Turista, 1966 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

edves kötelesség, hagyományos szokás az új esz­tendő küszöbén összefoglalni eredményeinket, meghatározni további feladatainkat. A köteles­ségen és hagyományon túlmenően jóleső érzés is a hazai természetbarát mozgalom eredményeiről és to­vábbi célkitűzéseiről szólni. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség Kongresz­­szusa két évvel ezelőtt alapjaiban szabta meg a test­­nevelési- és sportmozgalom fejlődésének irányelveit, az MTS-пек a tömegsportra vonatkozó 1964. évi májusi határozatai konkrétan megfogalmazták a természetjá­rás fejlesztésének perspektivikus céljait és módszereit. Az 1964-es esztendő a párt tömegsportpolitikai irány­elveinek megfelelően alakította, tartalmában gazdagí­totta, szervezetében egységesebbé tette a természet­­járást. Ez nem jelenti azt, hogy elért eredményeinkkel meg vagyunk elégedve. Bizonyos, hogy sokkal többet és job­ban is dolgozhattunk volna, az eredmények is nagyob­bak lehetnének. Er az elmúlt esztendőre való visszaemlékezés is­mét bizonyítéka annak, hogy a természetjárás a testnevelési mozgalom tömegesítésének egyik bázisa — szövetségünk taglétszáma a 70 000 főt meghaladta —, még messze vagyunk attól, hogy a ma­gunk elé tűzött 100 ООО-es taglétszámot elérjük. Nemzet­közi kapcsolataink kiszélesítése, tanulmányutunk meg­győzött arról, hogy a mozgalomban még igen nagy le­hetőségek vannak és elsősorban rajtunk áll, hogy a magunk elé tűzött célokat elérhessük. A területi kezdeményezésekkel együtt fejlődött a tú­rázói tevékenység országos szintű szervezése. Nemcsak a fizikai teljesítmény skálájában, hanem az ezzel szo­ros kapcsolatban álló politikai nevelő munkánkban is újként jelentkezett a „100 kilométer a Vörös Hadsereg nyomában" túramozgalom. A természetjáró élet rend­szeres és sokoldalú űzését hivatott szolgálni a túrázói minősítés rendszere, amelyet ugyancsak 1965-ben ve­zettünk be, s első jelvényeit pilisnyergi emléktúránkon adtuk át t­ovább növekedett az Országos Kéktúra mozgalom népszerűsége. A követelményeket teljesítők lét­száma már többszáz fő, a teljesítésre vállal­kozók számát az „igazoló füzet” vásárlásából mérhetjük le: 1965-ben 10 000 példány fogyott el. Örö­münkre szolgál és külön köszönetünket fejezzük ki a Magyar Úttörők Szövetségének, hogy együttműködésük­kel meghirdethettük az „úttörő kéktúra” mozgalmat. Rendeződött a tájékozódási versenysport helyzete is. A tájékozódási sport nálunk a természetjárás szülötte. Az MTI Elnöksége pontot tett a régen húzódó vitára és megteremtette az együttműködés jobb feltételeit. Lehe­tőséget, főleg az ifjúság igényeinek kielégítésére, a gya­korlatban sokoldalúan használható ismeretek megszer­zésére. Büszkék vagyunk válogatott versenyzőink nem­zetközi eredményeire, az év három első, hat második és két harmadik helyezésére. Arra törekszünk, hogy az utánpótlás módszeres nevelésével együtt, a hazánkat képviselő versenyzők minél sikeresebben szerepeljenek az 1966-ik évi finnországi tájékozódási világbajnoksá­gon. A versenyzés korszerű és megfelelő formáját a versenyzők tömegeivel való tanácskozás alapján kíván­juk megállapítani. és sok mindenről lehetne szólni az elmúlt évre emlékezve, de feltétlenül említést kell tennünk a kiliántelepi országos táborozásról, a természet­_____ barátok népes családjának erről a színpompás és sportszerű találkozójáról, a Fonyódon létesített túra­vitorlázó bázisról, mint a természetjárás új és sikere­sen szervezett