Történelmi szemle, 1992 (34. évfolyam)
1-2. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Jobbágyok a királyi várszervezetben
2 ZSOLDOS ATILLA eredetre valló különbségeket ismert el, s kétségbe vonta Pesty osztályozásának helyességét, nem mindenben kifogástalan érvek alapján. Árpád-kori történelmünk méltán nagy tekintélyű összefoglalója, Pauler Gyula a szent király jobbágyai és a kiemelt várjobbágyok között látott különbséget. Hasonlóan vélekedett Czímer Károly is. Utóbbi előadása szerint a „várjobbágy" (továbbá a „szent király szabadja, fia" stb.) elnevezés jelölte a várjobbágyok előkelőbb rétegét, majd III. Béla korában kialakult a várjobbágyok egy alacsonyabb rangú csoportja is, a várnépbeliek közül kiemelteké. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi csoporttal kapcsolatosan Czímer azt feltételezte, hogy az a 13. században egy „katonáskodó várjobbágyfiak" és egy „szállásadó várjobbágyfiak" kategóriára oszlott. Tagányi Károly — Erdélyi Lászlóval vitázva — utóbb pontosította saját korábbi álláspontját, s a várjobbágyok között aszerint tett különbséget, hogy azok a szent király jobbágyai avagy a várnépbeliek közül kiemeltek-e. A két réteg közötti különbségeket abban látta, hogy míg az előbbi csoport kiváltságait csak a király, az utóbbiét már a megyésispán rendelkezése alapján is el lehetett nyerni, továbbá, hogy a szent király jobbágyai szabadon rendelkeztek földjeik felett, szemben a kiemeltekkel, akik csak királyi engedéllyel adhatták el birtokukat. Tagányi vitapartnere, Erdélyi az általa „szabad"-nak tekintett szent király jobbágyai, valamint a „szabados"-nak tartott „várjobbágyok" különbözőségét vélte felfedezni.10 Holub József a Pauler és Tagányi által vallott nézeteket tette a magáévá," miként az újabb szakirodalom is szinte egyöntetűen ezt az álláspontot képviseli.12 Az egyes várjobbágyi csoportok elnevezéseinek rendszerező vizsgálatakor alkalmas kiindulási pontként kínálkoznak azok a forrásaink, amelyekben a királyi várszervezet népeinek különböző csoportjai egyszerre szerepelnek. 1214-ben a bihari vár Gyán nevű falujából való személyek pert indítottak az ugyanott lakó Galda fia Magnus ellen azt állítván, hogy az jöttment (extorris). Az esetet megörökítő feljegyzés a közösen fellépő vádlókat csoportokba osztva sorolja fel, megkülönböztetve egymástól a „szent király jobbágyainak fiai"-t, az „ispánnak szállást adó jobbágyok fiai"-t és a „várnépbeliek"-et. A vádat támogatták a bihari . Jellemző e tekintetben, hogy a jobbágyfiúkat — a kifejezés szó szerinti értelmezésével — ténylegesen a várjobbágyok fiainak tartotta, így pl. az első locsmándi adománylevélben szereplő „kelchiobafyu"-kat (helyesen: kelchiobagfyu) egy Kelch nevű várjobbágy fiainak tekintette, akik, a többi jobbágyfiúhoz hasonlóan, az atyai vagyon örökléséig apjuk házában éltek, fegyveres szolgálattal és az ispánnak szállásadással tartoztak. — I. m. 236. 7 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. Bp. 1899. 339-340. 8 Czímer Károly: Az Árpádházi királyok várjobbágyai. Szeged, 1914. 8-13. 9 Tagányi Károly: Felelet dr. Erdélyi Lászlónak. Történeti Szemle 5 (1916) 581-582. A várjobbágyi földeladások jogszerűségének kérdése legújabban: Zsoldos Attila: Terra hereditaria és szabad rendelkezésű birtok. In: Unger Mátyás Emlékkönyv. Szerk.: E. Kovács Péter-Kalmár János-V. Molnár László. Bp. 1991. 23-37. 10 Erdélyi László: Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. Történeti Szemle 3 (1914); 4 (1915); 5 (1916) passim, összefoglalóan: Erdélyi László: Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. Bp. 1915.168-171. 11 Holub József: Zala megye története a középkorban. I. Pécs, 1929.51-52. 12 Ld. pl. Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 469.; 497.; Borosy András: A királyi várispánságok hadakozó népei Magyarországon a tatárjárás előtt. Hadtörténelmi Közlemények 30 (1983) 18-20.; Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Bp. 1983. 223.; Magyarország története. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál I. szerk.: Székely György. Bp. 1984. 994. és 1154-1155.; Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Bp. 1986.199. stb.