Testbevelési Tanárok Közlönye, 1944 (12. évfolyam, 1-2. szám)
1944-01-15 / 1. szám
XII. évfolyam 1944 január 1. szám TESTNEVELÉSI TANÁROK KÖZLÖNYE A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének hivatalos közlönye Tiszta amatőr sportot kérünk! A magyar sport fejlődésével együtt növekedett az érdeklődés is, ami azután nagyobb anyagi bevételben nyert kifejezést. Ennek folyománya lett, hogy a játékosok a busás haszonból maguknak részt követettek. Ha a professzionizmus keletkezését és fejlődését tárgyilagosan vizsgáljuk, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezt különösebb erkölcsi okokkal alátámasztani nem lehet. ,,Alkalom szüli a tolvajt!” A pénz ördöge volt itt is a csábító és ez, csak ez tette lehetővé, hogy az amatőr sport átnyergeljen a „szetett sport” felé. A labdarúgó sport a többi sportágakkal szemben a leghamarabb tudta megnyerni a „nagy tömeg” érdeklődését és így igen komoly bevételre tett szert. Az első világháború előtti és utáni években, a „titokban” kifizetett összegek már olyan méretűek voltak, hogy 1928-ban időszerűvé vált, hogy az álamatőrség helyébe a nyílt professzionizmus lépjen. Ha az eddigiek után pontot tehetnénk, úgy a becsületes professzionizmus felett napirendre térhetnénk. Azonban ne kendőzzük a tényeket. Nagyon jól tudjuk, hogy az álamatőrség hullámai ismét magasak és — sajnos — átcsapkodnak más sportágakra is. Mi testnevelők gyakran tapasztaljuk, hogy ha valamelyik tanítványunkban a szunnyadó képességek kezdenek kibontakozni, az illető már azon ábrándozik, hogy ő ezt miskép fogja „anyagiakban” értékesíteni. Az első verseny alkalmával már valamelyik egyesület „felfedezi” az ilyen diákot. Következik a „szipkázás”, a mindent ígérgetés és már azon ábrándozik, hogy a sport révén legalább is jó „állást” fog szerezni. Tehát a burkolt professzionizmus már itt üti fel a fejét! Sajnálattal tapasztaljuk azután azt is, hogy az ilyen diák rövid időn belül gyakran egész jellemében megváltozik. Fellépésében, gondolkodásában, modorában, de különösen fegyelmezettség terén elüt többi tanulótársától, időelőtt „felnőtté vált”. Hány olyan esetet tudok, mikor a primadonnává lett tanuló kénytelen volt tűrhetetlen magaviselete miatt kimaradni az iskolából ! Ma annyit beszélünk, hogy ifjainkból „magyarabb magyart” neveljünk. Mennyi frázist, törekvést, irodalmat, pénzt stb. fordítunk arra, hogy ennek az időszerű és nemes elvnek érvényt tudjunk szerezni! Azt tanítjuk, hogy a testgyakorlás nemcsak saját jól felfogott egyéni érdek, hanem hazafias kötelesség. A magyar társadalom elvárja, hogy minden magyar gyermek, ha lehet, necsak egy ember munkáját legyen képes ellátni, hanem ha a közösség érdeke úgy követeli, meg ezen felüli teljesítményre is képes legyen. Munkabíró, tökéletes emberekre van szükségünk! Azt is tanítjuk, hogy egy nemzetnek nem a számaránya, hanem minősége a fontos. Tehát ha valaki, igazán jó magyar akar lenni, annak a más fajhoz tartozónál különbnek kell lennie. Példaképen eléjük tárjuk a XVI. század végvári lovagi szellemet, mikor az egyszerű magyar képes volt életét áldozni a magyar név hírnevéért és dicsőségéért. Mi tehát „csak” egészségi és erkölcsi érdekeket állítunk munkánk tengelyébe és még távolról sem gondolunk arra, hogy tanítványainknak állásszerzést vagy pénzkeresetet biztosítunk azzal, hogy erősítjük, ügyesítjük őket. De mit ér ez a tanításunk, ha a külső élet erre lépten-nyomon rácáfol? A mi szándékaink és az életben tapasztaltak úgy ellenkeznek egymással, mint az élet a halállal! A pénzért sportolótól nem is lehet elvárni, hogy ebbeli tevékenységét más szempontok irányítsák, mert anyagi alapokon nyugszik. Az amatőr sport pedig erkölcsi alapon. A nevelési elvek csak ezen a síkon valósíthatók meg. Ha pedig elfogadjuk, hogy még a becsületes, nyílt professzionizmus is veszélyezteti az amatőr sportot, akkor egyben veszélyezteti azokat a nevelési elveket is, amik az ifjúság testnevelésén keresztül a jellemnevelést szolgálják. Ha tényleg magyarabb magyart óhajtunk ifjúságunkból formálni, akkor nem tűrhetjük, hogy e törekvésnek épen egyik fontos nevelési eszközünk áldozatul essék. Az országban megrendszabályozták már a sajtót, gátat vetettek a mételyező ponyvának, erőteljes akció indult meg a káromkodás ellen, az ifjúságot eltiltják olyan haza-