Történelemtanítás, 1986 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 1. szám
mutató az eddigi előírásokat, útmutatásokat jórészt megtartja, azonban új vonásokat is tartalmaz. Célszerű erről, ezek értelmezéséről folyóiratunk hasábjain is tájékoztatni a történelemtanárokat. Az útmutató első részében azokkal az információkkal foglalkozik, amelyekről a szaktanárnak a tanulókat az érettségi vizsga témaköreinek az ismertetésekor, a március 1—15. közötti időszakban tájékoztatni kell. Növendékeinknek it. tudniok kell, hogyan készüljenek fel a vizsgára, mit várnak tőlük, hogyan segíthetik magukat a jó eredmények elérésében, milyen szaktanári és elnöki igénnyel kell számolniok. Fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy az érettségi tételek két részből állnak, hogy „A” és „B”-feladatból kell felelniök, hogy ha két „A”-feladatot találnak egy tétellapon, választhatnak közülük, hogy mi a különbség az „A” és „B” feladatok között tartalmuk, a felelet időtartama szempontjából. Vizsgaizgalmukat csökkenti, biztonságukat növeli, ha tudják, hogy feleleteiket forráselemzésre kell építeniük, hogy térképet kell használniuk. Fel kell hívni a figyelmüket a vázlatkészítés fontosságára és használatának a módjára, a szabatos és pontos előadás jelentőségére. Természetes, hogy az útmutató rövid mondatait értelmezni is kell, meg kell a tanulókkal beszélni, milyen a vizsga rendje, a történelem érettségi lefolyása. Újdonság, hogy megváltozott azoknak a témaköröknek a száma, melyek közül a szaktanár kiválaszthatja azt a — gimnáziumokban 25—30, szakközépiskolában 20—25 — témakört, amit ismertet a tanulókkal. Azért lett a témakörök száma több, hogy bővebb válogatási lehetőséget kínáljon a szaktanárnak. A nagyobb számú témakör lehetővé teszi, hogy az osztály adottságainak, a négyéves történelemtanítás hatásának megfelelően emeljen ki vagy hagyjon el a tanár témaköröket. A konkrét feladatmintákat bemutató fejezetben az egyes feladatok úgy vannak megfogalmazva, hogy a témakör jelentős, súlyponti elemeit ragadják meg. Egyesek egy-egy korszak áttekintését kívánják, mások egy-egy folyamatra, jelenségre koncentrálnak. Lehetővé teszik a gimnáziumban a csak alaptantervet tanult, illetőleg fakultatív oktatásban is részt vett vizsgázók számára is a választást, miként egyformán szolgálják a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók ismereteinek a bemutatását is, mivel az „A”-feladatként nemcsak egy, hanem két feladat is megadható. Az árnyaltság, a sokrétűség bizonyára nem váltja ki a „bőség zavarát”. A szélesebb spektrumban jobban megtalálja ki-ki a tanítványainak leginkább megfelelő témaköröket, jobban válogathat a szélesebb vonulatokat átfogó, vagy épp egy-egy jelenségre összpontosító témák között. A tanár egyéni elgondolásainak megvalósítását szolgálja az is, hogy eltérhet a konkrét feladatok olyan kijelölésétől, amire az útmutatóban talál mintát. Joga és lehetősége van arra, hogy a témakörökön belül, a vonatkozó rendező elvek megtartásávala történelmi folyamat egyetlen lényeges korszaka sem maradhat ki a tételsorból, egy-egy tétel „A” és „B”feladatai ne kerüljenek ki azonos korból csak a magyar, ill. csak az egyetemes történelem köréből stb.) saját elgondolásai, tanulói igényeinek a figyelembe vételével állapítsa meg a tételeket. Fontos új vonása az útmutatónak, hogy előírja a taneszközhasználatot. Azt tehát, hogy az érettségi vizsgán szerepet kell kapni a történelmi térképnek, a források használatának, a képek, statisztikák, grafikonok elemzésének, értelmezésének. Ez az igény természetes igény, hiszen ezek az eszközök nagy szerepet játszanak az órákon, a tanulók rendszeresen dolgoznak velük, jártassá válnak használatukban. Az érettséginek pedig épp az a feladata, hogy ismereteiket, tudásukat ne reproduktív módon, hanem alkalmazva, komplex formában mutas .