Történelemtanítás, 1963 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1963 / 1. szám

A VIII. kongresszus útmutatásai nyomán November 20 és 24-e között ülésezett pártunk VIII. kongresszusa. Ez a kong­resszus a magyar történelem legnagyobb fordulatának döntő szakaszát zárta le. Küldöttei akkor ültek össze tanácskozásra, amikorra már kimondhattuk, hogy népünk áldozatos erőfeszítéseinek eredményes időszakában befejeztük hazánk­ban a szocializmus alapjainak lerakását, és országunk a szocializmus teljes fel­építésének korszakába lépett. Állíthatjuk, hogy milliók tapasztalatai, gondolatai jutottak el a kongresz­­szus fórumára. Az előzetesen kiadott kongresszusi irányelvekben pártunk az egész nép elé tárta terveit, politikáját. A meghívott pártonkívüliek részvételével megtartott taggyűléseken, pártértekezleteken folytatott tanácskozások, viták lehetővé tették, hogy a kongresszus figyelme a pártot és a tömegeket legjobban foglalkoztató kérdésekre összpontosuljon. Egyben megerősítette a Központi Bizottságot abban, hogy dolgozó népünk egésze helyesli az eddig követett poli­tikát, és támogatja annak folytatását. Mindez tükröződött Kádár elvtárs beszá­molójában, a kongresszus határozataiban. A beszámoló és a hozzászólások rendkívül lényeges mondanivalóiból csen­dült ki a kongresszus egyik legfontosabb vezérgondolata: a további előrehala­dásnak fontos követelménye a marxizmus—leninizmus eszmei offenzív­áj­ának még teljesebb kibontakoztatása. Az ideológiai offenzíva a szocialista építőmunka követelménye. " ч Pártunk külpolitikájának alapelve a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élése. Ebből az alapelvből következik, hogy ideoló­giai munkánkat rendkívül bonyolult körülmények között kell folytatnunk, és ez a munka nagyfokú elvi szilárdságot igényel. Az eszmék területén nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés, harcolnunk kell állandóan az imperializmus velejéig reakciós, dekadens kultúrájának megnyilvánulásai, behatolási kísérletei ellen. Ez áll a kultúra és a tudomány minden területére a mi időszakunkban is, amikor társadalmunk jelentős részének tudatában még hatnak a régebbi osz­tályviszonyok körülményei között keletkezett polgári és kispolgári, főleg a na­cionalista, a vallásos és az individualista nézetek. A párt szövetségi politikája azt is jelenti, hogy eszmei felvilágosító munkával erősítsük a valamennyi tár­sadalmi erő egybefogásán alapuló egységet. Az ideológiai offenzíva igen fontos területe a közoktatás, amely fejlődésé­nek egész kulturális életünkben döntő jelentősége van. A VII. kongresszus hatá­rozata értelmében széles körű társadalmi vita tapasztalatait felhasználva kidől­ !

Next