Történelmi szemle, 2001 (43. évfolyam)

1-2. szám - ENGEL PÁL EMLÉKÉRE - Zsoldos Attila: Engel Pál (1938-2001)

5­30, ENGEL PÁL EMLÉKÉRE ENGEL PÁL (1938-2001) J E­ngel Pálnak éppen két évtized adatott arra, hogy a magyar középkor hivatásos kutatója legyen, képességeinek, felké­szültségének és munkabírásának köszönhetően azonban e fájóan szűkre szabott pályafutás is monumentális életművet eredményezett. Jobb időkben születve ta­lán zökkenőmentesen épülhetett volna fel a szakmai karrierje, csakhogy az idő tájt, amikor pályája elején állt, a középkor kutatása éppen nem tartozott Ma­gyarországon a támogatott területek közé, s a birtokos nemesség történetét -amelybe Engel még kamaszfejjel, Hóman Bálint műveit forgatva szerelmesedett bele - kiváltképp háttérbe szorították. Diplomájának megszerzését követően könyvtárosként helyezkedett el tehát: előbb a budapesti Egyetemi Könyvtárban dolgozott, majd a Magyar Posta Szakkönyvtárának vezetője lett. Ifjúkori terveit azonban nem adta fel, s mint utóbb mesélte, ismeretei javát ezekben az években, amatőr kutatóként halmozta fel. Mályusz Elemér invitálására aztán bekapcsoló­dott a Zsigmond-kori oklevéltár munkálataiba, s az e korszak hatalmi viszonyait feltáró első könyve (Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban [1387-1437]., 1977.) is ebben az időben született. 1982-ben került a Magyar Tu­dományos Akadémia Történettudományi Intézetébe, ahol jó barátja, Szűcs Jenő halála után a középkori osztály vezetője, majd az intézet igazgatóhelyettese lett. Egy rövid időre elvállalta az MTA Könyvtárának igazgatását, majd visszatért a Történettudományi Intézetbe, amelynek haláláig egyik vezető munkatársa ma­radt. Kevesen tettek Engelnél többet annak érdekében, hogy az addig elhanya­golt politikatörténet visszanyerje méltó helyét a magyar középkorkutatásban. Maradandó eredményeket ért el egyes konkrét események rekonstrukciója terén is, munkásságának valódi jelentőségét mindazonáltal azok a kutatások fémjelzik, amelyekkel a további vizsgálódások nélkülözhetetlen adatbázisait teremtette meg. Az 1301 és 1457 közötti időszak egyházi és világi méltóságviselőiről készí­tett munkája (Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II., 1996.) épp úgy alapmunkának számít ma már, mint a magyar középkor történetében kulcs­szerephez jutó családok leszármazási rendjét tisztázó, CD-ROM változatban megjelent genealógiai táblázatai (Magyar Középkori Adattár, I., 2001.). Munkás­ságát élete fő műve, a késő középkori Magyarország közvetlenül halála előtt el­készült digitális atlasza (Magyarország a középkor végén) koronázta meg, amely TÖRTÉNELMI SZEMLE XLIII (2001)1-2,1-2

Next