Történelmi szemle, 1981 (24. évfolyam)

1. szám - Tanulmányok - Engel Pál: A honor (A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez)

Tanulmányok ENGEL PÁL A honor (A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez) A tanulmány a „feudális" jellegű földbirtoknak egy eddig nem ismert hazai megjele­nési formájával foglalkozik. Megírásához kiindulópontul bizonyos, alább részletezendő megfigyelések szolgáltak, amelyek egy hosszabb időn át folytatott, elég módszeres anyag­gyűjtés során, mintegy tapasztalati úton halmozódtak fel. Anyaggyűjtésem eredetileg a 14. századi politikai viszonyok jobb megismerésére irányult, és így az említett megfigye­lések is eleinte az Anjou-kori államszerkezet jellegére vonatkoztak. Utóbb azonban, további adatok birtokában, ezt a korlátozott kutatási mezőt valamelyest kénytelen voltam kiszélesíteni. Kitűnt ugyanis, hogy a vizsgált államszerkezet egy meghatározott földbirtoklási formára épült, amelyet bizonyos értelemben „feudálisnak" is nevezhetünk. Hogy milyen értelemben, arra a tanulmány végén még visszatérek. Ezért elöljáróban csak annyit jegyeznék meg: a szónak eredetibb, azaz bizonyos típusú földbirtoklással kapcsola­tos, nem pedig mai, meglehetősen inflálódott értelmében. Vagyis mind a címben, mind alább a „feudális" minősítés egészen más (ha úgy tetszik: konkrétabb) tartalmat hordoz, mint kézi- és tankönyveinknek azokon a helyein, ahol a magyar államalapítás korától fog­va általánosságban „feudális államról", „feudális urakról", „feudális anarchiáról" stb. stb. esik szó. Mindezekben a szókapcsolatokban talán a „középkori" jelző is képes lenne mindazt kifejezni, amit a szerzők mondani kívántak.­ Még egy rövid megjegyzés kívánkozik ide. Történetírásunkban, mint tudjuk, a „feudális" jelző egykor határozottabb tartalommal is felmerült, és hosszú időn át folyt tudományos vita arról, hogy voltak-e a magyar államfejlődésnek a nyugat-európaival egy­bevethető vagy arra emlékeztető, tehát ,hűbéri", „hűbéries", „feudális" elemei. Noha végeredményben az alábbi tanulmány is ehhez a kérdéshez kapcsolódik, mégis mellőzhe­tőnek véltem, hogy a vitát akár csak vázlatosan is ismertessem, mert az abban elhangzot­tak az alább mondandóknak semmilyen formában nem képezik előzményét.2 * 1 Ld. pl. Elekes L.: A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig. Bp., 1964. Magyarország története, l.k. 3. kiad. Bp., 1971. 48-108 (Székely György fejezetei); sajnos, hasonlóan kötetlenül a külföld számára készült történelmi összefoglalókban is, pl. Histoire de la Hongrie des origines à nos jours. Publ. sous la direction de E. Pamlényi. Bp., 1974, ahol a középkori fejezetekben (Makkai Lászlótól) a 11-13. századra vonatkoztatva minden megokolás nélkül „prop­riété féodale" (60. o.), „propriété foncière féodale" (72. o.), „seigneurs féodaux" (95. o.) kerülnek szóba, más terminológiához szokott olvasó számára igen meglepő és félreérthető kontextusokban.­­A vita főbb pontjait összefoglalja Bónis Gy.: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, [1947]. 104 kk.­ ­ Történelmi Szemle 1981/1

Next