Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1970-09-01 / 9. szám

GYALOG BUDAPEST Шк... CINKOTÁTÓL RÁKOSKERESZTÚRIG Mosolyra derülnek az ar­cok Cinkota nevének hal­latára. Az italkedvelő né­hai kántor jut az emberek eszébe. Többnyire csupán ez. Pedig e Mátyás király­­lyal kapcsolatos mende­mondán kívül akad még más érdekessége is Cinko­­tának, így például az, hogy az ország egyik legrégibb községe. „Igen régi hely” — írja Galgóczy Károly kitű­nő Pest megyei monográ­fiájában. „Thuróczi törté­nész már a Salamon és Gei­­za közt 1074-ben történt mogyoródi ütközetnél emlí­ti, mely a Mogyoród és Czinkota közt emelkedő hegy körül folyt. Itt esett el Emnyey, Salamon király kedves embere.” (Pest — Pilis — Solt — Kiskun me­gye monographiája, I—III. 1876—77.) — Egy másik ne­vezetes csata is folyt Cin­­kotánál: 1849 tavaszán Au­lich tábornok honvédsere­ge vívott itt győztes csatát. De nem csupán háborús emlékei vannak Cinkotá­­nak. Itt működött evangéli­kus lelkészként 1780—82 között Wallaszky Pál, az első rendszeres magyar iro­dalomtörténet írója. — Ugyancsak lelkészként élt itt 1826-tól 1833-ig Petényi Salamon János, a magyar madártan megalapítója. — Gödöllőre menet több ízben átutazott a községen Petőfi Sándor is. 1845. április 1-én itt is éjszakázott. Itt írta „Felhő és csillag” c. költe­ményét. Ide költöztette szü­leit 1846 októberében. Az ősi község, mely a múlt század vége felé még egy új településnek, Má­tyásföldnek adott életet, 1950-ben azzal együtt Nagy-Budapest részévé vált. (XVI. kerület.) Széles főútvonala, a Kul­­túrház utca, egyre inkább kivetkőzik régi jellegéből. Új házak épülnek, az or­szág minden részében fel­lelhető egyazon típus sze­rint. A múltat már inkább csak a templomok képvise­lik. A temető szélén áll az ódon hangulatú evangélikus templom. Középkori ala­pokra épült 1709-ben. Tor­nyának gótikus kapuzata van. Műemlék. — A mű­emlék jellegű katolikus templom az utca túlsó vé­gében áll. — Szomszédságá­ban, a Kultúrház utca 25. szám alatt még láthatjuk a népi építkezés egy emlékét, a ház udvar felőli oldalán oszlopos nyitott tornác hú­zódik. — Nem népi jellegű, de szép épület az 51—53. sz. ház; falán a Magyar Orni­­thológusok Szövetségének Petényi emléktáblája. Uram az egykori Benicz­­ky-kastély mellett visz el, mely ma a Szerb Antal gimnáziumnak nyújt ott­hont. Hatalmas épülettöme­gét még később is sokáig látom, amint vissza-vissza tekintsetek. A Somkút ut­cán át hagyom el a telepü­lést. Nemsokára ott állok ismét a Szilas-patak part­ján. De ez már búcsúzko­dás ... Mert a patak nem­sokára elkanyarodik majd, és elhagyja a főváros terü­letét. Ez az utolsó budapes­ti szakasza azonban különö­sen szép, öreg facsoport áll a partján. Vízinövények, vi­rágok lepik el a medrét. Vizenyős rétek kísérik s ezeket sárga szőnyegként borítja a mocsári gólyahír. Szétszórtan fűzfák álldogál­nak a nedves laposokon, amelyek egy-egy szivárgó, nyáron elapadó talajvíz forrásnak köszönhetik létü­ket. A közvetlen háttérben pedig ott sötétlik az enyhe dombáton a Cinkotai-erdő. Nemsokára ott járok benne. Keskeny nyiladékon jutok fel a lapos tetőre. Akác vegyül a fenyők és tölgyek közé s elárasztja ./ -г Híd » Szilas-patakon (Szilágyi Oszkár felv.) Cinkotai »*rdőrészl«*t (Szilágyi Oszkár felv.)

Next