Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

TOLNAI frílo PftQL ETA ft JA! EGYEJÜLJFTEWt A MAI SZAMBA?»­ A termelett tanl kezetek dolgozói anaircit­ Vi-4 mate«» tanácskozásénak felhívása (2. o.) — Gyonista az Öt­­éves Tervkölcstín nyolcadik húzásának negyedik napjá­ról (2. o.) — Szekszárd város pártértekezlete (3. o.) — A falusi dolgozók jobb áruellátása a földművesszövet­kezetek legfontosabb feladata (3. o.) — Hozzászólás a szervezeti szabályzattervezethez (3. o.) — Diákotthon igazgatók értekezlete Szekszárdon (4. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTJÁCANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM ARA 5« FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1954 ÁPRILIS 1 A kultúrversenyek körzeti bemutatóinak tapasztalatai A járási kultúrversenyek körzeti be­mutatói jórészt lezajlottak. A bemu­tatók tükörképet adtak kultúrcsoport­­jaink, népi együtteseink fejlődéséről, jó alkalom volt a körzeti bemutatók sorozata arra, hogy felszínre kerülje­nek az értékek, a népszerűsítésre al­kalmas és a további munkában jól hasznosítható kezdeményezések. Sokat tanulhattak egymástól is a csoportok, de a tapasztalt hibák, fogyatékossá­gok is tanulsággal szolgálnak, mert így még a járási bemutatóig is sokat lehet javítani. A kultúrversenyre való nevezések lassan, nehézkesen indultak és úgy látszott, hogy a körzeti bemutatók gyengék, vérszegények lesznek. Az első bemutató azonban éppen ennek az ellenkezőjéről tanúskodott. Február 21 én még dühöngött a tél, 14—15 fokos hideg volt és Lengyelben mégis hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy megnézze a bemutatót és a csoportok is megérkeztek. Tíz kocsi vitte a szereplőket, több csoport ugyanis 10 —12 kilométer távolságról ment a bemutatóra. Azóta megyénk hat járá­sában 24 körzeti bemutató zajlott le, amelyeken több, mint háromezer sze­replő vett részt. Lemorzsolódás kevés helyen volt észlelhető s a minőségi, tartalmi fejlődés mellett a mennyiség sem csökkent. Legjobb példa erre a tolnai bemutató, ahol 7 községből 35 csoport 39 műsorszámmal szerepelt. A dombóvári bemutató sikerült a leg­­kevésbbé. A nevezett 12 helyi cso­port közül mindössze 4 jelent meg. Ennek okát a járási előadó gyakorlat­lanságában keresik illetékesek. Ter­mészetesen ez mégsem okolhatja meg teljes mértékben a dombóváriak le­maradását. A bemutatókon szereplő művek tük­rözték a kormányprogramra célkitű­zéseit, hogy szebbet, jobbat adjanak kulturális téren a dolgozóknak. Az öntevékeny csoportoknak ez az igye­kezete műsoraik színességében, tartal­masságában nyilatkozott meg. A be­mutatókon szerepeltek három és egy­­felvonásos darabok, köztük több klas­­­szikus mű, a központi táncleírásból betanult és a helyileg gyűjtött táncok, mese és népi játékok. A szólószámok gyöngyszemként illeszkedtek a mű­sorba. Műsorpolitika szempontjából is fej­lődés tapasztalható. A kultúrcsopor­­tok most már nem hagyták figyelmen kívül a tartalmi mondanivalót sem, szórakoztató darabok bemutatása mel­lett nevelő hatású, komoly politikai tárgyú darabok bemutatására is töre­kedtek. A szakcsi színjátszók például a „Csikós" harmadik felvonásával mutatkoztak be és a darab mondani­valóját olyan