Történelmi szemle, 1998 (40. évfolyam)
1-2. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Visegrád vármegye és utódai
TANULMÁNYOK ZSOLDOS ATTILA Visegrád vármegye és utódai Szent István király 1009-ben oklevelet állíttatott ki a veszprémi püspökség javára, mely a püspökséget gazdagító néhány birtokadomány mellett az uralkodó azon döntését foglalta írásba, miszerint „négy várat, nevezetesen Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van és Fehérvárat, Kolon és Visegrád várakat minden egyházukkal ... nem különben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá". Az, idézett szöveg értelmezése ma már vitán felül áll a magyar történetírásban: a király a veszprémi püspök egyházmegyéjének kiterjedését határozta meg. Kétségtelennek tekinthető tehát, hogy az országnak az a része, melyet a világi igazgatás intézményei közül az említett négy vármegyéjének együttes területe jelölt ki, maradéktalanul megfelel az egyházigazgatás „veszprémi egyházmegye" fogalmának. A veszprémi egyházmegye és a világi igazgatás területi egységei közötti kapcsolat 13-14. századi adatok, kiváltképp az 1330-as évekből való pápai tizedjegyzékek alapján megrajzolható képe lényegesen különbözik az 1009. évitől. Ekkor ugyanis az egyházmegye magában foglalta Veszprém megyét (kivéve annak északnyugati részét, mely a győri püspökség pápai főesperességét alkotta), Somogy megyét, Zala megyét (kivéve a zágrábi püspökség bekcsényi főesperességeként szereplő Muraközt), Fejér megye dunántúli részét (a megye keleti, a Duna-Tisza-közén lévő területei részint a váci püspökséghez, részint a kalocsai főegyházmegyéhez tartoztak), Pilis megyét, Pest megye dunántúli részét (a megye területének a Duna bal partján fekvő, nagyobbik hányada a váci püspökséghez tartozott), Esztergom megyének a Duna jobb partján lévő déli felét (kivéve magát Esztergom városát, mely a bal parti megyerésszel együtt az esztergomi főegyházmegyéhez tartozott) s Komárom megyének az egykori Rákos-patakig — a mai Által-érig — terjedő keleti sávját, továbbá magáénak tudhatta a püspökség a mai Csepel-sziget egyházait is. Munkahipotézisként egyelőre elfogadva azt a feltételezést, hogy a veszprémi egyházmegye kiterjedése 1009 és az 1330-as évek között nem ment át számottevő változásokon, arra a megállapításra juthatunk, hogy az 1009. évi oklevél négy várának „határai" lefedik az előbbiekben felsorolt 13-14. századi megyék és megyeré- 1 Diplomata Hungáriae Antiquissima I. (ADHA) Edendo operi praesuit Georgius Györffy. Budapestini 1992. 52-53. 2 Az oklevél keltére és értelmezésére ld. Györffy György: Székesfehérvár feltűnése a történeti forrásokban. In: Székesfehérvár évszázadai. I. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1967. 22-23. 3 Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. 1-2. (TMEF) Szerk. Ortvay Tivadar. Bp. 1891-1892., I. 283-284. TÖRTÉNELMI SZEMLE XL (1998)1-2:1-32