Természettudományi Közlöny 1917 (49. évfolyam, 665-688. füzet)
1917-09-01 – 09-15 / 681-682. füzet
nak,míg ezzel ellentétben mindeniknek van az életben a rendes munkájánál nagyobb fejtörése. Ezt a nagyobb fejtörést többnyire az élet mindennapi gondjai alkotják. Hogyan keressen magának jó lakást, hogyan ossza be a költségvetést, hogyan készítse elő hivatali előmenetelének útját, hogyan szerezzen magának barátokat és összeköttetéseket, hogyan érvényesüljön az életben, ezek az életnek a nehezebb gondjai, ezek az úgynevezett konstruktív szellemi munkák. Sajátságos, de úgy van, hogy még a hadvezérnek is nagyobb fejtörést okoznak a stratégiai terveknél az érvényesülés feltételei. NAPOLEON-nak az volt a legnagyobb zsenialitása, amikor Toulon ostrománál fel tudta hívni magára a figyelmet. Bizonyára nagyobb fejtörésbe került ez neki, mint a jó haditerv kireszelése. * Minden emberben ég a vágy, hogy munkája s vele együtt az életének eredményei mentül intenzívebbek legyenek. A nyugodt, de intenzív munka jólétet, jó kedvet, jó álmot, jó étvágyat és további érvényesülést jelent, az extenzív munkaellenben sokszor visszafelé való fejlődést, hanyatlást, anyagi és szellemi csődöt. Hány tehetséges szellemi munkás vált proletárrá azért, mert a sors nem adta meg számára az intenzív munka lehetőségét ! . .. Legnehezebb feladat az extenzív szellemi munkakörből az intenzív szellemi munka birodalmába való átlépés. Ezt az erőfeszítést csak későn kísérik az eredmények, azért hatalmas energiamegfeszítésekkel kell odáig megbirkózni mindenkinek. Magának a szellemi munkának intenzívvé edzése nem lehetetlen, de rendkívül lassú és nehéz dolog. Amint például nem lehet egyszerre valóságra váltani az intenzív gazdálkodás és a többtermelés nagy gondolatát, éppen így van ez az egyén szellemi munkájánál is. A szellemi munkának teljesítőképessége nincsen olyan határoknak alávetve, mint a fizikai munkáé. A szellemi munka teljesítőképessége sokszor csaknem kimeríthetetlennek látszik. Gondoljunk csak a tudós fölfedező munkájára, a ki munkája közben elfelejt ebédelni, vagy az író és a művész ihletére, a festő munkájára, a kiben ég az alkotás vágya és éjjel nem tud aludni, hogy az első hajnali világosságnál vászonra vesse a lelkét égető képet. Azt is tapasztalhatjuk, hogy az erősebb szellemi munka fáradsága sokkal később jelentkezik, mint maga az erőfeszítés. A testi munka egyenlőbb ütemekben halad, utána a fáradság könynyebben beáll. A szellemi munkás később fárad, később pihen. Azt, hogy a szellemnek a testi erőfeszítésre is milyen éltető hatása van, a háborúban a vezérek mindennap tapasztalják : a szellemi munkás jobban bírja a mértéktelen fáradságokat, mint az együtemű elfáradásokra beidegzett fizikai munkás. A szellemi munka után csak jóval később áll be a fáradság érzése. A mindennapi életben is gyakran tapasztaljuk, hogy hosszú virrasztás után milyen frissek vagyunk s az igazi fáradság érzése úgyszólván csak pihenés közben köszönt be. Az ember a szellemi munkánál bizonyos energiatartalékot használ fel s ameddig ebből telik, nem érzi a fáradságot. Minden nagy szellemi erőfeszítésnek ez a munkaenergetikája s egyszersmind ez a végzete , mert a fáradság, amit az ember eleinte nem is érzett, később fokozott mértékben jelentkezik. A szellemi munkásosztálynak általánosan elterjedt neuraszténiája innen ered. Azért az ilyen természetű neuraszténiának a leghelyesebb és egyedül czélravezető orvossága a hosszú pihenés volna, ha ezt a szellemi munkás napi foglalkozása megengedné. A szellemi munkára sokkal nagyobb hatása van a hőmérsékletnek, mint a testi munkára. A kultúrának és a czivilizácziónak tudvalevőleg közepes hőmérséklet a feltétele ; a trópusi országokban és a zord éghajlat alatt élők nem tudnak az emberi kultúrában vezető szerepre jutni.