Természettudományi Közlöny 1874 (6. évfolyam, 53-64. füzet)
1874-08-01 / 60. füzet
Megjelenik minden hónap ötödikén,harmadfélnagy nyolczadrét ívnyi tartalommal, időnként fametszetű ábrákkal illusztrálva. TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. 60-IK FÜZET. 1874. AUGUSZTUS. E folyóiratot a társulat tagjai az évdíj fejében kapják ; nem tagok részére a 30 ívből álló egész évfolyam előfizetési ára 5 forint. VI. KÖTET. XVIII. A SZÍNÉRZÉSRŐL. (Előadatott az 1874. április 10-ikén tartott természettudományi estélyen.) Érzékeinkkel szerzünk tudomást azon viszonyról, mely a külvilági tárgyakat egymáshoz és hozzánk fűzi. A szem megérzi a fényt, vagyis a tér-betöltő éter-parányok rezgéseit. Az éter-részecskéket ugyan nem látjuk, és nem is veszszük ide-oda járó rezgéseiket észre, valamint azt sem, hogy a találkozó hullámok egymást hol erősbítik, hol pedig gyöngítik a végső elsimulásig ; szemünk mégis, a sötétség vagy fény megérzése által, az éter-részecskék nyugalmát vagy mozgását öntudatunkra hozza ; éreztet velünk színeket, melyek az éter-hullámok hosszához és a rezgések számához képest különbözők. — A fül, midőn a hangot megérzi, hasonlóan hullámzó mozgásról értesít; csakhogy ezt nem az éter részecskéi származtatják odább, hanem földünk rugalmas testei. Ilyen maga a levegő is, mely a hangot a hangzó testtől halló szervünkig elvezeti. A szag és íz a testeknek ismét más tulajdonságaival ismertet meg bennünket. Az erőművi hatások, a meleg s részben a villanyosság is, a tapintásra való idegrendszer körébe tartoznak, mely a sértőbb behatásokat fájdalom által, a gyöngébbeket más érzések által árulja el. Mindezen érzések oly változásokon alapulnak, melyek a tér és idő viszonyaira vonatkoznak. Ha valamely állatnak csak idegrendszere, de érzékei nem lennének, úgy az egy teljesen magába zárkózott lény képét viselné, mely benyomásait mással közölni, benyomásokat másoktól fölvenni képtelen lenne. Érzékeink képezik tehát a hidat, mely a külvilágból szellemi belsőnkbe vezet, így például a látható tárgyak fénysugarai szemünkbe jutván, abban elterjednek az ideghártyáig, melyet reczehártyának nevezünk ; itt benyomást keltenek, mely az agyba vezető idegszálak útján az agyig eljut, s alkalmas készülék segedelmével a fény érzésére alakul át. A mit mi fénynek nevezünk, ior Természettudományi Közlöny, VI. kötet, 1874.