Testnevelési Tanárok Közlönye, 1936 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-10 / 1-2. szám

vezet bennünket s legtávolabbról sem akarjuk állítani, hogy az ő helyzetük kielégítő volna. Magyarországon kvalifikációs törvény van, ami azt jelenti, hogy a magasabb fokú előtanulmány magasabb fizetést és jobb előlépési lehetőségeket vonz maga után. Más szóval: ha valaki érettségi vagy tanítóképezdei képesítő után főiskolai tanulmányokat is végez és befejez, ezért neki magasabb kezdő- és végfizetés jár, szinte ellen­szolgáltatás gyanánt a négy-öt évi tanulmányi költségért és a négy-öt év alatt megszerzett, s közcélra fordított tudásért. Ha már most a mi helyzetünket vesszük, s összehasonlítjuk a kevesebb képzettséggel bíró tanügyi munkásokéval, furcsa ered­ményre jutunk. Hogy illusztráljuk az eredményt, konkrét esetet említünk. X. Y. testnevelő tanár a tanítóképző elvégzése után beiratkozott a testnevelési főiskolára, a vele együtt végzett tanítók pedig elhe­lyezkedtek valamely iskolában. A testnevelő (a konkrét esetben) három évig volt főiskolai hallgató, é s tetemes anyagi áldozaton kívül testet-lelket megerőltető munkát végzett fizetés nélkül, a tanító ez­alatt a XI. fizetési osztály 3. fokozatában már megkereste kenyerét. A főiskolát végzett testnevelő tanulmányai befejeztével bevonult egy évig tartó katonai szolgálatra (hiszen ez is feltétele a testnevelés tanításának), költött (ha volt), vagy adósságot csinált egyenruhára, ,,standesgem­äss” megjelenésre és életre. Ezalatt volt iskola- és osz­tálytársa bejutott a XI. fizetési osztály 2. fokozatába s le is töltött az itt töltendő háromból egy évet. A tiszti vizsga letétele után sze­rencséje volt a testnevelőnek (a konkrét esetben) s azonnal kapott középiskolai alkalmazást és helyettes testnevelő tanári illetményt (havi 100 pengő), míg tanító iskolatársa ugyanekkor havi 126 pengő végleges fizetést húzott már. (A lakbért illusztrációmban elmellőzöm, mert az a helytől függően változó, de mindenképpen a tanító helyzetét javította.) A konkrét esetben a testnevelő tanár hat évig volt helyettes (a nyáron nevezték ki rendessé), a hat évig min­dig havi 100 pengő volt a fizetése, míg a főiskolát nem végzett volt osztálytársa ezalatt még két évig volt a XI. 2.-ben (havi 126), egy évig a XI. 1.-ben (havi 132.50) és három évig a X. 3.-ban (havi 141 pengő), s ugyanakkor, mikor a testnevelőt kinevezték rendes tanárnak a X. 3.-ba, ő utólérhetetlenül előlépett a X. 2.-be. Ez az eset, melyet itt leírtam, nem „egy lehetőség”, hanem megtörtént és pedig nemcsak egy kartárssal megtörtént tény. Így néz ki a kvalifikációs törvény a mi állásunkra vonatkoztatva. Tíz évvel későbben neveztetett ki az, aki még négy költséges évet szen­telt tanulmányaira, s ugyanakkor nevezték ki egy fizetési fokkal ala­csonyabb dotációval tanárrá, mikor amaz egy fizetési fokkal maga­sabb állásába előlépett. A naív hitetlen erre azt mondhatná, hogy ez lehetetlen, mert az 1927. november 13-án megjelent 9000/M. E. rendelet az I. fejeze­tének 4. pontjában, a második bekezdésben szóról-szóra ezt mondja: ,,Az 1. pont 2. bekezdésében említett tanároknál, a tanári kineve­zést megelőzőleg valamely állami vagy nem állami középiskolánál.

Next