Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1920-05-23 / 21. szám
21-ik száb* *IH. évfolyam. Targul-Hures (Maros-VásAruiffy), 1920« május 23. vasárnap NiaMa aurkanUi» Norway Zoltán && fiarkaaxleiés *i klsdA* hivatal Tirgallfiris. Plata Ragele Ferdinand (Marus Vásrheig) Széchenyivé? SS. előfizetési ára: Cg« évre . 1 120 kor. Cilim ... «0 kor. e«d«n sséna Ara 2 kor. SierN.eiMeefi tataie» 61. ára 2 kor. Pártonkivüli politikai hetilap. KIsM Imtulajdmi'fiai Révész Béla KMiMvatsl! telefon 01 Ára 2 kor. Bernády dr. nyílt levele Sohasem tartoztunk a Bernády György politikáját támogatók csoportjához, sohasem kaptunk tőle semmiféle anyagi előnyt, ahogy kaptak sokan ebben a városban akik később megtagadták és megkövezték. Viszont sohasem tudtuk politikai pálfordulásait azzal a gyűlölködéssel nézni, amivel egyes hozzá közelebb álló pártok és egyének cselekedtek, mert tetteiben egy nagy mentséget láttunk: Marosvásárhely város fejlesztését és ezt Bernády csak úgy tudta keresztül vinni, hogy elveivel, illetve a politikával mindig megalkudott. Ez talán kifogásolható a politika etikai szempontjából, de ő azt tartotta, hogy a cél szentesíti az eszközt és munkáját, Marosvásárhely fejlesztését vas energiával majdnem keresztülvitte. Így mint a tett, a munka és eredmények emberét mindig feltétlenül becsültük. De most kiadott nyílt levelét, amelyekben politikai múltját és jövőben követendő politikai céljait tárja fel, kénytelenek vagyunk kritika tárgyává tenni, mert a könyv bevezetésében foglalt dolgok hangja lehetetlenné teszi a befejezésben kért tömörülés megvalósítását. Ez a bevezetés azt mutatja becsmérlő, éles és hellyel közel az események igazságtalan beállításával, hogy Bernády végtelenül gyűlöli politikai ellenfeleit. Szent meggyőződése, hogy Magyarországot kormányozni Tisza és pártja tudta csak, s a bekövetkezett tragédia gyászos eseményeinek csakis Károlyiék, a Munkapárt ellenzéke volt az oka, de e kijelentés sem állhat meg a történteket tárgyilagos szemmel néző bíráló előtt. A gyászos vég szereplői bizonyára követtek el helyrehozhatatlan baklövéseket, de hogy ez megtörténhessen, ahhoz az a makacs és szerencsétlen politika kellett, amelynek a Bernády által istenített Tisza volt a fő exponense. Mert a háború nem akkor kezdődött mikor a Princip golyója a trónörököst eltalálta, hanem sokkal előbb. A szerb és román határ elzárásakor, amely egyrészről kiéheztette a magyar népet húsban és búzában, hogy a magyar nagybirtokosoknak több legyen a haszna, másrészről pedig ellenségünké tette ezt a két országot, Szerbiát a cári Oroszország karjaiba hajtotta, Romániával pedig felbontotta a szövetségi szerződést. Ezt az áldatlan politikát Tisza és hívei hajszolták keresztül a magyar parlamentben, az ellenzék hangos tiltakozása mellett, tehát a gyászos pusztulás megindítása akkor kezdődött és ennek ódiuma egyedül az ő fejükre hárul és ezt nem lehet semmiféle téves beállításával a történelemnek máskép magyarázni. A Bernády visszatekintése igen egyoldalú, felszínes és igazságtalan. Aki így látja az eseményeket, aki így gyűlöli politikai ellenfeleit, az nem hívhatja fel tömörülésre azokat a politikai ellenlábasait a könyve végén, akiket a könyve elején a sárga földig ledifamált, lekritizált és kérlelhetetlen haraggal agyondorongolt. A nyílt levélben hosszúnak találjuk a bevezetést és igen rövidnek azt a programmot, amelynek megvalósítására a „Magyar Nemzeti Párt“-ban akarja Bernády tömöríteni a magyarságot.. A nyílt levélből ránk csak annyi tartozik, hogy az újraépítés, a magyarság talpraállításához szerző kimondottan a szocialista munkásságot is meghívja. A munkásság mindig szívesen vett részt olyan ügyek támogatásában, amely a haladás céljait szolgálja, de ezzel szemben a polgárság és főleg a nagytőkés és nagybirtokosság, (amely a régi Munkapártban tömörült) amelynek törhetetlen híve ma is Bernády, vagy legalább annak vallja magát, sohasem tapasztalt semmiféle, a legcsekélyebb engedményt sem, ami az ellentéteket áthidalja, hanem merev és gyűlölködő elzárkózást. Az a párt, amelyet Bernády most meg akar alapítani megint csak olyan elemekből regrutálódna, amelyek a kort, a fejlődést nem értik meg, vagy nem akarják megérteni. Konservatívok és minden munkásmozgalom iránt a leghidegebb magatartást tanúsítanak. Nem kívánhatják tehát, hogy a munkásság elősegítse politikai céljaikat, habár a magyarság jogos igényeinek kielégítését teljes szívéből óhajtja és akarja, mint minden jogot, amely kijár és igazságos. Mi, mondjuk egyénileg mindig becsültük Bernádyt, és szívesen elismerjük, hogy jót akar, de mi annyi harcot vívtunk, annyi sebet kaptunk az ő politikus társaitól, hogy a velük való együttműködés lehetőségét ezidőszerint kizártnak tartjuk, bármily szép hangon invitálnak is minket. Mi