Természettudományi Közlöny 1920 (52. évfolyam, 731-754. füzet)
1920-05-01 – 06-15 / 739-742. füzet
György magánzó Nezsideren, Dr. Terner Adolf nyug. egyet. tanár Lajtaszentmiklóson (49 éve tag), Tolnai Lajos v. b. t.t. Budapesten (45 éve tag), Dr. Turnovszky Jenő orvos Budapesten (43 éve pártoló tag), Ujváry Imre urad. felügyelő Kaposváron, Vajna István birtokos Bonczhidán, Vángel Jenő polg. isk. tanitók. int. igazgató Budapesten, Várady Zoltán máv. vegyész Budapesten, Vargha Albert magánzó Budapesten (45 éve tag), Vörös Sándor nyug. akad. igazgató Budapesten (47 éve tag), Vuskits József nyug. máv. felügyelő Újpesten, Dr. Wagner Dániel kórházi főorvos Békéscsabán, Wellisch Hugó mérnök Budapesten és Zechmeister Sándor gazdatiszt Kisjenőn. Az összes szám, melylyel a halál az elmúlt két évben ritkította meg sorainkat : 205. Bánatunk koszorúját helyezzük sirkantjukra s az igaz kegyelet melegével megőrizzük mindnyájuk emlékét ! Tisztelt Közgyűlés ! Eljutottam jelentésem végére. Nem gondolom, hogy kelleténél bőbeszédűbb voltam , csak rámutattam azokra a főmozzanatokra, melyek Társulatunk sok bajjal birkózó életében az elmúlt két év folyamán felmerültek, és jeleztem azokat az irányelveket, melyek munkánkat vezették. Minden cselekedetünk és tervünk tengelye volt a szebb magyar jövőben való bizalom és remény. Ez a megrendíthetetlen bizalmon alapuló ,törhetetlen remény zúgja ellenállhatatlan erővel fülünkbe szüntelenül, hogy az ellenségeink megszabta szűk határ drótsövényén áttör diadalmasan az eszme, az államalkotó gondolat, amely ezer éven át szeghetetlen egységben tartotta fenn hazánkat, nemzetünket és kultúránkat. Addig, míg ez bekövetkezik, jól tudjuk, hogy nehéz küzdelmek várnak reánk, de bízunk erőnkben és számítunk tagtársaink ragaszkodására, kitartására és áldozatkészségére. Társulatunk megküzdött a hatéves világháború tengernyi nyomorúságával, átélte a forradalmak mindent megbénító és az élet rendes kereteit felforgató bonyodalmait, latens életet élve keresztülvergődött az átkos proletárdiktatúra gyászos időszakán, és meg fog birkózni a területcsonkító béke okozta ideiglenes helyzet minden szenvedésével, kínjával, bajával, de végül meg kell érnie hazánk régi ősi határainak érvényre jutását, mert az erőszak szétdarabolhatja országunkat, de ha szövetségesünk, a Természet, mely határainkat megszabta és az oszthatatlan magyar nemzetet mint egységet Európa közepén kikristályosította, újra össze fog kapcsolni bennünket testvéreinkkel. Ebben egyik legfőbb segítőnk az a körülmény, hogy az országunk szent földjét megszállva tartó népek míveltség dolgában alattunk állanak. Ha a magyar kultúra szintájának fenntartása terén ezt az ellentétet megtartani, sőt a mi javunkra még fokozni sikerül, győzelmünk legfőbb feltétele biztosítva van, mert a magyar kultúra által a többi népek sorából kiemelt és egységesített magyarság léte a régi keretekben megújhodva újra lehetővé, sőt szükségszerűvé válik. Ebből a nemzetmentő munkából Társulatunk is részt kér s a magára vállalt munkát — ha tagtársaink nem hagyják el a zászlótartókat — becsületes kitartással, a magyarság dicsőségére, el is fogja végezni. Úgy legyen! Az éljenzéssel és tapssal fogadott titkári jelentés után KARLOVSZKY GEYZA pénztárnoki jelentését olvassa fel : Pénztárnoki jelentés. — KARLOVSZKY GEYZÁ-tÓL — Tisztelt Közgyűlés ! Gazdasági tekintetben is rendkívül súlyos két esztendő pénzügyi sáfárkodásáról kell ez alkalommal a t. Közgyűlésnek beszámolnom. Nehéz feladatomat csak a jövőbe vetett hit és bizalom könnyíti meg valamennyire. Három lustrumon át többé-kevésbbé sikeres pénzügyi gazdálkodásról számolhattam be e helyről. Fölösleggel zártuk le az esztendőket egymásután. Félreraktuk a megtakarított összegeket, meggyőződés nélkül hivatkozva az elkövetkezhető hét sovány esztendőre, anélkül, hogy annak elkövetkezésére komolyan gondoltunk volna. És ime, a falra festett ördög megjelent, számadásunk egyensúlya megbomlott hiánynyal, és pedig nagy hiánynyal zártuk le a lefolyt két esztendő pénzügyi mérlegét. Közlönyünk szűkös terjedelme jelen-