Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-09-01 / 9. szám
Aki az egész világon táncolt Beszélgetés Róna Viktorral, turisztikáról és táncról Lágymányosi otthonában kerestük fel Róna Viktort, az Állami Operaház világhírű szólótáncosát. Közismert kedvességével fogadott. Örömmel nyilatkozott a Turista számára, mert amint mondja, „nagy természetbarát”. — Nézzen csak szét a lakásban, mennyi virág van — mondja. Valóban, szinte alig lehet lépni a rengeteg virágtól. — Ez egyik hobbym. Szentendrén van egy kis nyaralóm, ahol kertészkedem is, gondozom vagy százféle virágom, s emellett legkedvesebb pihenésem, hogy nézem a Dunát. — Gondolom, szereti Szentendrét és környékét. — Oh, nagyon. Bejártam majdnem az egész világot, de számomra legszebb a Dunakanyar. Sajnos, kevés időt tudok itt tölteni. Ezt nem is kell hangsúlyoznia Róna Viktornak, hiszen köztudottan Operaházunk itthon és külföldön legtöbbet szereplő tagja. — Tulajdonképpen mikor és hogyan kezdődött táncművész pályafutása? — Hát bizony, elég régen, épp húsz éve —. Mi táncosok, többnyire gyerekkorunkban kezdjük a pályát — mondja nevetve —, majd folytatja — 10 éves voltam, amikor először táncoltam az „Infánsnő születésnapja” című balettban. Egyik kedves szerepem volt a „Párizs lángjai”-ban Pierre, a kisdobos. 11 éves lehettem, amikor a „Diótörő”-ben a Pas de troix-t táncoltam gyermekpartnereimmel, majd nyolc év múlva, 19 évesen avanzsáltam Diótörő hercegévé. Azóta Róna Viktor csaknem valamennyi jelentősebb balett főszerepét eltáncolta; a „Hattyúk tava" hercegét, a „Bihari nótája” Baltavári Istvánját, a „Gagane” Armenjét, a Csodálatos Mandarint, a Fából faragott királyfit és természetesen Rómeót. Nem csak itthon, de majd az egész világon. — Beszélgetésünk elején mondta, hogy természetrajongó. Számos külföldi útján bizonyára sok szép élményben volt része? — Ausztrália kivételével, minden kontinensen jártam. A természetet nagyon szeretem, számomra a tájak szépsége, a hegyek, virágok, a nagy folyók látványa adja a tökéletes, idegnyugtató kikapcsolódást. — Azonban be kell vallanom, óvom a lábam. Táncosnak nem tesz jót a gyaloglás, de kocsival, ahova csak lehet kirándulni, mindenhova elmegyek. Magyarországot keresztülkasul bejártam, sőt, sok külföldi szereplésemre is kocsimon mentem. Tovább kérdezgetem, merre, hol járt még? Szerényen említ egy-két várost, országot. Táncolni szeret, nem dicsekedni. Azért szép lassan kikerekedik, hogy Európának nincs olyan jelentős városa Gibraltártól az Északi-sarkig, ahol ne táncolt volna. Fellépett Amerika nagy városaiban, járt Ázsiában, Afrikában, a Közelés Távol-keleten. Megtapsolták Moszkvában a „Bolsoj”-ban, ünnepelték Londonban a ,,Covent Garden”-ban a királynő jelenlétében és Washingtonban a Kennedy-család gálaestjén. Szinte lehetetlen felsorolni valamennyit, s amellett sok helyen többször, Párizsban, Londonban nyolcszor, Kubában négyszer is járt. Szerényen és mértéktartóan válaszol a világsztár, de hát ilyen Róna Viktor természete, ez is hozzájárul egészen rendkívüli népszerűségéhez. Legkedvesebb szerepe felől érdeklődtünk, mire így válaszolt: — Hát az tulajdonképpen nincs, hiszen mindegyik az én gyerekem. Az előadásokon valamennyit én alakítom estéről estére. Talán, mint az anyák, mindig a legkisebb gyermeküket dédelgetik legjobban, úgy lehetek én is a legfrisebb szerepemmel, az van legközelebb a szívemhez. Így jelenleg a legkedvesebb, a közelmúltban bemutatott „Laurencia’’ Frondoso szerepe. — Befejezésül még egy kérdést teszünk fel: üzen e valamit e lap hasábjain a természetbarátoknak? — Igen. Egyformán szeressék a természetet, a zenét és a táncot, mert ez teszi harmonikussá és tartalmassá az életet. dr. Viola György Heim Viktor a laurencia című balettben