Turista, 1964 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
áramlott a víz. Továbbia live megnéztük a 160 méter magas ОЯГ( delle Marmore-t IM ásvány-vízesés). pf. Niagara csak 90 m magas.) A vízesés nagy villanyerőművet hajt, de naponta néhány órára kikapcsolják az erőműből a turisták szórakoztatására. Rendkívül meredek, kacskaringós utak vezetnek Róma felé. Bár Rómától mintegy 70 km-re ismét elértük az autóstradát, úgy döntöttünk, hogy a rendes országúton fogunk menni, hogy megtakarítsuk a strada díját Megbántuk a takarékoskodást, mert ez a Róma környéki főút bizony rossz állapotban volt. El is határoztuk, hogy ezentúl inkább fizetni fogunk. Így értünk be Rómába, ahol letáborozva több napot töltöttünk. Róma rengeteg látnivalójához bizony az időnk rövid volt. Érdekes ellentétek vannak a város különböző részei között. A legszegényebb és legpiszkosabb a belváros, régi házaival. Az utcákon papírhulladék, az erkélyeken, a házak között ruhák száradnak. A keskeny utcákon nagy a forgalom. A város más részén viszont hatalmas sugárutak, hipermodern házak, tisztaság, rend. Van egy városnegyed, ahol egymás mellett sorakoznak a gyönyörű paloták (a mi lágymányosi lakótelepünkre emlékeztet), amelyek túlnyomórészt üresen állnak, a redőnyök lehúzva. Ezek eladó öröklakások, amelyekre nincs vevő. Megnéztünk mindent, amire az időnkből futotta. A Forum Romanumot, a régi római császárok diadalíveit. A Titus diadalíven a Palesztinai háborút láttuk megörökítve, a Traianus oszlopon a romániai hadjáratot. A talapzatot, amelyen Caesar koporsója állt, a Vesta szüzek templomát stb. Elmentünk a Via Appia Antiqua-ra, ahol a légiók szwneteltek, s megnéztük az Angyalvárat, a Farnese palotát, ahova pápai belügyminisztérium volt, s amelyben állítólag ■urpia működött és a temo-inot, amelyben Cavaradossi, a képet festette. A St. Péter bazilikát, a Dolomitanusteret, a thermákat és sok mindent, amelyet itt felsorolni lehetetlen. Innen kirándultunk Tivoliba, Rómától 31 km-re, ahol Este bíboros palotája áll. Olyan mint a mesében. A közeli folyót és vízesést a kerten keresztül vezették, ahol száz meg száz szökőkutat táplál. Gyönyörű kivilágított szobrok. Itt is belépődíjat kell fizetni, óriási öszszeget vesznek be a látogatóktól. Elmentünk a tengerpartra, Ostiába, Anzioba, gyönyörű kis kikötő és üdülőhely. Itt egy partraszállási kísérlet is volt a II. világháborúban, a hullámtörő még ma is szét van lőve. A Földközi-tenger sokkal szebb, mint az Adria, de szebb az Óceánnál is. Valószínűtlenül kék az ég, itt nincs cápaveszély, mint az Adrián, s itt ettem először Graniti Caffé-t, amely nagyon ízlett. El is határoztuk, hogy ezt otthon házilag is előállítjuk. Úgy készül, hogy megfőzik a feketét, majd a hűtőszekrényben jégkockák között megfagyasztják. Ezután mozsárban porrátörik és pohárban úgy tálalják, hogy alatta és felette is tejszínhab van. Az egészet újból frigiderbe teszik és akkor kell csak elővenni, amikor fogyasztják. Az olaszok ezt nagyban állítják elő, a megfagyott kávét géppel őrlik meg. Rómából Nápolyba mentünk, most már a stradán, nem sajnálva a pénzt, pedig az útért oda-vissza 3500 lírát, (több, mint 5 és fél dollárt) kellett fizetni. Nápoly szép város, az utcákon, tereken ciprusok, pincák, pálmák és a keskeny utcákon a házak, emeletek között fehérneműk száradnak; ezeket kötéllel húzzák át és vissza. Hatalmas felhőkarcolók, modern épületek váltakoznak a régi, öreg házakkal. Gyönyörű a környék, és az öböl. Közel van a Vezúv is. Innen hajóval Capriba mentünk, mely — szerintem — egyike Európa legszebb helyeinek. A tengerből kiemelkedő meredek sziklák, a magasban Anna Capri, ahol Tiberius császár lakott. Capriban van a Kék Barlang is. Nápoly és Capri között naponta többször kisebbnagyobb hajók járnak másmás viteldíjakkal. A kikötőben egymás elől agitálják az utasokat. Szezon vége volt, a szállodákban kevés vendég. Az idő gyönyörű volt még, a tenger is kellemes. Jó lett volna itt szép két hetet tölteni, azonban a szabadság végéhez közeledett, nem tudtunk továbbmenni Pompei és Herculanum felé sem, hanem viszszamentünk Nápolyba, majd Rómába, hogy hazatérjünk. Útitársaink az autóval még ott maradtak, mi a római Termini pályaudvaron vonatra szálltunk, s az Alpin expressel Bécsem keresztül jöttünk haza. Rómától Bécsig 24 óra alatt teszi meg az express az utat. Az I. osztályú kocsi mosdójában sem villany, sem víz nem volt. Az olasz kalauz azt mondta, hogy ez osztrák kocsi, ők nem tehetnek erről, nincs is módjukban megjavítani, majd az osztrákok ... Egy osztrák nő szidta az olaszokat és megmondta, hogy mihelyt a határhoz érünk, mindent megcsinálnak. A határon az osztrák kalauz közölte, hogy ez ugyan osztrák kocsi, de az olaszok, mindent elrontottak és csak Bécsben tudják megjavítani. Arra gondoltunk, hogy ha otthon ilyesmi előfordulna, fel lennénk háborodva. Az express utasai azonban filozófikus nyugalommal viselték a nehézségeket és botorkáltak a sötétben. Szép út volt, és ha sikerült valamilyen képet rajzolnom sok-sok emlékemről, akkor úgy gondolom, érdemes volt ezt a cikket megírni. (az I. és II. rész fotói a szerző felvételei)