élesen domborították ki, hogy a nézőtéren hangosan nyil­vánult meg az együttérzés az egysze­rű, de éleseszű Miska bácsival, aki leleplezte a gyilkos földbirtokost. A klasszikus darabok bemutatása is sike­rült általában. A történelmi tárgyú darabok közül leginkább a bonyhádi színjátszók „Csínom Palkó"-ja tűnt ki. A legjobban sikerültek közé tar­tozik a hőgyészi csoport által bemu­tatott „Szegény ember aranyai" és a Tolnai Textilgyár színjátszó együtte­sének tolmácsolásában a „Fehér an­gyal" című darab. A tánccsoportok fejlődésében is nagyarányú emelkedés tapasztalható. A bemutatókon zömében magyar né­pi táncokkal szerepeltek. Műsoraikon a Karádi rezgős, Leánykarikázó, Tá­péi táncok, Sióagárdi táncok szerepel­tek. A táncegyütteseknél is, ugyan­úgy, mint a színjátszó csoportoknál, ritkán találkozunk öncélúsággal. Szín­játszó csoportjaink az emberábrázolás­ra, népi táncosaink pedig a szép ma­gyar tánc­hű tolmácsolására töreked­nek. A bemutatókon különösen ki­tűnt a Tolnai Textilgyár tánccsoport­jának „Tápéi leánytáncok” című pro­dukciója, a kajdacsi termelőszövetke­zet együttesének „helyi táncok” cí­mű kompozíciója; igen sikerült volt a hőgyészi görög­ otthon tánccsoport­jának matróztánca és a medinai dél­szláv nemzetiségű tánccsoport páros­tánca. Pozitív eredmény tánccsoport­­jainknál, hogy a helyi anyagok fel­dolgozását tekintették elsőrendűnek- Ebből tűnik ki tánccsoportjaink kez­deményező szelleme. Népi együtteseinkről nem mondha­tó el ugyanez. Műsoraik régiek, már évekkel ezelőtt tanulták. A csopor­tok vezetői ötlethiány miatt nem tud­ják műsoraikat gazdaggá, változatossá tenni. Aránylag a bátaiak „Halász­­jelenete" volt a legnívósabb. Kiemel­kedett a bogyiszlói és alsónyéki népi együttesek műsora, mindkét csoport helyi hagyományokat, szokásokat dol­gozott fel. Hiba egyelőre, hogy nem tudják még kellő színvonalon bemu­tatni játékukat. Az előadás hézagos és darabos. A járási bemutatókig azon­ban még ki tudják javítani a hiányos­ságokat. Énekkaraink általában szépen és sikerrel mutatkoztak be. A régi már patinás énekkarok közül a bátaszéki MÁV, a dunaföldvári, a dombóvári és a szekszárdi énekkarok a tőlük megszokott stílusban szerepeltek. Jól sikerült a közelmúltban alakult paksi, faddi, várdombi és a kocsolai ének­karok bemutatkozása. Az énekkarok műsorában népdalok, mozgalmi in­dulók és klasszikus művek is szere­peltek. A tolnai bemutatón hatalmas sikere volt a nemrégen újjáalakult mözsi énekkarnak. Előadásával azt a reményt keltette, hogy pár hónap múl­va ismét az ország legjobb falusi kó­rusai közé fog tartozni. A 80 tagú tolnai úttörőkórus megyénk legjobb úttörő kórusa. Zenekar igen keveset szerepelt a be­­mutatókon. Fejlődést inkább az úttörő zenekarok értek el, a bátaszéki, a pin­cehelyi vonós, a kocsolai és a hőgyé­szi fúvószenekarok. Műsoraikban ta­lálkoztunk helyileg gyűjtött és hang­szerelt népdalokkal is, noha szakem­ber hiányában sok nehézséggel kellett megküzdeniök, mégis vállalkoztak a megoldásra és az eredmény tanúsága szerint sikeresen. Egyéni szólószám több, mint 60 szerepelt a bemutatókon. Leginkább szavalat, ének, zene és táncszólószá­mok szerepeltek. Mese, vagy felolva­sás mindössze 10 volt. A