Természettudományi Közlöny 1874 (6. évfolyam, 53-64. füzet)

1874-08-01 / 60. füzet

Megjelenik min­den h­ónap ötödi­kén,harmadfélnagy nyolczadrét ívnyi tartalommal, időn­ként fametszetű áb­rákkal illusztrálva. TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. 60-IK FÜZET. 1874. AUGUSZTUS. E folyóiratot a tár­sulat tagjai az év­díj fejében kapják ; nem tagok részére a 30 ívből álló egész évfolyam elő­fizetési ára 5 forint. VI. KÖTET. XVIII. A SZÍNÉRZÉSRŐL. (Előadatott az 1874. április 10-ikén tartott természettudományi estélyen.) Érzékeinkkel szerzünk tudomást azon viszonyról, mely a kül­világi tárgyakat egymáshoz és hozzánk fűzi. A szem megérzi a fényt, vagyis a tér-betöltő éter-parányok rezgéseit. Az éter-ré­szecskéket ugyan nem látjuk, és nem is veszszük ide-oda járó rez­géseiket észre, valamint azt sem, hogy a találkozó hullámok egy­mást hol erősbítik, hol pedig gyöngítik a végső elsimulásig ; sze­münk mégis, a sötétség vagy fény megérzése által, az éter-részecs­kék nyugalmát vagy mozgását öntudatunkra hozza ; éreztet velünk színeket, melyek az éter-hullámok hosszához és a rezgések szá­mához képest különbözők. — A fül, midőn a hangot megérzi, ha­sonlóan hullámzó mozgásról értesít; csakhogy ezt nem az éter részecskéi származtatják odább, hanem földünk rugalmas testei. Ilyen maga a levegő is, mely a hangot a hangzó testtől halló szervünkig elvezeti. A szag és íz a testeknek ismét más tulajdon­ságaival ismertet meg bennünket. Az erőművi hatások, a meleg s részben a villanyosság is, a tapintásra való idegrendszer körébe tartoznak, mely a sértőbb behatásokat fájdalom által, a gyöngéb­beket más érzések által árulja el. Mind­ezen érzések oly változásokon alapulnak, melyek a tér és idő viszonyaira vonatkoznak. Ha valamely állatnak csak ideg­rendszere, de érzékei nem lennének, úgy az egy teljesen magába zárkózott lény képét viselné, mely benyomásait mással közölni, be­nyomásokat másoktól fölvenni képtelen lenne. Érzékeink képezik tehát a hidat, mely a külvilágból szellemi belsőnkbe vezet, így például a látható tárgyak fénysugarai szemünkbe jutván, abban elterjednek az ideghártyáig, melyet re­czehártyának nevezünk ; itt benyomást keltenek, mely az agyba vezető idegszálak útján az agyig eljut, s alkalmas készülék sege­delmével a fény érzésére alakul át. A mit mi fénynek nevezünk, ior Természettudományi Közlöny, VI. kötet, 1874.

Next