Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-14 / 63. szám
Gottvald Károly kapta idén az Urántollat „Az emberekre emlékszem” Arannyal bevont, opálkővel ékesített Parker tollat vett át a Népújság fotóriportere, Gottvald Károly tegnap délelőtt Pakson, az atomerőmű látogató központjában Kováts Balázs tájékoztatási főmérnöktől. A díjat a PA Rt. 1992-ben alapította, évente egy újságíró kapja, mégpedig az, aki a cég vezetésének megítélése szerint a nukleáris energia békés célú felhasználásáról, különös tekintettel a paksi atomerőmű működésére, hosszú ideig, tárgyilagosan tájékoztatja a közvéleményt. Eddig hárman kapták meg a kitüntetést: dr. Ormai Péter, az Atomerőmű című üzemi lap tudományos, valamint humor rovatának vezetője, Szepesi László, a Magyar Rádió tudósítója, tavaly pedig Juhász Árpád, a Magyar Televízió szerkesztője. Most Gottvald Károlyra esett a választás, az indoklás szerint azért, mert már több mint két évtizede folyamatosan fényképezi az erőmű életét, az építés kezdetétől, napjainkig. Nem egyszerűen fotóriporter, több annál, képes pillanatfelvételek, portrék, művészi színvonalon - mondta Kováts Balázs, miközben átadta a tollat, stílszerűen a látogató központ, Gottvald Károly fotóiból készült tablói között. Gottvald Károly 1949-ben született, régi tolnai családból. Időtlen idők óta a Népújság fotósa, képeinek számát maga sem tudja megbecsülni sem. 1972 és 1989 között a Magyar Távirati Iroda külső munkatársa is volt, így adódott, hogy az atomerőmű építését, üzembehelyezését az ő fényképein keresztül ismerte meg az ország közönsége. Az MTI részére készített képeivel ma már középiskolás fizika tankönyvekben is találkozhatunk. Természetesen elsőként lapunknak állt rendelkezésére egy interjú erejéig az ünnepelt, aki, mint a fotón is látható, annyira meghatódott a kitüntetéstől - pedig nem az első díjat veszi már át -, hogy az alkalomra, tőle teljesen szokatlan módon öltönyt húzott, és nyakkendőt kötött. Ettől még persze ugyanaz a „fotó Gottvald”, ugyanaz a kolléga maradt, akit egyformán szeretnek az olvasók, a munkatársak. — Zavart láttam rajtad, mikor a díj átadása közben fényképeztek. — Nem szeretem, ha fotóznak, és ha én teszem másokkal, együttérzek velük, éppen ezért úgy teszem, hogy ne okozzak fájdalmat. — Több mint húsz éve követed az atomerőműben történő dolgokat a kameráddal. Bizonyára érdekes dolgokat is láttál. Kérhetek egy sztorit? — Az első reaktorblokk üzembehelyezésénél, 1982. december 28-án 21 óra 45 perckor Bajsz József ügyeletes mérnök jelentette Méhes Lajos ipari miniszter elvtársnak, hogy a párhuzamos kapcsolás megtörtént. A protokoll eseményre összegyűlt közönség tapsolt, egyedül az akkori kormánybiztos, Szabó Benjámin feje „esett” le, ő ugyanis látta a műszereken, hogy mindez csak másfél percig működött. Másnap délután kettőre helyrehozták a hibát, erről akkor persze a sajtó nem beszélhetett. A jelenetet ma is őrzi egy képem. — Kire emlékszel szívesen, mi az amire büszke vagy? — Számtalan rendezvényen vettem részt fotóriporterként, közismert emberekkel, jelentős politikai személyiségekkel találkoztam, mégis inkább a „kis embereket”, a hétköznapok alakítóit őrzöm szívesen emlékezetemben, a róluk készült fotókra vagyok büszke. Rákosi Gusztáv * A Völgységi Múzeum törzsgyűjteményéből Perczel relikviák Perczel Mór, olajkép. Mérete: 100x70 cm. Perczel Bertalan örökös letétje. A szabadsághőst tábornoki egyenruhájában ábrázolja az ismeretlen festő. Valószínű a tábornok halála -1899 - után készülhetett korábbi nyomat alapján. i Mire jó egy kosztümösen újrajátszott csata? Parádé. Mellesleg alkalom a barátkozásra, a volt haragos népek szimbolikus történelmi kibékülésére. A több mint tíz éves Történelmi Lovasegyesület ilyen csaták megrendezésén fáradozik. Legnevezetesebb látványossága a Tavaszi Hadjárat újrajátszása Tápióbicskén, Isaszegen és Vácon. Az egyesület szinte fennállása óta sok szállal és egyre jobban kötődik a megyénkkel határos somogyi kis faluhoz, Tengődhöz, a huszárok már-már hozzátartoznak a falu ünnepeihez. - A dolog úgy kezdődött - mondja Fülöp Tibor, az egyesület tengődi-budapesti tagja -, hogy itt találtunk alkalmas helyet a lovainknak. Meg szerettük volna venni a református papiak romos épületét, cserébe