Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)

1876-09-11 / 37. szám

37. szám. • * Szegzárd, hétfőn septem­ber 11-én. Negyedik évfolyam 1876. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Egész évre Előfizetési díj: ..............................4 .rt. Félévre • . . .........................g frt Megjelen minden hétfőn. Egyes példány ára :10 kr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhas­ábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Szegzárd, 1876. September 2. A megyeház gyűlési terme, mely alig egy hóval ezelőtt a kegyelet és megingathatlan hálaérzelmek manifestatiója végett fogadá be a bizottsági tagokat, ismét megnyílt, hogy ez alka­lommal a bírákat üdvözölje, kik kárhoztató ítéletet mondanak, a Tolnamegye történetében páratlan azon esemény, okozója fe­lett, ki az erkölcsi sírba, melybe önmagát temeté, magával, vivé egyszersmind a megye jó hírnevét is. A megyei közgyűlés, mely folyó,évi September 2-ára hi­vatott össze s melyre mintegy 100, kizárólag az értelmiséghez tartozó tag jelent meg, Forster Alfréd felfüggesztett dombóvári, szolgabiró sikkasztási ügyével foglalkozott s annak általános jellemzéséül mondhatjuk, hogy a szokatlan ügy nyomasztó ha­tása látható volt mindenütt a­z­­ arczokon.„ Perczel István főispán úr délelőtt 10 órakor éljenzések közt a terembe lépve, szívélyesen üdvözlé a szép számmal megje­lent bizottsági tagokat, megjegyezve, hogy Forster Alfréd esete szükségessé tette egy rendkívüli közgyűlés egybehívását; elő­adása további részében kifejti, hogy a megye követelése telek­könyvi előjegyzés által biztosíttatott ugyan, de ő ezenkívül még szükségesnek találta egy bizottságot kinevezni, mely a felfüg­gesztett szolgabiró vagyona liquidatiójával s az ügy finantialis oldalának rendezésével foglalkozzék s beható vizsgálat után a kiegyenlítési módra nézve javaslatot dolgozzék ki; ezt ő ön­­kényileg tette ugyan, de ezen intézkedésére vonatkozólag a köz­gyűlés jóváhagyásával vél találkozni. A főispán urnak általános helyesléssel fogadott ezen szavai után felolvastattak: a közgyűlés egybehívását elrendelő belügy­­miniszeri intézmény, a főispán úr által kiküldött bizottság je­lentése, ennek tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv, végre az állandó választmány javaslata, mely a bizottság dolgozata alapján elfo­gadásra ajánlja azon lapunkban részletezett kiegyenlítési módo­zatot, mely szerint a felfüggesztett szolgabírónak egy közel ro­kona a fedezetre szolgáló vagyon átvétele mellett a megye ös­­­szes követelésének kifizetését magára vállalja. Az egész bizottság helyeslő nyilatkozata kiséri a javasla­tot, de hogy a terjengő hírek igazoltassanak, melyek egy a me­gye központi közegei ellen intézendő támadásról regéltek, mély csendesség közepette felállt Szluha Benedek képviselő ur s ékes dialecticával előadta, hogy neki az ügyről tudomása nem volt; sok irás olvastatott fel, melyek tartalmát egyszeri hallásra megjegyezni képtelenség s igy lehet, hogy téved s azért a hely­reigazítást szívesen fogadja. Nézete szerint a szőnyegen forgó tárgy három részből áll s ezen részek szerint háromféle intéz­kedés szüksége forog fenn, melyek is: a szolgabiró bűntettének megtorlása, a kár megtérítési módozatainak megállapítása s *a vizsgálatnak kiterjesztése azon központi közegek ellen, kik a felügyelet elmulasztása által lehetővé tették a megyei vagyon elsikkasztását; minthogy ez utóbbi mellőzve lett, nem tartja a vizsgálatot kielégítőnek s a javaslatot elfogadhatónak. A kielé­gítési módozatot sem tartja kielégítőnek, mert a megye nincs a károsodástól megóva. Az elsikkasztott pénz ugyanis utcsinálásra volt szánva; az­ utak csinálása elmaradt a sikkasztás folytán s az összeg csak három év múlva fog befolyni, melynek már 1873-ik évben hasznosítva kellett volna lenni s igy a megye a kamatokat veszti A hol kár van, azt meg kell téríteni annak,­­ki azért felelős, annak, ki 4 évig nem vonta számadásra a szol­­­gabirójc. Mindenki meg volt Szluha úr okoskodásának helyességéről­­ győződve, csak a megyei főjegyző volt oly bátor, hogy azt meg­­­mosolyogja, mire beszédét ekképen végezé: a főjegyző úr mo­solyoghat, azért ennek a dolognak szaga van, mert er­kölcsi hanyatlás­ állt ott be, hol a tisztviselő ily manipulátiót vihet véghez. Sajnálattal mondja ezt azon teremben, hol alig egy hó­nappal előbb az örök igazság jelképe Bartalban ünnepeltetett. A szónokok egész sora szállt síkra e felfogás ellen s egyet­len egy sem akadt, ki Szluha urat ezen takart támadásban tá­mogatni megkísérelte volna. G­e­o­r­g­i­e­v­i­c­s Pál megjegyzi, hogy az állandó választ­mány mindég javasolta a közmunkaváltsági hátralékok erélyes behajtását, de a megyei bizottság mindég, tekintettel a nyo­masztó helyzetre, respiriumot adott, annak tehát, hogy a hátra­lékok felszaporodtak, maga a megye az oka. Szluha Benedek replikázott neki, hogy nem arról van szó, hogy a váltság be nem hajtatott, hanem hogy a vizsgálat és kellő felügyelet elmulasztatott, hatásosan állítva, hogy ő úgy tesz mint a római consul, ki mint ilyen fiát halálra ité­te, de *1­1 # mint apa megsiratta. Ő kénytelen meggyőződését mindenkor ki­mondani. Utánna Ellmann Miklós szóllalt fel s tagadta, hogy a felügyelet hiányos lett volna. A tisztviselő felelősége három alap­ból következik: a törvény, a megyei szabályrendelet s a gya­korlatból. Egyikben sincs az iránt intézkedés, hogy a megyei központi közegeknek kötelessége minden egyes szolgabíróval le­számolni. A központi közegek ellenőrzik a központi pénztárt, de nem a járási szolgabírót. Nem lévén törvényes alapon kár­pótlás kérési jogosultsága a megyének, el kell fogadni a javas­latot. Simon Rudolf törvényszéki elnök és bizottsági tag előre bocsájtva, hogy egyetért előtte szállóval, mert a felelőség nem új fogalom, de egyszesmind felhívja Szluhát, mint volt tisztviselőt, hogy mondjon egy esetet, midőn a szolgabiróval leszámolás tör­tént. A tisztviselő hitelt érdemlő személynek tartatván, jelenté­sének is feltétlen hitel adatott. A kiegyenlítési módozatra nézve azt tartja, hogy itt nem azt kell kérdezni, quid juris, de azt hogy: quid consilii­s minthogy a per kimenetele kétes, a bizo­nyos biztosísítást eldobni nem szabad.­­ Utánna felszólalt Döry Dénes alispán s szavait rokon­szenves helyeslés kiséri. Előrebocsátta, hogy Szluha indítvá­nyát tájékozatlanságból eredetinek tartja, mert a megyei vizs­gálat ki lön terjesztve mindazon körülményre, melyet egy de­­fraudatiónál lehetséges feltüntetni, az természetesen lehetetlen, hogy évenként mutattassék ki az elsikkasztott közmunkaváltság összege, minthogy van még kint hátralék a községeknél, melyet

Next