Történelmi szemle, 1999 (41. évfolyam)
1-2. szám - TANULMÁNYOK - A KARLÓCAI RÉKA 300. ÉVFORDULÓJÁRA - Gebei Sándor: A karlócai béke kelet-európai összefüggései
TANULMÁNYOK A KARLÓCAI BÉKE 300. ÉVFORDULÓJÁRA GEBEI SÁNDOR A karlócai béke kelet-európai összefüggései A Szent Ligába tömörült államok képviselői és az Oszmán Birodalom meghatalmazottai 1698. november 13-tól számítva, 75 napon át viaskodtak angol és holland közvetítők segítségével Karlócán a tárgyalóasztalnál, hogy végre-valahára megszülessen az újabb tizenöt éves háborút lezáró béke. 1699. január 26-án, délelőtt 11 óra 45 perckor a török csillagjósok ragaszkodtak ehhez, az országuk sorsát szerencsésen befolyásoló pillanathoz, miután az utolsó aláírások is a békeszerződésekre kerültek, futárok indultak a kedvező hírrel az érdekelt felek fővárosaiba. Acsády Ignác, a neves magyar történész, 1899-ben írott munkájában így jellemzi a karlócai békét: „Az új békeszerződés Európa északi, keleti és déli vidékein gyökerestül felforgatta a hatalmi viszonyokat, megváltoztatta a régi birtokállományt, több ezer mértföldnyi területet metszett le Törökország óriás testéről s ezzel végrehajtotta a roppant birodalom első fölosztását, mégpedig olyan méretekben, mint azóta még sohasem történt." Karlóca jelentősége valóban a vesztfáliai békéhez mérhető, hiszen a nagyhatalmi viszonyokat Közép- és Kelet-Európában mintegy másfél évszázadra többékevésbé meghatározta. A magyar historiográfia elég mostohán bánt a karlócai eseményekkel, s mindössze az idézett Acsády Ignác gondos és alapos, száz évvel ezelőtt megjelent tanulmányára hagyatkozhatunk. Mivel a bécsi levéltári anyagokra alapozott, közel 80 oldalas írásában a békekötés magyar vonatkozásai dominálnak, érdemesnek tűnik, hogy Oroszország szerepével, illetve a lengyel-orosz viszony 1686 utáni alakulásával behatóbban foglalkozzunk. Oroszország bekapcsolódása a Szent Liga törökellenes háborújába A nemzetközi összefogással megvalósítandó törökellenes háború alapjait I. (Habsburg) Lipót és III. (Sobieski) János azon szerződése rakta le, amelyet az uralkodók 1683. március 31-én láttak el kézjegyükkel. Ehhez a XI. Ince pápa védnöksége alatt Acsády Ignácz: A karloviczi béke története. 1699. Bp. 1899. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XVIII. k. 4. sz.) 4. Ld. még: Mihajlov Popovic: Der Friede von Carlowitz. Leipzig, 1893. 2 Hodinka Antal: Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei. Hadtörténelmi Közlemények 1935. 159-213. „a hazai rácok 1790 előtti történetéből adok elő egyet-mást". I. m. 159. TÖRTÉNELMI SZEMLE XLI (1999)1-2:1-29