Természettudományi Közlöny 1917 (49. évfolyam, 665-688. füzet)

1917-09-01 – 09-15 / 681-682. füzet

nak,míg ezzel ellentétben­ mindeniknek van az életben a rendes munkájánál nagyobb fejtörése. Ezt a nagyobb fejtörést több­nyire az élet mindennapi gondjai alkot­ják. Hogyan keressen magának jó la­kást, hogyan ossza be a költségvetést, hogyan készítse elő hivatali előmenete­lének útját, hogyan szerezzen magának barátokat és összeköttetéseket, hogyan érvényesüljön az életben, ezek az életnek a nehezebb gondjai, ezek az úgynevezett konstruktív szellemi munkák. Sajátságos, de úgy van, hogy még a hadvezérnek is nagyobb fejtörést okoz­nak a stratégiai terveknél az érvényesü­lés feltételei. NAPOLEON-nak az volt a leg­nagyobb zsenialitása, a­mikor Toulon ostrománál fel tudta hívni magára a fi­gyelmet. Bizonyára nagyobb fejtörésbe került ez neki, mint a jó haditerv ki­reszelése. * Minden emberben ég a vágy, hogy munkája s vele együtt az életének ered­ményei mentül intenzívebbek legyenek. A nyugodt, de intenzív munka jólétet, jó kedvet, jó álmot, jó étvágyat és további érvényesülést jelent, az extenzív munka­­ellenben sokszor visszafelé való fejlődést, hanyatlást, anyagi és szellemi csődöt. Hány tehetséges szellemi munkás vált proletárrá azért, mert a sors nem adta meg számára az intenzív munka lehető­ségét ! . .. Legnehezebb feladat az exten­zív szellemi munkakörből az intenzív szellemi munka birodalmába való átlé­pés. Ezt az erőfeszítést csak későn kísé­rik az eredmények, azért hatalmas energia­megfeszítésekkel kell odáig megbirkózni mindenkinek. Magának a szellemi munkának inten­zívvé edzése nem lehetetlen, de rendkívül lassú és nehéz dolog. A­mint például nem lehet egyszerre valóságra váltani az in­tenzív gazdálkodás és a többtermelés nagy gondolatát, éppen így van ez az egyén szellemi munkájánál is. A szellemi munkának teljesítőképes­sége nincsen olyan határoknak alávetve, mint a fizikai munkáé. A szellemi munka teljesítőképessége sokszor csaknem ki­meríthetetlennek látszik. Gondoljunk csak a tudós fölfedező munkájára, a ki mun­kája közben elfelejt ebédelni, vagy az író és a művész ihletére, a festő mun­kájára, a kiben ég az alkotás vágya és éjjel nem tud aludni, hogy az első hajnali világosságnál vászonra vesse a lelkét égető képet. Azt is tapasztalhatjuk, hogy az erő­sebb szellemi munka fáradsága sokkal később jelentkezik, mint maga az erő­feszítés. A testi munka egyenlőbb üte­mekben halad, utána a fáradság köny­nyebben beáll. A szellemi munkás később fárad, később pihen. Azt, hogy a szellem­nek a testi erőfeszítésre is milyen éltető hatása van, a háborúban a vezérek min­dennap tapasztalják : a szellemi munkás jobban bírja a mértéktelen fáradságokat, mint az együtemű elfáradásokra beideg­zett fizikai munkás. A szellemi munka után csak jóval ké­sőbb áll be a fáradság érzése. A minden­napi életben is gyakran tapasztaljuk, hogy hosszú virrasztás után milyen frissek va­gyunk s az igazi fáradság érzése úgy­szólván csak pihenés közben köszönt be. Az ember a szellemi munkánál bizonyos energiatartalékot használ fel s a­meddig ebből telik, nem érzi a fáradságot. Minden nagy szellemi erőfeszítésnek ez a munka­energetikája s egyszersmind ez a végzete , mert a fáradság, a­mit az ember eleinte nem is érzett, később fo­kozott mértékben jelentkezik. A szellemi munkásosztálynak általánosan elterjedt neuraszténiája innen ered. Azért az ilyen természetű neuraszténiának a leghelyesebb és egyedül czélravezető orvossága a hosszú pihenés volna, ha ezt a szellemi munkás napi foglalkozása megengedné. A szellemi munkára sokkal nagyobb hatása van a hőmérsékletnek, mint a testi munkára. A kultúrának és a czivilizácziónak tudvalevőleg közepes hőmérséklet a fel­tétele ; a trópusi országokban és a zord éghajlat alatt élők nem tudnak az em­beri kultúrában vezető szerepre jutni.

Next