Történelemtanítás, 1963 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1963 / 1. szám
A VIII. kongresszus útmutatásai nyomán November 20 és 24-e között ülésezett pártunk VIII. kongresszusa. Ez a kongresszus a magyar történelem legnagyobb fordulatának döntő szakaszát zárta le. Küldöttei akkor ültek össze tanácskozásra, amikorra már kimondhattuk, hogy népünk áldozatos erőfeszítéseinek eredményes időszakában befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását, és országunk a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. Állíthatjuk, hogy milliók tapasztalatai, gondolatai jutottak el a kongreszszus fórumára. Az előzetesen kiadott kongresszusi irányelvekben pártunk az egész nép elé tárta terveit, politikáját. A meghívott pártonkívüliek részvételével megtartott taggyűléseken, pártértekezleteken folytatott tanácskozások, viták lehetővé tették, hogy a kongresszus figyelme a pártot és a tömegeket legjobban foglalkoztató kérdésekre összpontosuljon. Egyben megerősítette a Központi Bizottságot abban, hogy dolgozó népünk egésze helyesli az eddig követett politikát, és támogatja annak folytatását. Mindez tükröződött Kádár elvtárs beszámolójában, a kongresszus határozataiban. A beszámoló és a hozzászólások rendkívül lényeges mondanivalóiból csendült ki a kongresszus egyik legfontosabb vezérgondolata: a további előrehaladásnak fontos követelménye a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívájának még teljesebb kibontakoztatása. Az ideológiai offenzíva a szocialista építőmunka követelménye. " ч Pártunk külpolitikájának alapelve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ebből az alapelvből következik, hogy ideológiai munkánkat rendkívül bonyolult körülmények között kell folytatnunk, és ez a munka nagyfokú elvi szilárdságot igényel. Az eszmék területén nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés, harcolnunk kell állandóan az imperializmus velejéig reakciós, dekadens kultúrájának megnyilvánulásai, behatolási kísérletei ellen. Ez áll a kultúra és a tudomány minden területére a mi időszakunkban is, amikor társadalmunk jelentős részének tudatában még hatnak a régebbi osztályviszonyok körülményei között keletkezett polgári és kispolgári, főleg a nacionalista, a vallásos és az individualista nézetek. A párt szövetségi politikája azt is jelenti, hogy eszmei felvilágosító munkával erősítsük a valamennyi társadalmi erő egybefogásán alapuló egységet. Az ideológiai offenzíva igen fontos területe a közoktatás, amely fejlődésének egész kulturális életünkben döntő jelentősége van. A VII. kongresszus határozata értelmében széles körű társadalmi vita tapasztalatait felhasználva kidől !