Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

Egyesült Államok Folytatódik a A Fort Benning-i támasz­ponton (Egyesült Államok, Georgia) háromheti szünet után folytatódott a My Lai-i tömeggyilkosság végrehajtásá­val vádolt William Calley fő­hadnagy pere. A hadbíróság a­ vád 36. és 37. tanúját hall­gatta meg. A 36. tanú, Ronald David Grzesik elmondta, hogy a főhadnagyot My Laiban egy árok mellett látta, amelyben vagy ötven holttest hevert. A főhadnagy utasította őt, hogy menjen vissza a faluba és „végezzen a lakosokkal ’. A tanú kijelentette, megtagadta a parancs végrehajtását. Grzesik a napokban a M­­y Laiból történtekkel kapcsolat­ban egy képes folyóirat mun- My Lai-i per­ katársának kijelentette, hogy „a hadsereg Frankenstein­­szerű szörnyeteg” s ennek ő is részét képezte. „A szörnye­teg kikerült minden ellenőr­zés alól és gyilkolt. Az ame­rikai hadsereget azonban nem az Egyesült Államok népe hozta létre.” — fűzte hozzá. A vád 37. tanúja Paul Da­vid Meadle, leszerelt katona, aki e pillanatban gyári mun­kásként dolgozik. A My Gait követő napon aknára lépett és fél lábát elvesztette. Rok­kantságát bűnhődésnek tekin­ti. Meadle a bíróság előtt ki­jelentette, hogy két alkalom­mal is Calley mellett állt és segített neki vietnami polgá­ri személyek meggyilkolásá­ban My Lai faluban. Indokína (újabb saigoni csapatok Kambodzsában Újabb dél-vietnami kor­mánycsapatok érkeztek kedd­re virradóan Kambodzsába, hogy csatlakozzanak a hétfőn Kompong Somba irányított saigoni alakulatokhoz és egye­sült erővel visszafoglalják a kikötőváros környékét és a főváros felé vezető 4-es számú autóutat. Három­­ alkalommal került sor összecsapásra hétfő éjsza­ka a kambodzsai népi erők és a Kambodzsában tevékenyke­dő saigoni kormánycsapatok között a két ország határához közel eső területeken: a népi erők két alkalommal az úgy­nevezett Horog térségében üt­köztek meg a saigoni alaku­latokkal, míg harmadik tá­madásukat a Phnom Penht Saigonnal összekötő 1-es szá­mú országút mentén intézték a saigoniak ellen. A támadást a népi erők tüzérsége készítet­te elő: 66 lövedék robbant az országút „megtisztítására” hadműveletet indító saigoni alakulatok táborhelyén. Ezt követte a népi erők gyalogsá­gának támadása. Saigonban hivatalos jelentést nem tettek közzé a veszteségekről. Közel-Kelet Tűzszünet Jordániában A jordániai kormány és a Palesztinai ellenállási szerve­­zetek központi bizottsága ked­den délelőtt közös tűzszüneti parancsot adott ki, amely­ az egész ország területére érvé­nyes. A közlemény leszögezi, hogy a parancs megszegőit úgy fogják kezelni, mint az „arab nemzet és az arab ügy árulóját”. A tűzszüneti parancsot Vaszfi Teli miniszterelnök, il­letve Ibrahim Bakr, a Palesz­tinai ellenállási szervezetek központi bizottságának tagja írta alá. Jordániában ismét tűz­szünetet írtak alá, nem az elsőt az utóbbi hónapokban. Az eddigi tapasztalatok nem sok jóval biztatnak, mert könnyen megtörténhet, hogy a mostani tűzszüneti megál­lapodás sem lesz hosszabb életű, mint a korábbiak s ismét kiújulnak a harcok. * J­as­szer Arafat keddre vir­radó éjjel táviratban fordult az arab államfőkhöz, figyel­meztetve őket, hogy a hely­zet súlyosbodik. Rahi Ladg­­ham, az arabközi ellenőrző bizottság elnöke a London­ban betegeskedő Husszein királyhoz utazott, aki teljes támogatásáról biztosította a jordániai hatóságok maga­tartását. Hafez Asszad tá­bornok, Szíriai államelnök ugyanakkor azzal vádolta Jordániát, hogy nemcsak az ellenállás, hanem a jordániai hadsereg felszámolására is törekszik. Ismeretes, hogy a két ország kapcsolatában számos nehézség merült fel az utóbbi időben, a rende­zést Asszad Jordánia belső helyzetének normalizálásától tette függővé. Arról