Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-09-01 / 9. szám
GYALOG BUDAPEST Шк... CINKOTÁTÓL RÁKOSKERESZTÚRIG Mosolyra derülnek az arcok Cinkota nevének hallatára. Az italkedvelő néhai kántor jut az emberek eszébe. Többnyire csupán ez. Pedig e Mátyás királylyal kapcsolatos mendemondán kívül akad még más érdekessége is Cinkotának, így például az, hogy az ország egyik legrégibb községe. „Igen régi hely” — írja Galgóczy Károly kitűnő Pest megyei monográfiájában. „Thuróczi történész már a Salamon és Geiza közt 1074-ben történt mogyoródi ütközetnél említi, mely a Mogyoród és Czinkota közt emelkedő hegy körül folyt. Itt esett el Emnyey, Salamon király kedves embere.” (Pest — Pilis — Solt — Kiskun megye monographiája, I—III. 1876—77.) — Egy másik nevezetes csata is folyt Cinkotánál: 1849 tavaszán Aulich tábornok honvédserege vívott itt győztes csatát. De nem csupán háborús emlékei vannak Cinkotának. Itt működött evangélikus lelkészként 1780—82 között Wallaszky Pál, az első rendszeres magyar irodalomtörténet írója. — Ugyancsak lelkészként élt itt 1826-tól 1833-ig Petényi Salamon János, a magyar madártan megalapítója. — Gödöllőre menet több ízben átutazott a községen Petőfi Sándor is. 1845. április 1-én itt is éjszakázott. Itt írta „Felhő és csillag” c. költeményét. Ide költöztette szüleit 1846 októberében. Az ősi község, mely a múlt század vége felé még egy új településnek, Mátyásföldnek adott életet, 1950-ben azzal együtt Nagy-Budapest részévé vált. (XVI. kerület.) Széles főútvonala, a Kultúrház utca, egyre inkább kivetkőzik régi jellegéből. Új házak épülnek, az ország minden részében fellelhető egyazon típus szerint. A múltat már inkább csak a templomok képviselik. A temető szélén áll az ódon hangulatú evangélikus templom. Középkori alapokra épült 1709-ben. Tornyának gótikus kapuzata van. Műemlék. — A műemlék jellegű katolikus templom az utca túlsó végében áll. — Szomszédságában, a Kultúrház utca 25. szám alatt még láthatjuk a népi építkezés egy emlékét, a ház udvar felőli oldalán oszlopos nyitott tornác húzódik. — Nem népi jellegű, de szép épület az 51—53. sz. ház; falán a Magyar Ornithológusok Szövetségének Petényi emléktáblája. Uram az egykori Beniczky-kastély mellett visz el, mely ma a Szerb Antal gimnáziumnak nyújt otthont. Hatalmas épülettömegét még később is sokáig látom, amint vissza-vissza tekintsetek. A Somkút utcán át hagyom el a települést. Nemsokára ott állok ismét a Szilas-patak partján. De ez már búcsúzkodás ... Mert a patak nemsokára elkanyarodik majd, és elhagyja a főváros területét. Ez az utolsó budapesti szakasza azonban különösen szép, öreg facsoport áll a partján. Vízinövények, virágok lepik el a medrét. Vizenyős rétek kísérik s ezeket sárga szőnyegként borítja a mocsári gólyahír. Szétszórtan fűzfák álldogálnak a nedves laposokon, amelyek egy-egy szivárgó, nyáron elapadó talajvíz forrásnak köszönhetik létüket. A közvetlen háttérben pedig ott sötétlik az enyhe dombáton a Cinkotai-erdő. Nemsokára ott járok benne. Keskeny nyiladékon jutok fel a lapos tetőre. Akác vegyül a fenyők és tölgyek közé s elárasztja ./ -г Híd » Szilas-patakon (Szilágyi Oszkár felv.) Cinkotai »*rdőrészl«*t (Szilágyi Oszkár felv.)