beillene. Firenzéből az Appennineken keresztül mentünk tovább Arrezzo-ba, ahol De La Piero Francesca freskóit látogatják a turisták messze földről. Innét a Trasimeno tóhoz értünk, amely hatalmas hullámokat vert (mély kráter tó) és arról nevezetes, hogy itt győzte le Hannibál a rómaiakat. Minden hegyormon vár. Etruszk városok, csupa történelem. Megszálltunk a Passignano Sul Trasimenoban, majd bementünk Perugiába. Itt áll a „Porta Augusta”, időszámításunk előtt 500-ból, majd megnéztük az Umbriai Múzeumot, ahol Peruginonak — Rafael mesterének — festményei láthatók. Majd a Tiberist érintve elértünk Assisi-be, ahol As. St. Ferenc és St. Clara templomában megcsodáltuk Giotto gyönyörű freskóit. Innen Foligno, majd Terni következett, ahol olyan trópusi felhőszakadásba kerültünk, hogy az utcákon