szólószá­moknál még gyakran találkozunk ön­célú törekvéssel, de a járási bemutató­ig még ezen is lehet segíteni. A körzeti bemutatók azt is meg­mutatták, hogy mezőgazdasági szocia­lista szektoraink kultúrcsoportjainál javult a minőségi munka és egyre fej­lődnek ezek a csoportok is. Különö­sen jól szerepeltek a bemutatókon a kajdacsi termelőszövetkezet, a mado­­csai Igazság tsz csoportja és a biritói állami gazdaság. Megyénk művészeti vezetői április első felében értekezleten tárgyalják meg a körzeti bemutatók tapasztala­tait, részleteiben is és az értékelés alapján fognak hozzá a járási bemu­tatók sikeres előkészítéséhez, majd megrendezéséhez. Munkában a nagyszékelyi Dózsa Képe tsz tagjai A nagyszékelyi Dózsa Népe tsz udvarán már a kora reggeli órákban gyü­lekeznek a munkacsapa­tok, brigádok. Mindezt megelőzően az istállókban hajnali órákban etetnek a fogatosok. Amikor elérke­zik az indulás ideje, ví­gan hagyják el a tsz ud­varát a fogatok. A határ­ban éjjel-nappal szánta­nak a traktorok, mert bi­zony van mit szántani, az őszről maradt bőven szán­tatlan, meg a tavaszi szán­tást is főképpen a gépek­nek kell elvégezni. A ragyogó napsütésben, mosolygó arcokkal, sok­szor nótával, élénk beszél­getéssel mennek a vető­gép után a fiatalok, idő­sebbek. Sokfajta mag ke­rül a földbe. Első a tavasz búza, s így sorban a zab, árpa, bükköny, borsó,­­ s még sokfajta magot vet­nek. A vetés mellett nem fe­ledkeznek meg az őszi kalászosok ápolásáról sem. Eddig mintegy 400 hold őszi vetésen végeztél­ el a fejtrágyázást. Mindezeket a munkákat a 10 napos munkaterv alapjára végez­ték, melyet a brigádveze­­tők és munkacsapatveze­­tők­ közösen dolgoztak 3:1 a tsz vezetőségével. A terv kidolgozásánál több tagot is bevontak és vé­leményüket kérték a terv elkészítésénél. A brigádok közül a Ba­ka János növénytermesz­tő brigádja halad az él­en. A másik két brigád sem marad le mögötte, s így tej fej mellett haladnak a munkában. Az eredménye­ket az értékelések döntik el, ahol figyelembe veszik a minőségi munkát, __ és majd ősszel az egyes föld­területeken elért termés­­eredményeket. Amíg a határban lázas munka folyik, addig Nagy bácsi, a kiváló sertésgon­dozó vígan legelteti az anyakocákat a sertésfiaz­­tató előtt. Néha be-bete­­kint a kutricákba, ahol 21 anyakocának 203 malac kárja visít, szunyókát fel­váltva, a szalma alatt. így telnek el munkával a hosszú tavaszi napok és minden nappal közelebb kerülnek az új termés el­éréséhez, a kormány Prog­ramm megvalósításához. f (■ HÍREK A MEGYÉBŐL A megyei tanács mezőgazdasági osztálya jelenti: Termelő szőlfittaloiÉ túlteljesítették a tavaszira vetéstervet Termelőszövetkeze­teink túlnyomó többsége az ős­­szel kenyérgabbonából is teljesítette vetéstervét. De mi­vel megyei viszonylatban t­öbbezer hold kenyérga­boná­­val kevesebbet vetettünk az előírásnál, így szükségessé vált, hogy megyénk termelőszövetkezetei is vessenek tavaszbúzát. A tavaszbúza vetéstervvel kapcsolat­ban Csőke elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztály agropropagandistája a következőket közli: A 141 önálló III-as típusú termelőszövetkezet ös­szesítve 348,7 százalékra teljesítette tavaszbúza vetés­tervét. Több termelőszövetkezet