Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-23 / 21. szám
21. szám. Szegzárd, csütörtökön 1878. május 23-án. Reggel? n: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Kiadóhivatal: Széchényi-ulcza 172. szám, limit az előfizetések, hirdetnievak és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Hatodik évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 1 • 15 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 ,, Egyes számára . — — 10 Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési díjak jutányosan számíttatnak. Az állatkiállítás. A tolnamegyei gazdasági egyesület által rendezett s folyó évi május 18., 19. és 20-án megtartott állatkiállítás, mely annyi értelmes főt, annyi munkás kezet foglalkoztatott heteken át, immár a múlt emlékei közé tartozik. Lezajlott mint a nyári vihar, eltűnt, mint a meteorkő s az ismét csendessé vált légkör s az emlékezetben élénk színekkel festve visszamaradt pályafutás szolgál már csak Útmutatásul az Írónak, kinek feladatává vált három izgalmas nap eseményeit ismertetni s azok nemzetgazdászati eredményét az elmosódásnak annyira kitett emlékezet üde zománczczal bevont tükréről az állandóbb életű papirra fektetni. — — A kiállítások hasznos voltát fejtegetni nem lehet e czikknek feladata, ámbár a tapasztalatokon okulva, feleslegesnek egyátalán nem mutatkoznék; ezúttal azonban, midőn események és azok következményeinek ismertetésével foglalkozunk, legyen elég világító például a nagy nemzetre utalnunk, mely épen most óriási erőfeszítéssel iparkodik az elfordult hadi szerencse pusztító következményeit a béke áldásos műveivel ellensúlyozni. Egy nagy nemzet vállvetett törekvése s annak eredménye közt egyrészről s egy kis megye iparkodása s annak hatása közt másrészről, párhuzamot vonni nem lehet felbátorító, de valamint a nemzet nagyságát egyedei kitűnősége alkotja, úgy egy ország előrehaladottságát is az egyes alkrészek törekvése biztosítja s igy a mozgalom, melynek megyénk szinhelye a maga kicsiségében is üdvös és áldást hozóvá válhatik. Tolnamegye a maga körében rövid három év alatt immár a második kiállítást rendezi , s merjük állítani, hogy e tevékenységet komoly átgondolt törekvés s nem az első kiállítás általánosan elismert sikere idézte elő. Megyénk, hála a gondviselésnek, bár az elemekkel, mely a kiállítások keresztülvitelében tényezőkép szerepelhetnek: vannak népszerű emberei, kiknek szava, tevékenysége gyújtó hatású; vannak a rendezésre alkalmas s fáradságtól vissza nem riadó egyénei; vannak gazdászati kitűnőségei; s van végre egy legnagyobb részben közönyt nem ismerő közönsége. Ennek köszönhető, hogy a rendezett állatkiállítás is nagyban és egészben a siker kiváló fokára emelkedett s az eredmény folytán nyi 11, fiom fokkal felmondható, hogy Tolna megye a juhászat, tehenészet és sertéstenyésztés terén előrehaladott álláspontot foglal el; míg ellenben a lótenyésztés sok kívánni valót hagy fel; a hasznos házi állatok tenyésztése végre, amennyiben, a kiállítás az e téren létező állapotok visszatükrözésére alkalmasnak mutatkozik, nem részesül kellő figyelemben és méltánylásban. Ennyit a kiállítás átalános jellemzésére s most áttérünk lefolyásának ismertetésére. A kiállítási épület a vásártéren 2260 □ ölet elfoglaló téren emeltetett s állt három összefüggő egyenként 30 öl hosszú fedett deszkaépületből, az egyes állatok részére elkülönített ketreczekkel. A tér közepét egy óriási oszlopon nyugvó nemzeti lobogó foglalá el, mig a bejárat felett emelkedő homlokzat gazdagon volt a nemzet, megye és város szineivel diszitve. A bejárattól jobbra voltak a lovak, balra a szarvasmarhák s szemközt a juhok, sertések és házi állatok elhelyezve. A kiállítás első napján d. e. 10. órakor Perczei István főispán ur, ki a magyar, kormány által képviseltetésével megbizatott, megjelent a kiállítási épületben s a bejáratnál Bernrieder József ur a gazdasági egyesület elnöke és a kiállítási végrehajtó bizottság tagjai által fogadtatott; mindjárt utána az épület kapuja felnyittatván, Perczel Dezső alispán ur, mint a kiállítási bizottság elnöke a kiállítást a következő sikerült beszéddel nyitotta meg: „A megyei gazdasági egyesület