Történeti szemle, 1920 (9. évfolyam)
Heinlein István: Sparta és Athén a Peisistratidák elűzetésétől 462-ig
2 HEIMEIN ISTVÁN. πειν. Ámde ez a terv a szövetségesek ellenállása miatt hiu- " suit meg.1 «οί γαρ σύμμαχοι ουκ εφασαν, ήν μή ό Λάκων ήγεμονεόγ], Άθηναίοι.σι Ιψεσθαι ήγεομένοισι, άλλα λύσειν το μέλλον εσεσθαι στράτευμα.» Az athéniek az egyetértés kedvéért engednek és így lesz a spártai Eurybiades a fővezér. Az athéniek azonban csak kényszerűségből engedtek, mert rászorultak a többiek támogatására,- amint az később kitűnt, «ώς γαρ δή ώσάμενοι τόν Πέρσην περί της εκείνου ηδη τον αγώνα έποιεδντο, πρόφασιν τήν ΙΙαυσανιέω υβριν προϊσχόμενοι άπείλοντο τήν ήγεμονίην τους Λακεδαιμονίους. Α Gelonnal a fővezérség ügyében folytatott tárgyalásokra vonatkozólag Meyer3 ezt mondja: «Bei Herodot gibt, die Frage, warum Gelon den Griechen nicht zu Hülfe gekommen ist, Anlass zu einer rein rhetorischen, politisch absurden Discussion [die von den Späteren durchweg wiederholt wird| über die Frage des Oberbefehls (VII, 157—16*2.), deren Inhalt er ebenso wie den der Discussion zwischen Athen und Tegen IX, 26 f. den attischen Leichenreden entlehnte.» Meyer véleménye mellett döntő érvként tűnik fel a Gelen által használt hasonlat a tavasztól megfosztott évről, amely hasonlat, amint arra Kirchhoff figyelmeztetett, Perikies egyik halotti beszédjében is előfordult, mégpedig, miként azt Wilamowitz megállapította, ama beszédben, melyet Perikies a samosi háborúban elesett athéniek felett tartott.1 Meyer, a hasonlat előfordulásából » Herod. VIII. 2. 2 A herodotosi szöveg esetleg úgy is érthető, hogy az athéniek csak ideiglenesen engedtek, míg a szövetségesek rájuk nem szorulnának. Lásd Macan : Herodotus. The seventh, eighth & ninth books. I. 361 a. k. 36. d. A. III. k. 206. § 356. 1. jegyzet. Hsl. Forsch. II. k. 219. k. 1. 4Kirchhol'f: Über die Abl'assungszeit des herodoiischen Geschichtswerkes (Abhandl. d. Berliner Ak. d. Wissensch. 1868) 20. 1. 5Arist. rhet. I. 7. III. 10. 6 Hermes 1877 évf. 365. 1. ' Plato Menex. 236. 1. Plut. Perikies 8. »Meyer: Forsch. II. 222. 1.