pedig felajánlottuk, hogy helyreállítjuk a református templomot. Ami azóta meg is történt. Az egyesület itt ünnepelte tíz éves fennállását, 1994-ben huszárok tisztelegtek a község első és második világháborús emlékművének avatása alkalmával, tavaly novemberben pedig az Európai Hadtörténeti Szövetség - melynek a lovasegyesület is tagja -, Közép- Dél Régiójának küldöttei Tengődön adtak egymásnak találkozót. Fülöp Tibor azt is elárulta, hogy az egyesület napját szeptember 21-én Tengődön falunappá szeretnék terebélyesíteni. Hogy a történelmi barátkozás nem pusztán üres szó, érdemes megemlíteni, hogy tavaly ősszel osztrák katonai hagyományőrzők egyébként főhajtással tisztelegtek a Tengődön nyugvó 1948-as huszárkapitány, Zsebeházi István sírjánál. Sőt. Április 6-án újrajátsszák az isaszegi ütközetet, az ellenfelek: a szlovákok, az osztrákok, a csehek már jelezték részvételüket. (tf) Újrajátszott történelem A felső kép az 1995-ös Tavaszi Hadjáraton készült, az alsó pedig a váci parádén Kis emberek, nagy gondolatok Nemzeti ünnepünkről az egészen kicsik, a szekszárdi I. számú Általános Iskola 2.b. osztályának tanulói fejtik ki gondolataikat az alábbiakban. A korukból fakadóan, sokszor kicsit esetlen bájjal megfogalmazott mondatok azonban azt igazolják, ha fel még nem is fogták 1848. nagyságát és jelentőségét, a szívükben mélyen átérzik azt. — Március 15-én ünnepeljük az 1848-as forradalom szabadságharcát. Akkor írta Petőfi Sándor a Nemzeti dalkölteményt. Mikor elszavalják a verset, nagy csend keletkezik és van, aki meghatódik. Én ilyenkor szomorúságot érzek, mert sajnálom a régi hősöket. (Bálint Krisztina) — Március 15-e a magyar nemzeti ünnep. Ilyenkor az emberek kokárdát tűznek ki. Petőfi Sándor verseit nagyon szeretem, az ünnepen rá és Kossuth Lajosra emlékezünk, meg azokra, akik a forradalomban meghaltak. (Kovács Judit) — A magyar Nemzeti dalt ha felmondja valaki, akkor a szívemben szomorúságot érzek. Petőfi Sándor verseit nagyon szeretem olvasni, ha a nevét hallom, akkor a szívem nagyon fáj. (Horkai Éva) — Petőfi Sándor eltűnt a forradalomban. A régi hősök nagyon bátrak voltak és nemesek. (Hortobágyi Zoltán) — Amikor Petőfi Sándor verseit hallgatom, mindig szeretetet érzek. (Kovács Kitti) — Ilyenkor azt érzem, Petőfi Sándor újra köztünk van és eljött, hogy harcoljon a szabadságért. (Sipos Kata) — Március 15-én Petőfi Sándorra emlékezünk és a forradalomra. Én sokszor elmondtam a Nemzeti dalt, mert nagyon tetszett. (Jendrolovics Zsolt) — Petőfi Sándornak sok versét olvastam már, mert nagyon tetszettek. Nagyon nagy költő volt és március 15. szerintem a legnagyobb ünnep. (Kamondi Mátyás) — Március 15-e, szabadságharc. Mikor meghallottam, hogy régen a magyarok rabok voltak, kicsit meghökkentem. De amikor az apu folytatta, és mondta, hogy a magyarok fellázadtak és visszafoglalták a magyar hírnevet, akkor már örültem. (Moser Miklós) — Ha meghallom Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét, a szeretet elönti a szívemet. Én úgy érzem, ha még élne Petőfi Sándor, ő lenne maga a csoda, ő volt a magyarok becsülete. De azért szeretem még március 15-ét, mert aznap nincs tanítás. (Ritter Péter) — A Béla tér sokkal szebb, mint bármikor. Minden csupa piros-fehér-zöld. A Talpra magyar című vers ehhez a naphoz tartozik. Amikor a zászlókat kitesszük, én úgy érzem, hogy Petőfi Sándor most mondja a verset. (Szabó Ildikó) — Március 15-én kokárdát csinálunk és szép ruhában visszük a zászlót. Én mindig elszomorodok ilyenkor. (Illés Adél Kincső) — Petőfi Sándor a forradalomban elhunyt. Legnagyobb bánatom volt. (Feri Mariann) — Ilyenkor azt érzem, hogy ott vagyok Petőfi Sándorral és a többiekkel és ünnepelek. Nagyon szeretem a forradalomról írt verseket és meséket. Szeretem azokat, akik harcolnak értünk, magyarokért. (Bakó Zsófia) — Március 15-én nemzeti ünnep van. Én ilyenkor azt érzem, hogy ott vagyok köztük, és hallgatom a verseket. (Király Anna) — Petőfi Sándor rengeteg verset írt. De a legjobban a Nemzeti dal tetszik. (Fazekas Enikő) — A szabadságharc mikor véget ért, sokan meghaltak. Őket ünnepeljük. (Lengyel Zsolt) — Ez az ünnep mindenkinek öröm. Ott állok a tömegben, hallgatom a szép verset és kitárom a szívem. (Sárközi Gábor) Venter Marianna * 1 i *