Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-30 / 26. szám

26. szám. Megjelöl: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Szegzárd, vasárnap 1878. junius 30-án. Hatodik évfolyam! Előfizetési árak: Egész évre ... 5 frt — kr. Félévre . ... 2 „ 50 ., Egyes számára .-------10 ., Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési díjak jutányosan számíttatnak.1 A „Tolnamegyei Közlöny“ 1878. évi hatodik évfolyamának második felére. Előfizetési ára 1878. július 1-től 1878. deczember végéig 2 írt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, az előfizetők az előfizetési pénzeknek legkésőbb folyó évi junius 30-ig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Néhány szó polgári iskolánkról. Két éve már, hogy a magas kormány támogagatása mellett s a szegzárdi közönség áldozata következtében végre sok küzdelem után s egyesek fáradhatlan buzgalma folytán nálunk is létrejött a polgári iskola. Mint minden új eszmének és intézménynek azonban, úgy a mi polgári iskolánknak is Tolna megyében, sőt annak határán túl a szomszéd megyékben is sok ellensége, mondhatnék, részakarója támadt. Tekintve az ügy fontosságát, nemkülönben a közönség, de különösen a szülők érdekeit, azt hisszük nem lesz felesleges dolog, ha e téren felmerült s némelyek részéről részakaratból nyilvánított ellennézeteket, a szülők megnyugtatása végett, amennyire lehet saját értékükre szállítjuk alá annál is inkább, mert ha az új iskola felállítása által némelyek véleménye szerint talán el is tévesztetett a czél — azon egy időre segíteni úgysem lehet. Jelenlegi zilált anyagi viszonyaink úgy sem engednék meg, hogy a sokak által olyan nagyon óhajtott gymnasium felállítassék. Most már egyelőre nincs egyéb hátra, mint kibékülni ez új eszmével. Szegzárd közönsége részben megtette hazafiúi kötelességét, most közös erővel támogassa az új intézetet, hogy az annál virágzóbb állapotba jusson. Sokan vannak, kik a polgári iskolák czélját nem ismerve, egyszerűen könnyű módon, minden okadatolás nélkül elítélik. Mikép lehet azonban azt gondolni, hogy az állam annyi temérdek pénzt költsön olyan tanintézetekre, melyek talán egészen fölöslegesek volnának az országban? Már maga eme tény is — eltekintve annak sokkal fontosabb és magasztosabb czéljától — elegendő ok volna arra nézve, hogy a szülők nyugodtak, lehetnének gyermekeik iránt. Nem bocsátkozhatunk az elvek további fejtegetésébe, amennyiben ezek a teljes 6 osztályú polgári iskolákra vonatkoznak. Nekünk egészen más feladatunk van jelenleg t. i. a helybeli polgári iskola helyzetét, viszonyát feltüntetni az alreálgymnásiummal szemben, különösen a szülők megnyugtatása végett, kiknek nagyobb része gyermekeit a magasabb intézetbe szánja. Erre nézve két dolog érdemel leginkább figyelmet: először a tanmenet, másodszor a tanítási mód. Ami az utóbbi pontot illeti, arra nézve azt hisszük elég garanciát nyújt az illető hatóság, mint a tanerők kinevezése és megerősítője és az iskolaszék ellenőrzése. A tanmenetre nézve a mint tudjuk, az illető tanítók figyelembe vették a szomszéd gymnasiumoknak alsó osztályaiban használt, bár még eddig hiányos tantervet, de csakis a tantárgyakat illetőleg, hogyez által egyik vagy másik gymnasiumba vagy reáltanodába bármikor történt átlépés alkalmával a tanulásban semmiféle akadály vagy nehézség ne forduljon elő. Sőt, hogy a polgári iskola czélja nálunk is csorbítatlan maradjon, mind a 4 osztályon végig különös súly fektettetik arra, hogy a kereskedelmet, ipart, gazdászatot illető dolgok kimerítőbben tárgyaltassanak és igy a gyermeket általános alapismeretekre vezessék, hogy azután ha egyik vagy másik kilép az életbe, az iskolában tanultakat, bárminő pályán legyen is, fölhasználhassa. Kérdjük már most: felesleges-e a polgári iskola, mely az életre képesíti a tanulót és a mellett a tudományos pályára is képes előkészíteni. Különben minek is az a sok mindenféle elnevezés: főgymnasium, főreál, alreálgymnasium, polgári iskola stb. Legyen valamennyinek a neve: középtanoda. Legyen valamennyinél a tanterv bizonyos fokig egyöntetű s akként szerkesztve, hogy mindennemű, a gyakorlati életbe vágó tananyag abba fölvétessék s csak igy lesz lehetséges azután értelmes, munkás középosztályt teremteni. És itt rejlik a polgári iskolák magasztos czélja. Hány esetet hozhatnánk föl, hogy VI. gymn. vagy reál osztályt végzett , sőt érettségi bizonyítvánnyal bíró fiatal ember is anyagi viszonyainál fogva tudományos pályáját nem folytathatja, kilép az életbe s mi lesz belőle: semmi. Elvész, meghal a társadalomra nézve. Ha az elemi oktatás az egész országban általános, miért ne lehetne a középtanodai is az? Sőt véleményünk szerint az volna a leghelyesebb paedagogiai tanítás, ha a középtanodák szorosabban fűződnének össze az elemi tanodákkal. Sajnosan tapasztaljuk azonban, hogy minél tovább haladunk a TÁRGZA. Terka mama nevenapja. Vig beszélyke. Irta: Szemfüles. (Folytatás.) — Epén delet harangoztak kedves Pali bátyám, mikor a kocsiról leszálltam.’ *— Mit, hát már délben itthon voltál s csak most estefelé toltad erre a képedet? Bizonyosan valami előbbrevaló haszontalanság adta elő magát — békétlenkedik az öreg. — Azt gondoltam, előbb körülnézem magam a városban , hogy annál nagyobb legyen a meglepetés, csak este kopogtatok be. Az egész délutánt járkálással töltöttem. — Meglepetést? no hiszen ez sikerült is amennyire annyira, különösen Terkát illetőleg, hahaha. Hanem nini Öcsém, úgy látszik nagyobb meglepetést készülsz szerezni rövid idő alatt. — Az ám öcsém, remélem nem maradunk ki a lakziból — toldja meg Rikolty úr. — Ah, Ollay úr tehát vőlegény! — sápit Manczi savanyú képpel. — Dehogy az — vág közbe Pali papa, egyet csiptetve bal szemével — csak mint látszik lenni akar. Hogy-hogy? — kérdi Tera kisasszony. — No hát nem látja kedves húgom, hogy két testvér közt ül, ez a jelenség ritkán szokott csalni, előbb-utóbb beteljesedik a jövendölés. Hárman sütötték le egyszerre szemeiket, az egyik kárminpirossá válva füle búbjáig, a másik kettő is akarva pirulni, de hiába, ahol nincs, onnét nem vehetünk. Manczi és Tera kisasszonyok éltükben annyit pirulhattak már, hogy egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, ha a pir-anyag kifogyott. — Gondold csak Pali — szól Rikolty úr halkan a házigazda felé fordulva — Manczi ma este felé a kertben sétálván, a nagy diófának egyik ágát letörve találta s mellette egy ujdonat uj fekete frakknak egy szárnyát. — Micsoda! — mond Pali papa nyitott szájjal, alig tarthatva vissza nevetését. — Mondom, egy fekete frakknak egyik szárnyát; hogy gazdájának is ott kellett lenni az bizonyos, mert hogy az a matéria törte volna le az ágat, lehetetlen — okoskodik a szomszéd.] — Hahaha! . . — nevet Pali bácsi, kiejtvén zsiros ujjai közül a fülöncsipett pulyka czombot — asszony ilyet rég hallottál! Hát frakkszárny volt, töröm a nyakát, hogy nem tudott hát lerepülni gazdájával a fáról, hogy úgy kellett leesni, hahaha! .... Pali bácsi hangosan kiejtett szavai s még hangosabb hahotája, az egész asztal figyelmét magukra vonták. Sanyi is hallotta s kezdé magát nem a legkényelmesebben érezni. Az egész asztal nevetett Pali bácsi újbóli elbeszélésén, ő nem tudott, egy darab ugorkát gyömiszült szájába, hogy savanyu arczának némi jogos alapot szerezzen. Tera kisasszony úgy suttyonban figyelve csinos szomszédjára, mintha kezdené gyanítani a savanyu arcz okát, mert ugyancsak szórja rá ábrándos pillantásait, bátorító mosollyal ajkain. Manczi kisasszony szíve is nagyot rúgott kalitkáján, midőn a szomszéd arczát kémlelte, gondolt is valamit, mert amilyen dühös szemekkel méregette az ifjú jobbján ülő Terát, ép oly kedvesnek látszani akaró magaviselettel édesgette a savanyu szomszédot. Sanyinak is dobogott a szíve, csakhogy egészen más okból, mint két szomszédjáé. A kedveskedő magaviseletből észrevette, hogy gyanítják, miszerint ő a frakkhős. Ismerte mindkét nőt, tartott nyelvüktől. Az a gondolat villant meg agyában, hogy megvall nekik mindent őszintén s kérni fogja őket malheurja titokban tartására. De hogyan tegye azt? itt az asztal fölött, ennyi szemnek s fülnek kitéve nem lehet. Valamit meg is kell tennie, hogy valahogy el ne puskázzák az egész dolgot. — Kedves kisasszony — susogja Tera nagysám fülébe, megfogva az asztal alatt egyik kezét — úgy szeretnék kegyednek valamit mondani, de ily sok veszélynek kitéve nem tehetem; ha kedves kisasszony szives leend holnap reggel elfogadni a kertben, elmondandom kegyednek, mi szivemet nyomja. Számíthatok a holnapi napra s kegyednek addigi titoktartására. Most Tera kisasszony szivecskéje — mert hisz nagyon kicsiny lehet már, ha egy fél regement katona keresztül masírozott rajta — dobogott majdnem hallhatóan. Szemeit szabadon levő kezével eltakarva, igent bólintott gyapjas fejével. — Édes nagysám — fordul kis idő múlva Manczi felé Sanyi barátunk, szintén megfogva az asztal alatt a feléje eső kezet — annyira ki vagyunk téve a sok fülnek s szemnek, hogy, azt, mi lelkemet nyomja, miért esedezni szeretnék nagysád előtt, itt el nem mondhatom. Ugye nem utasítja vissza édes nagysám, egy holnap reggel teendő látogatásomat a kertben, addigi titoktartást kérve. Manczi kisasszonnyal egyet fordult az ebédlő s elragadtatásában beleegyezésül olyat szorított Sándor ujjjain, hogy testvérek közt is fölért egy nyakonütéssel.