Történeti Lapok, 1874. április -1875. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-26 / 17. szám

Egy költőről s egy katonáról. (Petőfi Sándor és Zeyk Domokos) P. Szathmáry Károlytól. (Honvéd-Album 1868. 28. 1. képpel.) Szendrey Julia: Petőfiné. Csukássy Józseftől. (Magyarom, és a Nagyvil. 1868. 38. sz. arczképpel.) 1­9­6­9. Ét e­­ r a­j­z o­k. Lant és kard. vagy Petőfi élete és halála. (Tarka világ I. 1869. 4, 49, 97, 145, 193, 242, 289, 385, 433, 482, 530, 577. több rajzzal.) Petőfi Sándor. (Vasáru. Ujs. 1869. 1. sz. négy arczképpel.) Életrajzi s vegyes adatok. Az „Erdei lak“ Eperjes mellett. Közli Haviár Dani. (Hazánk és a Külf. 1869. 1. sz.) Még egyszer az „Erdei lak“ Eperjes mellett. Irányi Istvántól. (Hazánk és a Külf. 1869. 14. sz.) Petőfi reliquiák. I. Azon személy­­leírás, melylyel Windischgrätz herczeg Petőfit köröztette, a költő megjegyzésé­vel. II. Nyakravaló. III. Petőfi Sándor levele Szemere Bertalan miniszterelnök­höz „A honvéd“ czimü költeménye kiadása ügyében. (Vasam. ujs. 1860. 52. sz.) Költőink illustrálásához: Barabás Czigány karavánja „Szent Kleofás“ vers­hez. — Marastoni és Lotz rézkarczaik „János vitéz“-hez. — Gyulai László rajzai „Kutya-kaparó“ és „A puszta télen“ czi­mü költeményekhez. (Hazánk és a Külf. 1869. 13. sz.) (Folytatása következik.) szabadulhatok. Erénynek mondom; mert lám­ ha tolvaj volnék s csupa restségből soha sem mennék lopni, nem volna-e ez erény? leg­alább afféle rendőrségi erény miilyen igen sok van a világon. Azonban ez már most mindegy, jobb lesz, ha munkához fogok. Legelőször is köszönöm kis keresztfiad nevében a csikót, ő maga is megköszönné, de még eddig csak sírással és gőgicseléssel tudja kifejezni érzelmeit. Deák itt volt egy pár hétig. Egészsége és talán kedve is nem oly jó és vidám mint lenni szokott. Aranyér bántja. Bakody hir­telen meghalván most ő is félig meddig az allopathiára szorult. A mányi uradalom ismét visszaesett. A parasztok új felmérést kivannak, de talán a mi halad el nem marad. — A dohányt kö­szönöm, igen jónak találom. Miután jót­roszat elvégeztem, most már szabad lesz a kis Miklósra térnem. Isten tartsa meg őt kedves anyjával és veled együtt édes Miklósom, fiatal élete világítson át lelkeden s adjon enyhülést annyi balság után. Mind­nyájan a legszívesebb részvéttel örvendünk sorsod e fordulatán. Szegény Garay igen szigorú körülmé­nyek köztt van, a mellett beteges. Isten tudja mi sorsra jut három gyermekével. Nem üdvözöl mind hármatokat, én az isten minden áldását kívánom reátok. VÖRÖSMARTY. A B. WESSELÉNYI CSALÁD zsibói levéltárának irodalmi kincsei. Vörösmarty Mihály levele. Pest Mart, 6-án, 1846. Kedves barátom! Ha meggondolom, miért válaszolok én neked mindig oly későn, utójára is azt talá­lom, hogy annak a restségen kivil alig lehet egyéb oka. A restség és munka-halogatás annyira nemzetiek, hogy én becsületes ma­gyar ember létemre e két erénytől meg nem Bajza József levele. Tisztelt, kedves barátom. Igen becses soraidat, mellyekben mind magad mind kedves családod egészsége iránt szives vagy értesíteni vettem s igen nagy örömmel vettem, s kívánom, hogy a gondvi­selés folyvást őrködjék feletted s azok felett, Ifik szivedhez legközelebb állanak. A parasztság történetének megh­atását én mind igen fontos, mind hasznos dolognak tartom. Azt hiszem azonban, hogy jutalom­kérdésnek igen terjedelmes lesz és az acade­­miai száz aranynyal nem fog eléggé megju­­talmaztatni az, ki rá kellőleg megfelel. Egyéb­iránt nem jobb volna-e a magyar parasztság tör­ténetének és mostani állapotának megh­atását 267 TÖRTÉNETI LAPOK.

Next