Történelmi szemle, 2003 (45. évfolyam)

1-2. szám - I. FERDINÁND ÉS MAGYARORSZÁG - Ágoston Gábor: Ideológia, propaganda és politikai pragmatizmus: A Habsburg-Oszmán nagyhatalmi vetélkedés és a közép-európai konfrontáció

I. FERDINÁND ÉS MAGYARORSZÁG ÁGOSTON GÁBOR Ideológia, propaganda és politikai pragmatizmus: A Habsburg-oszmán nagyhatalmi vetélkedés és a közép-európai konfrontáció 16. század roppant birodalmak kiala­kulásának és küzdelmének időszaka volt.­­V. Károly (1500-1558) német-római császárrá történő választásával a Habsburg-dinasztia az ókori Római Birodalom óta Európában soha nem látott hatalmat összpontosított, és úgy tűnt, a császár uralkodása alatt (1519-1556) a Habsburgoknak alkalmuk nyílik egy világbiro­dalom, vagy ahogyan a kortársak nevezték, a monarchia universalis megterem­tésére. Ázsia a 16. században több muszlim birodalom születésének volt szemtanú­ja. Amíg az indiai szubkontinens nagy részét uraló szunnita Nagymogul Biroda­lom (1526-1858), vagy az Azerbajdzsánt és Perzsiát magába foglaló síita Szafa­vida Birodalom (1501-1732) messze esett Európától, addig az Oszmán Biroda­lom (kb. 1300-1922) a 15. század óta, és kivált Konstantinápoly elfoglalását (1453) követően aktív részese volt az európai nagypolitikának. I. Szulejmán (1494-1566) nemcsak kortársa volt V. Károlynak, de uralkodása alatt (1520-1566) a császár egyik legfőbb vetélytársa is, akinek birodalma a Habsburgok or­szágait a Földközi-tengeren és Magyarországon egyként veszélyeztetve, átkaro­lással fenyegette. Hasonlóan V. Károlyhoz és tanácsadóihoz, Szulejmán és ta­nácsadói szintén dédelgették egy világbirodalom megteremtésének gondolatát. Természetesen a 16. századi nemzetközi politika sokkal összetettebb és szí­nesebb volt annál, semmint hogy leszűkíthetnénk a Habsburg-Oszmán-szem­benállásra és nagyhatalmi vetélkedésre. Köztudott, hogy V. Károly figyelmének, katonai és pénzügyi forrásainak jelentős részét emésztette fel a Habsburg-Valois-rivalizálás, valamint a protestantizmusnak a Német-római Birodalmon belüli terjedése. Szulejmán pedig keleti szomszédjával, a síita Szafavidákkal ví­vott költséges és kimerítő háborúkat. Mindezek ellenére a Habsburg-Oszmán nagyhatalmi vetélkedés a 16. század politikájának egyik meghatározó vonulata volt, amely megérdemli figyelmünket, kivált, ha azt egy eleddig kevéssé vizsgált szempontból tekintjük át.­ ­ Itt mondok köszönetet Fodor Pálnak, Martina Fuchsnak, Martin Scheutznak és Thomas Winkel­bauernek a tanulmány írása során nyújtott baráti tanácsaikért.­­ A szerző felfogásának megfele­lően a tanulmányban az „Oszmán" kifejezés mindig nagy kezdőbetűvel szerepel. (A szerk.) TÖRTÉNELMI SZEMLE XLV (2003)1-2­ 1-24

Next