bátorítva azon siker ,és kedvező eredmény által, melyben az 1876. év őszén tartott termény-, gyümölcs- és iparkiállítása részesült úgy a kiállítók, mint a látogató közönség részéről, a folyó évben mezei gazdaságunk egy másik kiváló s az említettnél mivel sem jelentéktelenebb főtényezője, gazdasági állattenyésztésünk körébe vágó eme kiállítás rendezését határozta el. Az indokok, melyek ez elhatározásnál vezérelték s a czél, mely szemei előtt lebegett, ezúttal is ugyanazok voltak; egyrészt, hogy megismertetve az an vágót, melylyel rendelkezünk s a főbb irányokat, melyekben tenyésztésünk halad, alkalmat szolgáltasson annak megtudására, hol és mit kell fejlesztenünk, honnét mit lehet és kell elsajátítanunk és TÁRGYA. Az állatkiállítás köréből. A kiállítási helyiség már úgyszólván elkészült s csupán a lobogók felrakásával foglalkoztak a munkások, midőn egy polgár atyafi 10 éves kis fiacskájával közeledett a nevezett helyiség felé; a kis fiú megpillantván e látványos dolgot, felkiált: — Istenem ! nnni, éd’s apám, komédia készül itt! Ugye elmegyünk majd bele? — Nem komédia lesz fiam az — szállal meg az apa pathosszal — hanem valami más, sok birkát lehet itt majd látni. — Ahán, igy hát közülünk csak maga megy el! ? * $ ifi Javában dolgoztak X. szellejében a kapusok ezelőtt pár héttel, munka közben egyszerre csak megszóllal az egyik: — Ejnye, hallotta-e komám uram, hogy nálunk világkiállitást akarnak rendezni? vinni.— Nem én, hiszen más nemzetség akarja azt végből — Úgy van, de hát később kifundálták, hogy ott tönkre jutna, igy aztán a mi bárólunk folyamodott érte. — Csak derék egy ember az a bárói — jegyzék meg erre mindannyian.* * * Nagy örömmel megy haza az iskolából a fiú. — Ed’s anyám! hallja csak mi újság! — Nos fiam! — Hát hát tanító urunk ma épen a birkákról magyarázott s megigérte nekünk, hogy ha lesz ilyen kiállítás, mindnyájunkat oda vezet: jaj de örülünk! * ifi ifi A megnyitás után tolongott be a közönség a kiállított tárgyak szemlélésére, hol a közfigyelmet főleg Y. gyönyörű juhai vonták magukra. — Ezek ám a jó minőségű juhok .— jegyzi meg egy véznaalkatu ur. Mire nyomban a háta megett egy terjedelmes alak megszóllal: „Jaj kérem, ,azt csak a bográcsból lehetne igazságosan megítélni.“* ifi ifi Két élemedetett anyókát kivitt szintén a kíváncsiság, kiérvén a kiállítás helyére, közülük az egyik megpillantó a bejáratnál őrt álló sisakos tűzoltókat. — Hát ezek a tűzoltók ugyan mi a ménkűt keresnek itt? — szollal fel a meglepetés hangján. — Hja! — világosítja fel a másik — ilyen tüzes melegben nem árt az óvatosság. x *% - ifi ■— Kis fiú:Nézd csak jó anyám, milyen szép csikó ez, kérlek vedd meg számomra! — Anya: Nem lehet kis fiam, mert leesnél te róla. — Kis fiú: Ej! dehogy esnék le róla, ültem már én a juhász szamarán is s arról is csak úgy lecsúsztam. ifi ifi * Egy másik kis fiúcska a kijövetnél megpillantván a czukrász terjedelmes sátorát, legott édesanyját megszóllitja: — Szegény anyácskám! Ugyebár hogy nagyon meleged van, fel kérlek és végy nekem egy adag fagylaltot. Ugyancsak a kiállítási helyiségben két ismerős találkozik s miután egymást üdvözlik, az egyik következő kép szóllal meg : — No barátom, hát ön megint marhakiállitáson látható! !— Igen — válaszol amaz reá szerényen — mi csak megtaláljuk egymást illető helyünkön. * | , * , — Eljes nagysád! Kérem megtetszik a délutáni lóversenyt tekinteni, nagyon érdekesnek ígérkezik ? — Oh igen! egész bizonnyal, mert a versengéseknek, akarom mondani a versenyeknek szenvedélyes barátja szoktam lenni. ifi ifi . , A kiállítás első napján. (Szombati hetivásár alkalmával, vidéki atyafiak.) ]— Ugyan sógor, mondja csak nekem, mi a ménkűt jelenthet itt a házakon az a sok ménkű zászló ? — Soh’se tudom én, hacsak, a barmokat nem illeti; mert jóformán kiállították üket! (Vele rosz viszonyban élő szomszédjához, gunyoros hangon.) —iX. Hát szomszéd úr, ön mit fog kiállítani ? — Y. Én, az úrtól két láda ostobaságot! — X. (Nevetve:) No hisz akkor tudom nem talál azokra vevőt. — Y. Jaj nem ! ha azoknak odaszállítását önre bíznám, ifi ifi ifi— Hej barátom! hova hajtja azt a kövér disznót — kérdi csodálkozó, hangon egy ritka elhízott ur.