Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

for-Ust MEGYEI^ NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 31. szám ARA: 84 FILLÉR Szerda, 1968. február 14. Nehézségek Szekszárd vízellátásában Ülést tartott Szekszárdi város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága Tegnap délelőtt dr. Nedák Pál elnökletével ülést tartott a Szek­szárdi városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen megjelent és felszólalt Rúzsa János, a párt városi bizottságának első titkára. Az első napirendi pontban a je­lentés a lejárt határidejű vb-ha­­tározatok végrehajtásáról szóló beszámolót tárgyalták meg, majd Szekszárd vízellátásának helyze­tét vitatta meg a végrehajtó bi­zottság. A város víztermelése az utóbbi tíz év alatt rohamosan, szinte ugrásszerűen növekedett. 1957- ben a víztermelés 966 400 köb­méter volt, 1967-ben már 1 849 048 köbméterre növekedett, így a napi átlagos víztermelés 5050 köb­méterre alakult. 1966 nyarán a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat mégis komoly nehézsé­gekkel küzdött a zavartalan víz­ellátás biztosítása érdekében. Ké­résükre az ÉKV-osztály megke­reste a Beruházási Irodát, hogy 1967 nyarára a víztermelő tele­pet, a két megfúrt új kút bekö­tésével bővítse. A Beruházási Iro­da úgy tájékoztatta a vállalatot, hogy az elmúlt év első felében az új kúttelep elkészül, a ku­tak azonban még a mai napig sem készültek el teljesen. Amennyiben ezeket a munká­latokat elvégezték volna, a nyári csúcsidőben és ezt követően nem lett volna vízhiány a városban. A vízhiány fokozódott Mivel a tavaszi időszakban még nem volt vízhiány, ezért a III. és a C/II. kutat nem üzemeltet­ték. A csúcsidőben azonban már mind a két kút működött. A víz­mennyiségből az ipar és közület együttes vízigénye 3400 köbmé­ter volt, így a nyári hónapokban a 16 ezer vízhálózatba bekap­csolt lakosnak 181 liter fő víz­­mennyiség jutott, naponta. Ennek, látszólag, elégnek kellett volna lennie. Hogy a vízhiány mégis jelentkezett, egyrészt az alacso­nyabban lakók megnövekedett vízigénye, másrészt a nyomás­viszonyok okozták. Az őszi időszakban a vízhiány tovább fokozódott. Ekkor már csak körülbelül 90 liter/fő víz­­mennyiség jutott a lakosságnak naponta. Ez az igényeket termé­szetesen nem tudta kielégíteni. A kutak víztermelő képessége a bekapcsolás óta is nagymérték­ben csökkent. Különösen 1967- ben következett be nagyarányú vízhozam- és vízszn­ccsökkenés. A hálózat korszerűtlen Nemcsak a kitermelhető víz­­mennyiség okozhatja a vízhiányt, hanem a hálózat korszerűtlensége is okozó lehet Ezért a vállalat megbízást küldött az ÉVM­ MÉLYÉPTERV Vállalatnak a há­lózat felülvizsgálásával kapcso­latban. Ennek megfelelően rövi­desen elkészül egy olyan tanul­mány, melynek birtokában a megnö­vekedett vízigények kielé­gítése érdekében, a szűknek bi­zonyult keresztmetszetieket, az adott lehetőségekhez mérten, bő­víteni tudják. Az ipari és lakos­sági vízszolgáltatás külön­válasz­tása érdekében is folynak a terv­készítések. A város távlati víz­igényének biztosítása érdekében ugyancsak az ÉVM­ MÉLYÉP­­TERV Vállalatot bízták meg egy „Szekszárd város perspektivikus vízbeszerzésének lehetősége” tár­gyú tanulmány elkészítésével. A vállalat felkészült arra az eshetőségre is, ha esetleg vala­milyen műszaki nehézség miatt a vas- és mangántalanító mű a határidőre nem készülne el. En­nek érdekében a leromlott víz­­hozamú kutak mellé három új kutat fúrnak és így a meglevő víznyerőforrásokból a maximu­mot biztosítani tudják. A város magasabb részein nincs víz A vállalat javaslatot tett, hogy amennyiben a város új, korszerű burkolt úttal gazdagodik, pár­huzamos, kétoldali vízvezetés­ épí­tésére volna szükség, az­ út álla­gának védelme érdekében. Példa erre a Hunyadi utcai burkolat alatt maradt nyomócső, amely az útszakasz átadása óta külön­böző helyeken háromszor törött el. A város magasabb szintjére te­lepült lakosságnak sajnos még akkor se lenne vize, ha az ren­delkezésre állna. Ezért a válla­lat kérte a magaslati tározó me­dence munkálatainak meggyorsí­tását. A nyári csúcsidőben az úszómedence vízellátását csak abban az esetben tudják kielégí­teni, ha addig négy új kút be­kötését végrehajtják. A