Történelmi szemle, 2014 (56. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi Magdolna: Római utak a középkori Dunántúlon. Az uta nevei és szerepük a középkori térszervezésben

TANULMÁNYOK SZILÁGYI MAGDOLNA Római utak a középkori Dunántúlon Az utak nevei és szerepük a középkori térszervezésben Az Árpád-kori út- és településhálózat ki­alakulására a természeti környezet (domborzat, vízrajz, növényzet és talaj) mellett a Dunántúl, Szlavónia és Erdély területén nagymértékben hatott meg a római kori „kultúrtáj”. A római kor és a középkor közötti kontinuitás, folytonosság kérdését a történeti-régészeti kutatás nemcsak a római lakosság és a civilizáció (városi élet, ke­reszténység, kultuszhelyek, helynevek, latin nyelv) kapcsán, hanem az épített környe­zet (lakott helyek, épületek, építőanyag, utak) vonatkozásában is vizsgálta.1 A római útmaradványoknak a középkori közlekedési rendszerekre gyakorolt hatását hangsú­lyozta többek között László Gyula, Székely György, Tóth Endre és Petro­vics István.­ Tanulmányomban a régészeti kutatások eredményeire, valamint írott és kar­tográfiai forrásokra támaszkodva arra a kérdésre keresem a választ, hogy a Dunán­túl területére beköltöző magyar lakosság miként tekintett az itt talált római kori utakra és hogyan használta azokat. A római útmaradványoknak mely tulajdonsá­gait találták annyira szembetűnőnek, hogy az alapján nevezzék el őket és viszonyí­tási pontként hivatkozzanak rájuk a határjárásokban? A középkori lakosság milyen mértékben fordította a római városok utcáit, fórumait, kapuit, illetve a városokon kívüli utak maradványait a saját hasznára, és ez hogyan befolyásolta a középkori topográfia alakulását? Mivel a római csapatok Pannóniából történő kivonása és a kora Árpád-kor közötti időszakban nem számolhatunk útépítéssel és karbantartás­sal, tanulmányomban nem térek ki az 5. és 8. század között a Dunántúl területére érkező különböző népcsoportok megtelepedésére és a római kori tájelemek (bele­értve magukat az utakat is) népvándorlás kori használatára sem.3 1 Összefoglalóan a kontinuitásról: Kiss Attila: Pannonia római kori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 10. (1966) 85-94.; End­re Tóth. Bemerkungen zur Kontinuität der römischen Provinzialbevölkerung in Transdanubien (Nordpannonien). In: Die Völker Südosteuropas im 6. bis 8. Jahrhundert. Hrsg. Bernhard Hänsel. Südosteuropa-Gesellschaft-Seminar für Ur- und Frühgeschichte der Freien Universität, München- Berlin, 1987.251-264. 2 László Gyula: Budapest a népvándorlás korában. In: Budapest története. I. Budapest az ókorban. 2. Szerk. Szendy Károly. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1942. 803-805.; Székely György: A pannoniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei. Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957) 14-15.; Endre Tóth: The Roman roads of Pannonia. The New Hun­garian Quarterly 24. (1984) 179.; Petrovics István: Út. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Szerk. Kristó Gyula. Akadémiai, Bp., 1994. 702. 3 A római épített környezet (városok, katonai erődítmények, villák, utak) népvándorlás kori haszná­latáról, ill. újrahasznosításáról. Neil Christie: The survival of Roman settlement along the Middle TÖRTÉNELMI SZEMLE LVI (2014) 1:1-25

Next