elmondhatjuk, hogy „Timeo danaoset donna ferentes“. Félünk a görögöktől még ha ajándékot hoznak is. Dr. Bernády okos ember. Neki is be kell ezt látnia. Értsük mi egymást! Az a lázas izgalom, ami erőt vesz a ma emberén, ha kézzel foghatólag meg nem magyarázható is, de mindenesetre megérthető. A mindennapos élet ezerféle kellemetlensége, a beszerzési nehézségek, a pénz értékének bizonytalansága, az osztályok folytonos súrlódása mind ok arra, hogy idegeinket feszültségben tartsák és a kedélyeket szakadatlanul mozgásba hullámzásba hozzák. Egyenesen és kereken kijelentjük, hogy hazabeszélünk, a munkásmozgalomról van szó, a munkásmozgalomban történő egyes ferdeségekre akarunk rávilágítani, mert ahogy kritika tárgyává szoktuk tenni minden osztály ténykedését, ha az nem a kellő mederben halad, úgy kötelességünknek tartjuk a munkásság körében előforduló helytelenségekre is rámutatni. A gyászos keservekkel végződő háború, mindenütt a világon megértette a nyomorgó tömegekkel, hogy nekik a szocialisták táborában van az igazi helyük, ha nem akarják e szörnyűségek megismétlését egy pár évtized után újra viszontlátni. A világon mindenütt nagyon megerősödött a szocialisták tábora, úgy a győző, mint legyőzött nemzeteknél, mert a tömeg belátta, hogy a szocializmuson át vezet az út e végtelen összeroppanás után a kibontakozás felé. A szocialista tábor kilenctized részét eddig az ipari munkásság tette ki, ámde az újabb áramlatok a polgárság és szellemi munkásság egy nagy tömegét is a szocializmus felé terelte s ma jelentékeny, számottevő és valljuk meg igen értékes részét képezik a szellemi munkások is pártunknak. Ámde mit látunk ? Az ipari munkásság ideges idegenkedéssel fogadja az új jövevényeket és nem akar nekik szerepet biztosítani a párt életében, ami egyrészt igazságtalanság, másrészt pedig helytelen okoskodás, ami előbb utóbb keservesen meg fogja bosszulni magát. Én, aki e sorokat írom szintén ipari munkás vagyok, de határozottan és a legerélyesebben tiltakozom az ellen, hogy a szocialista pártot az ipari munkásság a saját külön terrénumának tekintse és attól a szellemi munkások értékes táborát távol igyekezzen tartani. Ezt az ipari munkásság többsége nem is teszi, csak egyes nagyszájú demagógok, akik egy pár frázist megtanulva és szájhős módon örökké hangoztatva, azt hiszik, hogy csak ők az igazi, a fémjelzett szocialisták, holott ha keresztkérdések közé vennék őket, kisülne, hogy nem is tudják, mi az a szocialismus. Ezek a szellemi analfabéták minden gyűlésen teleszájjal igyekeznek elhallgattatni az olyan indítványt, amit nem ők, vagy klikkjük talált ki, akármilyen életrevaló is. És egy-két sületlen, értelmetlen frázis után kivágják a szokásos vastag butaságot: az ur hallgasson, az ur salonszocialista! Ugyanis, nekik mindenki „salonszocialista“ aki nem hangos torkú demagóg és nem az ő szűklátókörű malomalatti politikájukat pártolja. Azt hisszik, hogy a szocializmus tovább haladásához és a cél eléréséhez elég a tanulást, az önképzést, a tudást nélkülöző üres lárma. Nem akarják belátni, hogy emberileg ugyan mindnyájan egyformán, egyenlők vagyunk és jogunk van mindnyájunknak az egyforma tisztességes jó megélhetéshez, de fájdalom a régi rendszer hibái miatt nem bírunk egyforma szellemi képességekkkel és éppen azért, akinek kevesebb a tudása, az igyekezzen tanulni, de addig hallgasson és engedje át az irányítást azoknak, akik ehhez értenek, akiknek több esze, tudása és képessége van az ügyek előbbreviteléhez. Lássák be ezek a nagyszájú és kevés tudású elvtársak, hogy a tőkés osztály a legjobbjait, a legértékesebbjeit küldi ellenünk a nagy harcban és igy nekünk is igy kell cselekedni, ha nem akarjuk, hogy megverettessünk. Éppen azért kell a szellemi munkásságot meleg szeretettel fogadnunk, mert ők tudásukkal ügyünket nagyszerűen lendíthetik előre, míg az ellenőrzés munkája még mindig a mi kezünkben marad és mindig megtehetjük ellenintézkedéseinket ha esetleg a dolgok menetét nem úgy irányítják, ahogy mi szeretnénk. Az ipari munkásság pedig értse át e kérdés fontosságát, a demagógokat ültesse le, tanuljon és tanítson aki tud, mert sem akarjuk pártunkat világnevetség tárgyává tenni, amelyben a tudatlan, kornírt elem kerül felül és a társadalom mint kísérleti nyúl pusztul el ügyetlen keze alatt. Kilátások a nyaralásra ••• Látogatás Ritz Károlynál Fagyos szentek nagyméltóságának vizitje után eszembe jutott, hogy a vásárhelyi aszfaltsivatagban reám váró kánikulai hőségek elől jó lenne valamire elmenekülni. Nagyúri kényelemmel belevetettem magamat a karosszékembe s miután rágyujtattam egy kapadohány-cigarettára kezembe vettem a jó öreg Bedneckert s kiterheltem a térképet, melyből az egerek a tél folyamám nem csekélynek mondható területeket occupáltak el. Holmi inci-finci vidéki fürdőcskékre