Történelmi szemle, 2012 (54. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Skorna Renáta: A bécsi lerakat Magyarországra vezető kiskapui
A BÉCSI LERAKAT MAGYARORSZÁGRA VEZETŐ KISKAPUIr dekeit helyezte előtérbe az elsőrangú délnémet támogatóiéval szemben. S I. Rudolf valóban nem nehezítette sem a német kereskedők bejutását Magyarországra, sem ottani kereskedésüket. 1277. május 23-án IV. László magyar királlyal (1272-1290) kötött egyezsége ugyanis kimondta, hogy a római király általánosságban említett kereskedői (mercatores ipsius regis) jövetelükkor, Magyarországon tartózkodásuk alatt és távozásukkor olyan biztonságot élveznek, mint IV. Béla és V. István uralkodása idején, s kizárólag a törvényes harmincadot és a régtől fogva szokásos vámokat szedhetik be tőlük.91. Rudolf a német kereskedők korábbi pozícióit erősítette meg akkor is, midőn 1277 őszén kiváltságlevélben újította meg a Lipót és Frigyes hercegek által Bécsnek adományozott jogokat, ám anélkül, hogy oklevele tartalmazná a svábföldi és alsó-bajorországi (regensburgi, illetve passaui) kereskedőkre vonatkozó fentebb idézett, korlátozó passzust.10 Tekintettel Bécs és Rudolf kifejezetten ellenségesnek mondható viszonyára, meglepőnek tűnhet a király 1278. június 24-én kiadott városprivilégiumának 50. artikulusa. Ez ugyanis Bécset ki nem kerülhető útkényszert vezet be, midőn kimondja, hogy „semmilyen svábföldi, regensburgi, passaui, vagy bármely más földről származó ember árujával nem léphet be Magyarországra, hanem a királyi úton" csak Bécsbe menjen, és ott egyenként rakja le az áruját, mindazok, akik ezt nem teszik, fizessenek a városnak 2 talentum aranyat”.12 A bécsiek érdekeit szolgáló módosítás valószínűleg azzal az ismert ténnyel magyarázható, hogy 1278 júniusában a cseh király és a német uralkodó között újfent kitört a háború, s mivel a bécsiek kevéssé bíztak I. Rudolf katonai sikerében, nyíltan kacérkodtak a Habsburg-ház iránti hűség felmondásával. A római király ugyanakkor ezúttal jóval kisebb haderővel rendelkezett, mint két évvel korábban, így elengedhetetlenül szüksége volt a bécsi fegyveresek támogatására.13 Az 1278. évi útkényszer, ha lehetetlenné nem is tette, de kétségkívül megnehezítette a német kereskedők átjutását Magyarországra, s a korábbinál nagyobb szerepet biztosított a bécsi polgároknak a magyar piacokra irányuló áruközvetítésben. Ezen felbuzdulva 1279. július 20-án a bécsi és ausztriai kereskedők rectora, vagyis Hansgraf a IV. László elé járulva megerősíttette V. István 1270. évi, IV. Béla vámszabását tar- St. Pölten-Wien, 1983. 93.; Walter Pohl-Karl Vocelka: A Habsburgok - Egy európai dinasztia története. Gulliver, Bp., 1995. 26. 9 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Stud. et op. Georgii Fejér. Typ. Universitatis, Buda, 1829-1844. (= CD) V/2. 387. 10 Tomaschek: Wien I. 34. 11 A via regia, illetve a Königsstraßen kifejezéssel illetett utakat Eike von Repgow, a Sachsenspiegel 13. század első felében élt készítője olyan utaknak tekinti, melyeken szekerek is közlekedhetnek, sőt szélességüket tekintve akár két szekér is elfér rajtuk egymás mellett. Ld. Peter Spufford: Hatalom és haszon. Kereskedők a középkori Európában. Scolar, Bp., 2007. 181. 12 „Item nulli hominum de Suevia vel Ratispona vel Patavia vel de terris aliis quibuscumque liceat intrare cum mercibus suis Ungariam, sed via regia in Viennam procedat tantummodo et deponat ibi per singula merces suas; quicumque non fecerit, solvat civitati duo talenta auri.” - Tomaschek: Wien I. 49. 13 Krieger, K-Fri. m. (7. jz.) 45-46.; Gutkas, K : i. m. (8. jz.) 91.; Pohl, W.-Vocelka, K: i. m. (8. jz.) 47.