Történelmi szemle, 1993 (35. évfolyam)
1-2. szám - TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom
t SZŰCS JENŐ szűr meg, mert szeretett azokon a tájakon lenni felesége, minthogy ott közelebb lehetett szülőföldjéhez". Orosz fejedelem leánya volt ugyanis — kerekíti ki a történeti magyarázatot P. magister —, és félt a német császártól, aki Péter király megbosszulására készült Magyarország ellen. A fejezet első elemének forrása valószínűleg névmagyarázó népmonda. Maga a szóbanforgó patak csakugyan létezett e néven, ha nem is pontosan ott folyt, ahová Anonymus lokalizálta, s ahol az újabb időben — a néhai jegyző művének 18. századi felfedezése nyomán, de átvéve a szöveg első kiadásának hibás olvasatát is — egy patakot „Retelpataknak" kereszteltek el.3 Afluvius Kutel (1262) nem a Sátorhegyről eredt, hanem Makkoshotyka felett a Nagy-Somhegy (494 m) oldalán, és felső szakaszán Makramás (a mai Makkoshotyka) határának nyugati vonulatát alkotta a Nagy Somhegy alatti erdőkig felnyúló területen, azaz a múlt században „Völgyi pataknak" is mondott mai Hotyka patakkal azonos. A Bodrogba vezető alsó szakaszon szintén Kethelpotok (1252), Ketelpotok (1257) volt a neve e folyócskának, pontosabban annak a vízfolyásnak, mely az előbbi és a mai Hercegkúti (régen Radvány) patak összefolyásából keletkezett, s az újabb korban „Malomárok" nevet viselt. A Patakról Olasziba vezető út már a 13. század közepén kőhíddal (pons lapideus) hidalta át. Talán az Anonymus által elbeszélt epizód helyi mondai eredetére utal az a mód, ahogy az utóbb említett határjárás a torkolatvidéket megnevezi: egy bizonyos „hely", melyet Ketelpataknak mondanak. Egy jelentéktelen patak emlegetése a hozzáfűződő kis történetbe ágyazva, de egyidejűleg félrelokalizálása: maga e kettősség amellett szól, hogy P. magister együtt kaphatta a nevet az epikai anyaggal, a helyszínt pontosan nem ismerte, elbeszélésének ezt az elemét tehát hallomásból meríthette. Egyik lehetséges forrását maga az író árulja el a Dél-Zemplénen átvezető követjárás következő állomásán, Szerencsnél. Ide érkezve (a 17. fejezetben) az író nemcsak azt tartja szükségesnek, hogy az Aba nemzetség 1200 táján e vidéken leírt földjeit sürgősen a 2 SRH. I. 54-56. — Pais Dezső magyar fordításának legújabb kiadása Anonymus Gesta Hungarorum. Bp. 1975. 93-94. Az utolsó passzusban a szöveget közelebb hoztam az eredeti latin logikájához. 3 A téves „Retes" olvasat I. G. Schwandtner kiadásából származik (Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini... cum amplissima praefatione Matthiae Belii 1-3. Cura et studio Ioannis Georgia Schwandrich. Vindobonae 1746-1748. I. 12. etc.), s a helytörténeti írásokban több mint másfél évszázados sikert aratott. A Károlyfalván át a Ronyvába folyó patak „Retelpatakká" nyilvánítóit az a körülmény sem zavarta, hogy ily módon érvénytelenítették P. magister közlését, miszerint a szóbanforgó parvus fluvius... descendu in Budrug. SRH. I. 55. 4 A Macramalföld 1262. évi határjárás befejező szakaszában a nyugati határ dél-északi irányban a Papaj hegy (mons Popol) alól vádit in ... fluvium Kutel, et per eundan fluvium eundo directe vadit versus septembrionem ante silvam que ulgariter Nogium vocatur. H. VI. 110. (Reg.Arp. 1789). Lásd még a II. fejezetben a pataki uradalom eredeti határainak rekonstrukcióját. Makkoshotyka 1866. évi kataszteri térképén Völgyi patak. (OL Térképtár. S. 78. 333. téka.) Az 1252. és 1257. évi határjárásokról bővebben alább. A kiadásokban (számbavéve: Reg. Arp. 979 és 1172; újabban: Cod. Slov. II. 278, 403.) Kechelpotok olvasható. Tény, hogy az 1252. évi eredetiben (Dl. 369) és megtévesztően azonos jele miatt nehéz egyértelműen dönteni, de már az 1270. évi átírásban (Df. 370) éppúgy, mint az 1257. évi új adomány korábban nem ismert eredetijében (DF. 209 766) kétség nélkül Ketelpotok. — A lényeget tekintve helytálló azonosítás: Ujlaki István: Rettel-pataka vagy Keczel-pataka? In: AZT 2 (1896) 37^40. és uő. A darnói prépostság helyrajza. In: AZT 2 (1896) 165-168, 193-195. A „Malom árok" név a patak alsó folyása mentén sorakozó vízimalmoktól ered, melyeket pontosan ábrázol az alább gyakran idézendő 1833. évi kamarai térkép. A fenti oklevelekben azonos szövegezéssel: intrat in locum qui Kethelpotok (Ketelpotok) vocatur, et ibi intrat herum in Budrug. Határjárásoknál azonban másutt is előfordul, hogy patakokat — ha határjelekkel vannak ellátva — locusnak neveznek.