Történeti Lapok, 1875. április - 1875. december (2. évfolyam, 1-39. szám)

1875-05-23 / 8. szám

946 TÖRTÉNETI LAPOK. — *) az-----------**) talám oda fel vagyon az féle szokás és ceremonia, az ide igézeten nem kívántatik, hiszem még arról irhat ke­gyelmed, az mi kívántatik magyarországi szo­kás szerént; higyje kegyelmed, igen rövid időben akarná azt végben vinni az jó ur, de nem lehet hamar. Kegyelmed ha el nem küldte Tököly uramnak az levelet, ne küldje ke­gyelmed, édes fiam uram, maradjon immár egy kevés ideig titokban; én bizony csodá­lom, asszonyom mint fél csak gyalázattól, hogy az emberek mit fognak mondani és mégis egy kevés ideig nem lehet ő kegyelme csen­dességben, de egy természetük nincs az em­bereknek. Én ugyan sok írással bántom ke­gyelmedet, mivel magam nem szólhatok ke­gyelmeddel; bizony dolog, édes fiam uram, én is akarnám, ha most ott lehettem volna, de így is mind jól véghez mehet az dolog, az mikor isten egészségben tart és kívántatik, nem szánom, édes fiam uram, fáradtságomat kegyelmedért. Az Dóczy Menyhárt uram ké­résére, hogy kegyelmednek írtam, ki talám kegyelmednek bántására is esett, megbocsássa kegyelmed; bizony nem egyébért, hanem csak azért, hogy olyan igen kért; ne mondja ő kegyelme, hogy csak annyi jó akarat és em­berség sem volt nálam, hogy kérésér­e azt megcselekedtem volna. Az kegyelmedhez való idegenség nem ide való emberektől vagyon, hanem az ott valók, de azok is haza szöknek naponként kegyelmedhez. András deáktól vé­gére megyek, ha egyképen nem is, másképen és tudtára adom kegyelmednek mindjárt. Fer­­kőt felküldenem nekem is tetszenék, csakhogy irt vala vagy egy levelére választ kegyel­mednek, annakelőtte az hopmesternek is irt vala kegyelmed és semmi választ nem tett, kiből azt is ítélem, talám ugyan kedves szol­gálata ; ahhoz képest immár az miben az álla­pot vagyon, kit kegyelmed mind jobban tud és megítélheti; azért mégis kérem kegyel­medet, szerelmes fiam uram, ha illendőnek ítéli kegyelmed, mégis írjon kegyelmed az hopmesternek, mind az főkomornyiknak, az mint itt vala kegyelmed, azt a kegyelmed levele Bécsben nem érte volt. Ezek után stb. írtam hétfőn estve Anno 1618. Kegyelmed jóakaró anyja szeretettel szolgál kegyelmednek Balassy Anna m. p. úgy hallom, szegény Melit Magdus tegnapon Windován halt meg. Alább. Áldjon meg isten, édes leányom, mostan nincs miről írnom; gondolkodom azon, az te szolgálóid ez szeles időben mit varrat­hatnak az nyári házban, ha az másikat meg nem épithették; az kisasszony scofiom aranyat küldjön az kis keszkenőkhöz, mert nekem nincs. Az téglavetőt, úgy hallom, édes leá­nyom, hogy meghalt; de Kallóban küldök bizonyosabban megtudni. Legyen istennek hála, én is egészségben vagyok, kit engedjen isten felőletek is minden időben hallanom. Ezek után tartson meg az úristen sokáig nagy jó egészségben, szerelmes leányom. (Az egész levél Balassi Anna írása; erede­tije a m. k. kam. levéltárban.) VI. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, Istentől kívánsága szerént való jókat kívánok kegyelmednek megadatni. Elvettem a kegyelmed levelét, melyből értettem az kegyelmed jó egészségét, kin bi­zony szivem szerént örültem. Engedje Isten, ezután is hallhassak örvendetes híreket ke­gyelmed felől. Mi is legyen Istennek hála tűrhetőképen vagyunk az gyermekkel is, mert tegnap kellett volna az hideglelésnek reá jönni, de Istennek neve dicsértessék, nem is­mertük semmi nyavalyáját. Hiszszük Istent, hogy csak magában is elhagyja immár. Ér­tettem azt is, hogy kegyelmed vélekedik az gyermek előtti nyavalyáról is, de bizonyosan elhigyje kegyelmed, hogy kegyelmedtől el nem titkolnám, kitűi Isten őrizzen. Az gyermeknek seresse (igy) vagyon, de azért gyógyittatom, a felől is kegyelmed semmit ne vélekedjék, hanem mentül gyakrabban lehet Írjon kegyel­med egészsége felől. Isten tartsa meg ke­gyelmedet. Datum ex arcé Sáros-Patak 24. Junii. Kegyelmednek szeretettel szolgál az kegyelmed házas társa. Lohántfi Sós Ann­a. *) Egy szó olvashatlan. **) Ez íb.

Next