következő napirendi pontban a városi tanács 1968. évi költség­­vetését és fejlesztési alapjának költségvetését tárgyalta meg a végrehajtó bizottság, majd a be­jelentésekre került sor. F. M. Apró Antal látogatása az Orion Gyárban Apró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese kedden a X. kerület párt- és tanácsi vezetőinek társaságában látogatást tett a budapesti Orion Gyárban. Az üzem műszaki vezetői tá­jékoztatták a kormány elnök­­helyettesét az Orion Gyár ter­melési eredményeiről, fejleszté­si terveiről, majd bemutatták vendégüknek a mikrohullámú be­rendezések gyártását és a tele­­víziógy­ártást. Az üzemlátogatás után Apró Antal pártnap kere­tében tájékoztatta a gyár dolgo­zóit az időszerű politikai kérdé­sekről (MTI) Szerepünk az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetében t­ Kálmán mezőgáz­­élelmezésügyi minisz­­, a FAO magyar­ázottságának elnöke kedden a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban tájé­koztatta a sajtó képviselőit az ENSZ élelmezési és mezőgazda­sági szervezete, a FAO szerepé­ről, feladatairól és Magyarország FAO-tagságával kapcsolatos nem­zetközi­ és belföldi feladatok el­látására nemrég létrehozott FAO magyar nemzeti bizottság mun­kaprogramjáról. A FAO alapokmányát 1945- ben 42 állam írta alá, jelenleg 116 ország tagja, a szocialista országok közül Bulgária, Jugo­szlávia, Kuba, Lengyelország, Magyarország és Románia. Bul­gáriát és Magyarországot 1967. novemberében vették fel a szer­vezet tagjai közé. Az ENSZ fejlesztési program­jának végrehajtására szánt ös­­­szegek mintegy 40 százalékát a FAO programjaira irányozzák elő. Az 1968—69-es kétéves idő­szakban a rendes program költségvetési összege eléri a 6» millió dollárt. Ebből az alapból a FAO mező­­gazdasági és élelmezési progra­mokat készít és hajt végre, to­vábbá ösztöndíjakat, szakértői segítséget ad, szemináriumokat és tanfolyamokat szervez. A FAO-ösztöndí­j program keretében a tagországok megfelelőe­n kép­zett szakembereket küldhetnek külföldre. Magyarország elsősorban a mű­szaki -tudományos együttműkö­dés területein, vagyis a rendel­kezésére álló és világviszonylat­ban is elismert „szellemi tőké­nek" a fejlődő országok rendel­kezésére bocsátásával veheti ki részét a FAO általános céljai­nak megvalósításából. A FAO központjában Hwartra tarsonág< számára álláshelyeket biztosíta­­na­k, a költségvetéshez való hoz­zájárulás arányában. A FAO központjába kerülő magyar szakembereknek le­hetőségük nyílik majd arra, hogy a szervezet egész vilá­­­got felölelő munkájáról köz­vetlen áttekintést nyerjenek, a szerzett tapasztalatokat hasznosítsák. Lehetőség nyílik arra, hogy a FAO-ösztöndíjjal magyar szak­embereket küldjünk külföldre, továbbá arra, hogy a FAO által finanszírozott világ-, regionális illetve országos programokba — megfelelő ellenszolgáltatás fejé­ben — magyar szakemberek ki­küldésével, sőt kereskedelmi szállításokkal is bekapcsolódjunk. A FAO-konferencia 1965. no­vemberében megtartott 13. ülés­szakán megállapították, hogy a második világháború befejezése óta első ízben csökkent a világ élelmiszertermelése. 1966-ban már kisebb javulás volt tapasztalha­tó, a fejlődő országok egy főre eső élelmiszertermelése tovább csökkent. Az 1967. évi mezőgaz­dasági helyzetről szóló előzetes adatok szerint a helyzet javult ugyan, de — amint azt a kon­ferencia megállapította — a me­zőgazdasági termelés mintegy 7 százalékos növekedése lenne szükséges ahhoz, hogy a fejlődő országok újból elérjék 1964. évi­­ élelmiszertermelési színvonalu­kat A konferencia az elemzés során arra a következtetésre ju­tott, hogy a fejlődő országoknak a demográfiai helyzet állandó­sult romlása következtében mind súlyosabbá váló élelmiszerhiá­nyát segélyekkel tartósan leve­zetni nem lehet A világ élelmezési helyzete gyökeres és tartós megoldá­sának egyetlen módja a fej- MAS Imiink mezőgazdasági technikai színvonalának nö­veléséhez nyújtott hatékony segítség. Az újságírók kérdéseire vála­szolva a miniszterhelyettes töb­bek között elmondta, hogy a FAO keretében rendelkezésre ál­ló ösztöndíjakra hamarosan pá­lyázatot hirdet a MÉM a szak­emberek számára. A miniszté­rium minden eszközzel segíti a tapasztalatcsere-akciókat, a szé­les körű lehetőségek jó kihasz­nálásának fontos feltétele azon­ban, hogy szakembereink megfe­lelő szinten sajátítsák el a szük­séges világnyelveket. A rendsze­resen érkező FAO-kiadványok feldolgozását és publikálását a FAO magyar nemzeti bizottsága a MÉM információs központjának közvetítésével szervezi meg. (MTI) Fock Jenő és Kállai Gyula fogadta a holland külügyminisztert Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke kedden az Országházban fogadta dr. J. M. A. H. Luns holland külügyminisztert. