Történelemtanítás, 1979 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám
Falus Zsuzsa Miért tanítunk történelmet? (Egy vitához kapcsolódva) A „Nógrád” hasábjain a III. Történelemtanítási Konferenciát követően hetekig folyt a vita „Miért tanítunk történelmet” címmel. A nyitó cikket Pintér Nándor írta, aki a konferenciáról szóló beszámolójában elsősorban saját véleményének adott hangot történelemtanításunk helyzetével és perspektíváival kapcsolatban. Mivel a cikk a „miért is tanítunk történelmet?” kérdéssel indult, ez lett a legtöbb hozzászóló téma megközelítésének alapja is. Úgy látszik, hogy a történelem tanítása világszerte védelemre szorul. A kérdés előtérbe kerülését annak a prakticista szemléletnek a kialakulása okozta, amely a társadalmi munkamegosztás egyre differenciáltabbá válásának tényét a szakképzés megnövekedett társadalmi igényével hozta összefüggésbe az általános képzés rovására. Ennek a megközelítésnek az alapján a humán órák iskolai oktatásban való tradicionális arányai természetszerűleg megkérdőjeleződtek, hiszen — ezek szerint — csak az olyan tárgyak tanításának lehet létjogosultsága, amelyeknek a fiatalok munkába állításakor közvetlen és azonnali gyakorlati haszna van. Ennek az álláspontnak hibás volta mind a képzés, mind a nevelés szempontjából bebizonyosodott. Éppen a tudományos-technikai forradalom korának társadalmi igénye kívánja meg a rohanó időhöz és a gyorsan változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás képességének kialakulását, amelyet az általános műveltség növelése segít elő az alsó- és középfokú oktatásban. A történelem tanításának és a tantárgy oktatásunkban elfoglalt, megbecsült helyének egyértelmű indoka az a világnézeti, erkölcsi és politikai nevelésben betöltött kulcsfontosságú szerepe, amelyet a szocialista típusú, neveléscentrikus iskolarendszer nem nélkülözhet. Ennek megfelelően — ahogyan a hozzászólók is szinte kivétel nélkül utaltak rá — a történelem tanításának célját is az általános pedagógiai célkitűzés, a személyiségformálás determinálja, amely egyszersmind jelenti az alkalmazáskész ismeretek, a marxista-leninista világnézet és a szocialista társadalmi magatartás kialakítását. Ha a tantárgy létjogosultságának kérdésében messzemenően nagy egyetértés volt is a hozzászólók között, a tartalmi megújítás területén viszont némi bizonytalanság, a korszerűsítéssel szembeni bizonytalanság volt érezhető, bár a cikkek jelentős része tartalmazta a megújítási törekvések legfontosabb vezérmotívumait. A kételyek nyílt és kevésbé nyílt megfogalmazásai a tananyagkijelölés, a követelményrendszer, a módszerek, az eszközök problémaköreiben egyaránt jelentkeztek, ezért úgy érzem, hogy most, a tantervek jóváhagyása után, érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.