Történelemtanítás, 1986 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 1. szám

mutató az eddigi előírásokat, útmutatásokat jórészt megtartja, azonban új vo­násokat is tartalmaz. Célszerű erről, ezek értelmezéséről folyóiratunk hasáb­jain is tájékoztatni a történelemtanárokat. Az útmutató első részében azokkal az információkkal foglalkozik, amelyek­ről a szaktanárnak a tanulókat az érettségi vizsga témaköreinek az ismertetése­kor, a március 1—15. közötti időszakban tájékoztatni kell. Növendékeinknek it. tudniok kell, hogyan készüljenek fel a vizsgára, mit várnak tőlük, hogyan se­gíthetik magukat a jó eredmények elérésében, milyen szaktanári és elnöki igénnyel kell számolniok. Fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy az érettségi té­telek két részből állnak, hogy „A” és „B”-feladatból kell felelniök, hogy ha két „A”-feladatot találnak egy tétellapon, választhatnak közülük, hogy mi a kü­lönbség az „A” és „B” feladatok között tartalmuk, a felelet időtartama szem­pontjából. Vizsgaizgalmukat csökkenti, biztonságukat növeli, ha tudják, hogy feleleteiket forráselemzésre kell építeniük, hogy térképet kell használniuk. Fel kell hívni a figyelmüket a vázlatkészítés fontosságára és használatának a mód­jára, a szabatos és pontos előadás jelentőségére. Természetes, hogy az útmuta­tó rövid mondatait értelmezni is kell, meg kell a tanulókkal beszélni, milyen a vizsga rendje, a történelem érettségi lefolyása. Újdonság, hogy megváltozott azoknak a témaköröknek a száma, melyek kö­zül a szaktanár kiválaszthatja azt a — gimnáziumokban 25—30, szakközépisko­lában 20—25 — témakört, amit ismertet a tanulókkal. Azért lett a témakörök száma több, hogy bővebb válogatási lehetőséget kínáljon a szaktanárnak. A na­gyobb számú témakör lehetővé teszi, hogy az osztály adottságainak, a négy­éves történelemtanítás hatásának megfelelően emeljen ki vagy hagyjon el a ta­nár témaköröket. A konkrét feladatmintákat bemutató fejezetben az egyes­ fel­adatok úgy vannak megfogalmazva, hogy a témakör jelentős, súlyponti elemeit ragadják meg. Egyesek egy-egy korszak áttekintését kívánják, mások egy-egy folyamatra, jelenségre koncentrálnak. Lehetővé teszik a gimnáziumban a csak alaptantervet tanult, illetőleg fakultatív oktatásban is részt vett vizsgázók szá­mára is a választást, miként egyformán szolgálják a gimnáziumi és szakközép­iskolai tanulók ismereteinek a bemutatását is, mivel az „A”-feladatként nem­csak egy, hanem két feladat is megadható. Az árnyaltság, a sokrétűség bizonyára nem váltja ki a „bőség zavarát”. A szélesebb spektrumban jobban megtalálja ki-ki a tanítványainak leginkább megfelelő témaköröket, jobban válogathat a szélesebb vonulatokat átfogó, vagy épp egy-egy jelenségre összpontosító témák között. A tanár egyéni elgondolá­sainak megvalósítását szolgálja az is, hogy eltérhet a konkrét feladatok olyan kijelölésétől, amire az útmutatóban talál mintát. Joga és lehetősége van arra, hogy a témakörökön belül, a vonatkozó rendező elvek megtartásával­­a törté­nelmi folyamat­ egyetlen lényeges korszaka sem maradhat ki a tételsorból, egy-egy tétel „A” és „B”­feladatai ne kerüljenek ki azonos korból csak a ma­gyar, ill. csak az egyetemes történelem köréből stb.) saját elgondolásai, tanulói igényeinek a figyelembe vételével állapítsa meg a tételeket. Fontos új vonása az útmutatónak, hogy előírja a taneszközhasználatot. Azt te­hát, hogy az érettségi vizsgán szerepet kell kapni a történelmi térképnek, a források használatának, a képek, statisztikák, grafikonok elemzésének, értelme­zésének. Ez az igény természetes igény, hiszen ezek az eszközök nagy szerepet játszanak az órákon, a tanulók rendszeresen dolgoznak velük, jártassá válnak használatukban. Az érettséginek pedig épp az a feladata, hogy ismereteiket, tu­dásukat ne reproduktív módon, hanem alkalmazva, komplex formában mutas­ .

Next