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, szintén fogadta a minisz­tert.­­ A látogatások alkalmával szí­vélyes eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatait és a nem­zetközi helyzetet érintő időszerű kérdésekről. A külügyminisztert a lá­toga­­­­tásra elkísérte X. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete, Jonkheer J. A. de Ranitz nagykövet, a politikai­­ ügyek főosztályvezetője és J­­Meier, a nemzetközi együttmű­­­­ködés főosztályvezetője. A látogatásoknál jelen volt Péter János külügyminiszter és Barta Lajos, a Magyar Népköz­­­­társaság hágai nagykövete. A lá­togatás után a holland vendégek megtekintették a Parlament épü­­letét. Dr. J. M. A. H. Luns holland . dén délben a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök em­lékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszter­helyettes, Bartos István, a Fő­városi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának elnökhelyettese, Pesti Endre vezérőrnagy és a Külügy­minisztérium több vezető mun­katársa. Dr.­­J. M. A. H. Luns holland külügyminiszter kedden Buda­pest nevezetességeivel ismerke­dett. Délben Péter János külügy­miniszter társaságában hosszabb sétát tett a belvárosban és a Rá­kóczi úton. Délután feleségével és kíséretével az Országos Had­történeti Múzeumba látogatott el. Hosszasan időzött a Napoleon­­korabeli emlékeknél, s távozása­kor nagy elismeréssel nyilatko­zott a múzeum gazdag gyűjte­ményeiről. Ezt követően a budai várnegyed és a várpalota több nevezetességét is megtekintették a vendégek. Kedden délután a Külügy­minisztérium vendégházában folytatódtak a magyar—holland tárgyalások. Luns külügyminiszter felesé­ge kedden felkereste a lágymá­nyosi lakótelep bölcsődéjét, majd Kovács Margit keramikus mű­vész műtermébe látogatott el. Holland lapok Luns budapesti látogatásáról A holland lapok tudósításokat közölnek Luns külügyminiszter budapesti látogatásáról. A De Volkskrant kiemeli, h­ogy a Ke­let és a Nyugat közötti enyhülés, valamint a vietnami kérdés lesz a fő tárgyalása téma. A lap sze­rint Luns látogatása során az NDK helyzete is fontos téma lesz. A De Telegraaf Budapestre küldött tudósítója beszámolt a külügyminiszter megérkezéséről és közli, hogy Luns rövid nyi­latkozatot adott a Magyar Tele­víziónak. Idézi Péter János kül­ügyminiszter kijelentését, hogy ez a látogatás a két ország kö­zötti kapcsolatban új szakasz kezdete lehet. Wilson beszámolt washingtoni tárgyalásairól London­ (MTI). Harold Wilson brit miniszterelnök kedden az alsóházban igen rövid nyilatko­zatot tett washingtoni tárgyalá­sairól. Annyit mondott, hogy az ő (Wilson) véleménye szerint már „nagyon csekély szakadék választja el az amerikai álláspon­tot a legutóbbi észak-vietnami nyilatkozatok tartalmáról, bár­milyen nehézségeket is támasz­tottak az utóbbi két hét hadmű­veletei”. E rövid bejelentés után Heath, ellenzéki vezér gratulált Wilson­­nak ahhoz, hogy biztosította Johnsont Anglia kormányának támogatásáról. Frank Allam­ munkáspárti képviselő kijelentet­te, sokak szerint az angol kor­mány túlságosan lelkesen támo­­gatja az Egyesült Államokat a vietnami kérdésben. Egy kérdésre válaszolva Wil­son azt mondta, hogy Johnson­­nal folytatott tárgyalásain szóba sem került Anglia távol-keleti „kivonulása”. Erről csak azon az estélyen esett szó, amelyen egy amerikai operaénekes „A Man­­dalay-be vezető út” című számot énekelte, s akkor is csupán dal­ban — mondotta általános de­rültség közepette. U Thant, ENSZ-főtitkár ked­den a Downing streeten Wilson­­nal és Brownnal ebédelt, és a miniszterelnökkel két órán át­­tárgyalt a vietnami helyzetről. Az utcán egybegyűlt tömeg taps­sal fogadta a főtitkárt.

Next