nem adtak ki jelen­tést, hogy milyen vesztesé­geket okozott az elmúlt na­pok összecsapása, s egyelőre azt sem lehet megállapítani, hogy a tűzszünet valóban érvénybe lépett-e. Brazília Rio de Janeiróban kedden hivatalosan bejelentették: a 70 politikai fogoly csak akkor indulhat útnak Chilébe, ha a kormány megfelelő biztosíté­kot kap arra, hogy szabadon bocsájtsák a gerillák által el­rabolt Giovanni Enrico Bucher svájci nagykövetet. Az újságíróknak átadott külügyminisztériumi jegyzék hangoztatja: a kormány a ge­rillák újabb üzenetét várja. Ebben kötelezniük kell ma­gukat arra, hogy Buchert sza­badon bocsátják, mihelyt a foglyokat szállító repülőgép megérkezik Santiagóba. Újabb nehézségek a Bucher-névben ti Politikai megfigyelőket meg­lepetésként érte a brazil kor­mány újabb követelése. Emlé­keztetnek arra, hogy a kor­mány ilyen követelést az elő­ző esetekben neki támasztott és a gerillák eddig mindig be­tartották adott szavukat. A santiagói repülőtéren egyébként újságírók százai várják a brazil politikai fog­lyok megérkezését. A fővá­rosban olyan hírek is elterjed­tek, hogy Santiago a brazil politikai foglyoknak csak egyik állomása lesz és meg­érkezésük­ után folytatják út­jukat Algériába. r* . * < tvO n1 . A-1 Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke egy szov­jet párt- és állami küldött­ség élén szerdán egyhetes hi­vatalos látogatásra Kairóba érkezik. Az Al Ahram érte­sülése szerint szerda este megkezdődnek a szovjet­­egyiptomi tárgyalások egyfe­lől Podgornij, másfelől Sza­dat egyiptomi elnök vezeté­sével. A két államfő csütörtökön Asszuánba utazik, ahol pénte­ken ünnepélyesen felavatják a szovjet segítséggel épült gátat és erőművet. A Montevideóban kedd reggel az ország egész rendőri állo­mányának mozgósításával megkezdődött a főváros lakó­negyedeinek tüzetes átfésülé­­se, hogy felkutassák a tupa­­marók által elrabolt három túsz, Geoffrey Jackson brit nagykövet, Aloysio Dias Go­­mide brazil konzul és Claude Fly amerikai mezőgazdász tar­tózkodási helyét. * Kedden a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták az 1971. évi­ magyar—lengyel áru­csere-forgalmi és fizetési jegy­zőkönyvet. A jegyzőkönyv ér­telmében a két ország közötti kereskedelmi forgalom ebben az évben mintegy 8 százalék­kal haladja meg a múlt évi forgalmat.• Edward Heath brit minisz­terelnök kedden egynapos hi­­vatalos látogatásra a malay­­siai Kuala Lumpur­ba érke­­zett. Heath megbeszélést foly­tat Tun Abdul Razak malay­­siai miniszterelnökkel. A brit konzervatív kormány minisz­terelnökét tüntetők fogadták, akik a londoni vezetésnek a „faji megkülönböztetéssel ro­konszenvező” politikája ellen tiltakoztak.* Havannában hétfőn az im­perial­izmust elítélő határozat elfogadásával véget ért a Nemzetközi Újságíró Szervezet VII. kongresszusa. * Kedden délelőtt a stockhol­mi királyi palotában ünnepé­lyesen megnyitották a korábbi kétkamarás riksdagot felváltó egykamarás parlamentet. VI. Gusztáv Adolf király trónbe­szédében kijelentette, hogy Svédország jó viszonyban van a többi állammal, s hangsú­lyozta a leszerelés fontosságát. Bolíviában sikeresen leverték a hétfőn megkísérelt jobb­oldali katonai puccsot. Képünkön: Torres elnök csapatainak őrjárata La Paz főváros utcáin. NEMZETKÖZI LAPSZEMLE Sumilin szovjet közgazdász a NOVOJE VRÉM­JA leg­újabb számában átfogó hely­zetjelentést közöl a tőkés­ gaz­daságról. Rámutat: a vezető kapitalista országok számára az 1970-es esztendő sok te­kintetben kedvezőtlen volt Szinte valamennyi vezető tő­kés országban csökkent a ter­melés növekedésének üteme. Az ipari termelés abszolút növekedése sokkal kevesebb volt mint, 1969-ben. A jelek arra mutatnak, hogy nem csupán az Egyesült Államok, hanem