van, ahol terven felül is vetettek tavaszi búzát. Ilyen például a szakadáti Arany­kalász, ahol az előírt 10 hala helyett 20 holdat vete­­tek. A györ­iki Vörös Csillag termelőszövetkezetben az előírt 25 hold helyett 52 holdat vetettek be tava­szbú­­záva­l. Továbbá megyénk 91 II-es típusú termelőcso­­portja is befejezte a tavaszbúza vetését. Itt is túltelje­sítés mutatkozik, amely pontosan 140 százalék, ös­­­szességében terme­tőszövetkezeteink 1016 hold tavasz­­búzát vetettek. Vetnek a zombai gazdák A zombai tanácselnök irodájába esténként vagy a kora­­ reggeli órákban egy kis beszélgetésre térnek be a gazdák. Bejelentik, hogy ezt, meg azt elvetették, v­agy mennek vetni. A termelőszövetkezetek elnökei is min­den eredményről értesítik a tanácsot, mint egy gépezet, úgy működnek. De az eredmény sem marad el. A határban csaknem egymást érik a kocsik, vető­­gépeik. Vetnek a gazdák: Rápóti István 1200 öl tavasz­­búzát, Pere István 1000 ölet, Fazekas Márkus 1200 ölet így lehetne sorolni, akik már elvetették és akik vetnek. Nem akar egyik gazda se lemaradni a másik­tól. Ezt tartja Faragó Menyhért is, meg János Vilmos, amikor felülnek a kocsira, amikor a tanács elé érnek, betekintenek az albliakon, hogy láss­ák­­, a tanácsnál, vet­ni mennek ők is. Az adóba fizetett forintokat is visszaadja az állam A kormányprogramja jelentősen megkönnyítette dolgozó parasztságunk állama iránti kötelezettségének teljesítését. Ezt érzik a paksi gazdák is, akik felis­merték a határozat jelentőségét és érzik azt a nagy segítségét, amelyet az állam nyújt a termelőknek. Hirczi János­­ tanácstag ezért kereste fel a tanács adóügyi és begyűjtési osztályát. Rendezte 1953 évről fennmaradt hátralékát, kifizette I. negyedévi adóját és egész évi szarvasmarha beadási kötelezettségének is eleget tett. Példáját több gazda követte. A paksi tanács jó munkájának eredménye az is, hogy megérttették a gazdákkal az adófizetés jelentősé­gét, szemléltető képekkel mutatták be Paks község mit kapott az államtól: a műút, a hajóállomás, az iskola és az épülőben lévő összekötő vasút mind-mind azok­ból a forintokból van, melyeiket az adófizetésből vis­­­szaad­ az állam a dolgozóknak. Mr soil Öt hold tavaszbúza terven felül A sárszentlőrinci dolgo­zó parasztok nagy lelke­sedéssel kezdtek hozzá a tavaszi munkákhoz. Külö­nösen a tavaszbúza vetés terén értek el komoly eredményeket. A község­ben van több olyan gazda, aki tavaszbúza vetéster­vét túlteljesítette. Ilyen dolgozó paraszt például Mecseki János 5 holdas, aki a még hiányzó 200 öl kenyérgabona vetése he­lyett 600 öl tavaszbúzát vetett, vagy Patai József, aki őszi gabona vetéster­vét teljesítette és tavasz­búzából terven felül 1 holdat vetett. De nemcsak az egyéni­leg termelők lelkesedését láthatjuk Sárszentlőrin­­cen, hanem a termelőszö­vetkezetek lendületes munkája is komoly ered­ményeket hozott.. A ter­melőszövetkezetek közül a Kossuth termelőszövet­kezet halad élen a vetés­ben. Tervén felül 5 hold tavaszbúzát vetett és emellett az árpa, zab, mák és lencse vetését is befejezte. A Táncsics ter­melőszövetkezetben is ko­moly eredmények vannak. Terven felül ők is 5 hold tavaszbúzát vetettek az­zal a céllal, hogy több