Történelemtanítás, 1969 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám
Módszertan Щ V'X Dr. Tibori János INTfej''} ^)íj .pl / Három félévszázados évforduló felsége Egy-egy tanév tartalmi munkáját megtermékenyítik és gazdagon színezik az ünnepi évfordulók. A történelmi megemlékezések tudományos igazságait rangosan és túlzásoktól mentesen sikerült beépíteni reformtankönyveinkbe. Történettudományunk feltárta az őszirózsás forradalom, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és a Magyar Tanácsköztársaság historikumát, ennélfogva jó alapunk van ahhoz, hogy az 50. évforduló tanítási órákon való feldolgozásának módszerével is foglalkozzunk. Középiskolai oktató-nevelő munkánkban megfelelő kiindulópontnak kell tekinteni Balogh Endre „Történelem a gimnáziumok IV. osztálya számára” írott könyvének „Magyarország és az első világháború. Az első proletárdiktatúra hazánkban (1914—1919)” című fejezetét. Az első óra témájának — „Az Osztrák—Magyar Monarchia a világháborúban” — hozzá kell járulnia annak bemutatásához, hogy a háború négy éve megérleli az általános nemzeti válságot. A katonai válság a frontokon már 1916-ba előrevetítette a bekövetkező vereséget. Ekkor megkísérlik az imperialista háborúból az imperialista békébe való átmenet útját egyengetni. A béketervek meghiúsulása, a háború okozta elnyomorodás és a meg-megújuló sztrájkok, majd az 1917. évi februári és októberi orosz forradalom hatására fellángoló munkásmegmozdulások élesen kirajzolták a hatalmon levő uralkodó osztály és az azt megtestesítő Tisza-kormány csődjét. Hiába emelte fel a szavát a Függetlenségi Párt Károlyi Mihály vezetésével gazdasági, társadalmi és politikai reformokért, a németekkel való szövetség felbontásáért. Az önmagukat túlélt társadalmi osztályok a válság általánossá válásának időszakában is csak személycserére voltak hajlandók, és 1917 júniusában Tisza helyére gróf Eszterházy Móricot, majd augusztusban Wekerle Sándort ültették, aki háromszor is átalakította kormányát, sőt, új parlamenti csoportokat is formáltak az egyetlen cél:hatalmuk megmentése érdekében. A tömegek azonban már nem tudtak a régi módon élni, felismerték a régi rend megdöntésének szükségességét, ezért zúzták szét forradalommal az 1918. október 29-én kinevezett Hadik-kormányt. A forradalmi helyzet objektív feltételeinek elemzésével párhuzamosan és egységben kell feltárnunk a szubjektív összetevők erősödésének folyamatát. A már említett ellenzéki párt és a parlamenti csoportosulások mellett különösen sokatmondó a szakszervezetek taglétszámának évenkénti emelkedése, amely az 1915. évi 43 381-ről 1916-ban 55 338-ra, 1917-ben 215 222-re, 1918-ban pedig 721 437 főre növekedett. A második óra témájában — „Az 1918-as polgári demokratikus forradalom Magyarországon” — a forradalom jellegének megértetésére kell megkülönböztetett gondot fordítanunk. A forradalom jellegét abból az alapkritériumból ki-