Történelemtanítás, 1981 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 1. szám
a világgal, annak mozgástörvényeivel. Az oktatási folyamatban a mozgástörvények alapos elemzésére van szükség a világot értő emberek neveléséhez, ezért meg kell akadályozni, hogy valódi elemzés helyett munkánkban a formalizmus érvényesüljön. Ennek a jegyében kereste a tanácskozás a legcélravezetőbb utakat és megoldásokat. Lapunk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a két tucatnyi referátum és a négynapos vita anyagát közzétegyük. A kiragadott részletek pedig keveset adóak, esetleg félrevezetőek lennének. Ezért döntöttünk úgy, hogy ez alkalommal a következőkben csak a három magyar vitaindító referátumot közöljük. Később majd, amennyire lapunk terjedelme lehetővé teszi, Horizont rovatunkban szeretnénk közölni néhány külföldi kollegánk előadását, vagy annak legalább egy részletét. Szabolcs Ottó A marxizmus-leninizmus klasszikus művei elemzésének szerepe a társadalmi mozgástörvények felismertetésében A korszerű történelemoktatás egyre nagyobb mértékben a tanulók önálló megismerésén alapszik. Az a felismerés került előtérbe, hogy a tanuló azt érti meg leginkább, amit saját szellemi tevékenységével, saját megismerési rendszerében fogott fel, más szóval, aminek a megismerésében a megismerés élményével érdekeltté vált. Ez a pedagógiai felfogás szükségszerűen a figyelem középpontjába állította az oktatási folyamatot, s a történelemtanításban elvezetett a források nagyobb méretű felhasználásának igényéhez. A történelem mint disciplina, s erre épülve mint iskolai stúdium végső soron nem más, mint a társadalom mozgástörvényeinek a tudománya. Pontosabban a világ legösszetettebb mozgásformájának, a társadalom mozgása megismerésének tudományos útja. A történelmi megismerésre tehát a tudományos megismerés általános törvényszerűségei vonatkoznak, azok, amelyek mindig magukban foglalják a tapasztalást mint a valóság elemzésének alapját, alap tudományos anyagát, így végső fokon maga a tudományos alap szükségszerűen éppúgy materialista, mint tudományos megismerésének a módja. A történelemtudomány, a történelmi megismerés alapvető materializmusát azonban semmiképp sem szabad vulgárisan értelmezni. Épp abban áll sajátos történetisége, hogy amíg törvényrendszere végső fokon általános, megnyilvánulási módjaiban, jelenségeiben mindig egyedi. Ennek az egyedi jelenségnek a viszonya az általánoshoz relatív. Megismerési útja éppen ezért csak az egyedin keresztül vezethet az általánoshoz, illetve amennyiben megismerésénél nem a jelenségből indulunk ki, akkor a tipizálton keresztül juthatunk el az egyedi megértéséhez. 2