kenyérgabona vetésterüle­tük legyen. Úgy a ter­melőszövetkezetek, mint az egyéni gazdák lelkes munkájukkal és­­ a maga­sabb terméseredmény el­érésével harcolnak a párt és kormány mezőgazdaság fejlesztéséről szóló hatá­rozatának megvalósításá­ért. Gyönyörűen zsüklel a pallni tangazdaság tavaszi árpája A palánk­i tangazdaság­ban jól megszervezték a tavaszi munkát. Amint rá lehetett menni a földre, azonnal megkezdték a ve­tést. A korai vetés ered­ménye: 77 holdon gyönyö­rűen zöldes a tavaszi ár­pájuk. De nem maradtak el a többi korai vetéssel sem. Hétfőn estére befe­jezték a borsóvetést 50, zabot 43, zabosbükkönyt 16 holdon és elültették a magnak való dugványré­pát is. (MTI) A tamási földművesszövetkezet fejlődése: amíg 13-ról 1800-ra emelkedett a taglétszám A felszabadulás silán Tamásiban is, mint az ország minden részén, megtörtént a földosztás. A Tamási­hoz tartozó Kecsege-, Martincs- és a Fornád-pusztai, valamint a szőlő­hegyi új gazdáknak azonban hiány­zott az igavonó és a gazdasági fel­szerelés. Ekkor történt, hogy 13 dol­gozó paraszt megalakította a föld­­művesszövetkezetet, hogy a közös problémákat együtt könnyebben meg­oldják. M. Kovács József, egyik alapító tag így emlékszik vissza ezekre az időkre: — Mind a 13-an bevittünk 50— 50 kiló kukoricát s ez volt a szövet­kezet vagyona. Az uradalmakból 4 használhatatlan traktort, 4 cséplőgé­pet és egy darálót szedtünk össze. A gépeket kijavíttattuk, és munká­ba állítottuk. Később kölcsönt is kaptunk és bognár- valamint ko­­vácsműhelyt létesítettünk. A földmű­vesszövetkezet egyre többet tett a dolgozó parasztságért és egyre job­ban kivívta azok bizalmát. Amikor a kezdet kezdetén még 140 forintos részjegyek voltak (ma 50 Ft egy részjegy) ez az összeg nagy megterhelést jelentett egy-egy dolgozó parasztnak. Tamásiban ru­galmasan oldották meg ezt a kér­dést és nem egysze­r kocsifuvarral, vagy más munkával számolták el a részjegyet. A Tamási földművesszövetkezet fejlődésében és megszilárdításában nem kis részük van azoknak, akik a legnehezebb időszakban, mint ve­zetőségi tagok fáradságot nem ismer­ve harcoltak a szövetkezetért. A ta­másiak nem felejtették el, hogy Lajkovics Józsefné, Rajkai Lászlóné és Szabó Mihályné például 5 kilo­méternyi távolságról erdőn, mezőn keresztül, esőben, sárban hetenként bejártak a vezetőségi ülésekre és jó felvilágosító munkájukkal csoporto­san szervezték a dolgozó paraszto­kat a szövetkezetbe. Később, amikor Reith Sándor szar tácsüzletével belépett a földműves­­szövetkezetbe, megnyílt Tamásiban az első föl­dművesszövetkezeti vegyes­bolt. Első azért, mert ma már a nagy textil-szaküzlet, vasszaküzlet és vegyesbolt mellett két éttermet, 3 vendéglőt és egy cukrászdát is ma­gáénak vall a földművesszövetkezet, s még ez évben új áruházat létesí­tenek. A Ví­dművesszövetk­ezet kor6al*­ban sokszázféle bőséges áru­­ között válogathatnak a vevők. Egy-egy bolt 30.000 itől 120.000 forintig forgalmaz havonta. A tamási földművesszövet­­­kezet 1945-től napjainkig hosszú és küzdelmes utat tett meg, amíg erős tömegszervezetté fejlődött, amíg 13 tagról 1.800-ra emelkedett a létszám és a 6 és fél mázsa kukoricából több millió forint értékű vagyonuk lett. Ari Róza

Next