más tőkés országok is olyan szakaszba jutottak, amelyet a gazdasági nehéz­ségek gyors növekedése jel­lemez. A tavalyi esztendőt — húz­za alá Sumilin tanulmánya — fokozott mértékben jellemez­te az imperialista országok egyenlőtlen fejlődése is. Az Egyesült Államok részesedése a kapitalista világ termelésé­ből az 1963-es 43,4 százalék­ról 1970-ben 41,3 százalékra­­ csökkent. Ez természetesen nem csupán az amerikai gaz­daság helyzetével magyaráz­ható, hanem azzal is, hogy megnövekedett a fő tőkés versenytársak — az NSZK, Japán,­ Anglia, Franciaország és Olaszország — gazdasági potenciálja. A továbbiakban Sumilin egyenként elemzi a vezető tő­kés országok helyzetét. Mint kiemeli: a tőkés világ fő or­szágaiban, az Egyesült Álla­ •­mokban már másfél éve meg­figyelhető az ipari termelés visszaesése. A feldolgozó­ipar­ban 1970 végén a termelési kapacitás kihasználása 70 szá­zalékos. Ez a legalacsonyabb szint az utóbbi tíz esztendő folyamán. Az amerikai gazdaság vál­ságos helyzetét szemléltetően mutatja a munkanélküliség gyors növekedése. A munka­­nélküliek száma 1970 végére elérte a 4,8 milliót. Ez a szám, az ország egész munkaerejé­nek 518 százalékát jelenti. Az Egyesült Államok je­lenlegi gazdasági helyzetének szembeszökő sajátosságát al­kotja az inflációs folyamatok fejlődése. Az­ ipari termelés visszaesése rendszerint ár­csökkenéssel jár. Az Egyesült Államokban azonban most el­lentétes fél­vál­at játszódik le. Míg 1957 és 1967 között az árak évi átlagban 1,7 száza­lékkal növekedtek­, az 1968— 1070-es időszakban az ár­emelkedés R százalékos volt. Az infláció fő­­ okozója: a gi­gászi méretű katonai költsé­gek. A SZOCTALTSZTYTGLESZ­­KAJA INDUSZTRT.­A című lap „Európai problémák” cí­mű rovatában írja: Nyugat-Németország közvé­leménye és üzleti körei nagy érdeklődéssel fogadták a nem­régiben aláírt szovjet—nyu­gatnémet szerződést. Sok nagy nyugatnémet cég érdek­lődést tanúsít a Szovjetunió­val való gazdasági együttmű­ködés kiszélesítése iránt. Ugyanakkor Nyugat-Német­­országban a cégeknek egy meglehetősen befolyásos cso­portja tartózkodó álláspontot foglal el­­ a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok kiszélesítésével szemben. E cégek egy része politikailag az ellenzéki CDU—CSU pártok­hoz kapc­olódik. Másik ré­szük gazdasági kapcsolatban van az amerikai tőkével, amely az NSZK kőolaj-, elektrotechnikai és gépkocsi­iparában tevékenykedik. Ezek­nek az üzleti köröknek a kép­viselői amellett kardoskodnak, hogy tartsák fenn az embar­gót a szocialista országokkal való kereskedelemben, állást foglalnak az import liberali­zálása ellen és azt indítvá­nyozzák, hogy a szocialista országokkal való kereskedel­­m­et úgy kell tekinteni, mint lényeges tartalékot arra az esetre, ha gazdasági nehézsé­gek támadnának a kapitalis­ta világpiacon. A hidegháború híveinek azonban gondolniuk kell ar­ra, hogy a kétoldalú gazda­sági kapcsolatok nemcsak a Szovjetunió, hanem az NSZK számára is előnyösek. Sőt, mi több, a nyugatnémet gaz­daság jobban függ a külke­reskedelemtől, mint a Szov­jetunió, vagy az Egyesült Ál­lamok gazdasága, amelyek­nek belső piaca a termékek jelentékeny részét felveszi. A cikk szerzője végezetül a következőket írja: Tekintettel arra, hogy a nyugatnémet gazdaság függő viszonyban van a külföldi piactal, továbbá, hogy élező­dik a konkurrenciaharc a kapitalista piacon, a szocialis­ta or­szágok többségének föld­rajzi közelsége Bonn számára mind jelentősebbé teszi a szocialista országokkal foly­tatott kereskedelmi együtt­működést. Ennél az oknál fogva elkerülhetetlenül kiszé­lesedik majd a szovjet—nyu­gatnémet kereskedelmi együtt­működés egyes nyugatnémet üzleti körök minden ellenál­lásával szemben.

Next