módozatáról, a nemzetközi cseretúrák so­rán bővülő kapcsolatainkról, amelyek elsősorban a Szovjetunióval és a többi baráti országgal alakultak ki és célkitűzéseinkről, amelyek során országunkat először ismertettük meg a svájci cseretúra csoport tagjaival. Elnökségünk összeállította a természetbarát mozga­lom 1966. évi programját. Fejlődésünkben nagyobb sze­repet szánunk a területi szerveknek, a sportegyesületek, sportkörök természtbarát szakosztályainak. Szeretnénk, ha a természetjárással kapcsolatos tevékenységük az­által is rendszeresebb, egész évre kiterjedőbb lenne, hogy a túracsoportok kollektív életének lehetőségeit az év minden szakában, a túrázásban, a versenyzésben, a klubéletben kihasználják. Ahhoz, hogy a természetjá­rás a tömegek nevelő munkáját még hatásosabban szolgálja, szükséges az aktívák, a szakosztályok vezetői­nek, s a túravezetőknek tömeges képzése. Valamennyi szakosztálynak arra kell törekednie, hogy eseményei­nek tartalmát és jó szervezését a létszámnak megfelelő számban, a korszerű követelményeknek megfelelően képzett túravezetők biztosítsák. tömegesítésnek az eleven szakosztályi élet mellett feltétele a mozgalom modern, talán első hallásra meglepően új irányainak támogatása. Üdvözöljük sorainkban az autós és motoros turistákat, akik a technika segítségével jutnak a természetbe, hogy ott felüdüljenek, hogy népünk és országunk ismeretére szert tegyenek. Növelnünk kell a vízitúrázók számát, akik eddig is jól szervezett túramozgalmainkban, nem­zetközi hírnevükkel igazolták a természetjárás ezen módjának fejlesztésre érdemes életrevalóságát. Az új esztendő eredményeinek függvénye a tárgyi fel­tételek biztosítása. A természetjáró létesítmények je­lenlegi helyzetének országos felmérése és további fej­lesztésének terve rövidesen elkészül. A megóvásban, az útnak alkotásában több és aktívabb társadalmi segít­séget várunk, egyúttal köszönetünket fejezzük ki azok­nak, akik szabad idejükben az eltelt évben is az utak jelzésének gondozásával, kilátók, források állagának megőrzésével és építésével, turistaházak létesítésével foglalkoztak. A Turistaházakat Kezelő, Vállalat az el­múlt év utolsó hónapjaiban öltöztette új köntösbe a börzsönyi turistaházakat, a zempléni túrák új bázisa­ként nyitotta meg a sátoraljaújhelyi turistaházat, s az új esztendőben rövidesen ismét otthonunk lesz a so­káig hiányolt telkibányai turistaház is. Nem szabad el­hallgatni, hogy a turistaházi hálózat nem kis részének műszaki állapota, felszereltsége az igényektől elmaradt. Mi helyeseltük a vállalat vezetőinek törekvését, hogy egy-egy turistaház rendbehozása, felújítása — esetleg mások időleges rovására — részleteiben és teljesen, több évre szólóan történjék.­atékonyabbá kell tenni a természetjáró felszere­léseket kölcsönző állomások működését. A köl­csönözhető felszerelések fajtáinak és mennyisé­gének növelése, az állomások hálózatának bő­vítése hidalja át azt a nehézséget, amit a minőségileg megfelelő és árban olcsó kereskedelmi kínálat hiánya jelent. Az 1966. esztendő népünk fejlődésének, gazdasági rendünk erősödésének jelentős éve lesz. Pártunk poli­tikájának végrehajtásában a természetbarát mozgalom egyik hatásos eszköz. Elnökségünk becsülettel vállalja és örömmel végzi ezt a munkát, jó túraéletet, erősítő felfrissülést, ismeretszerzésben, versenyeredményekben gazdag, eredményes új esztendőt kíván valamennyi ter­mészetbarátnak. Miklós János a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke .

Next