Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1920-05-23 / 21. szám

21-ik száb­* *IH. évfolyam. Targul-Hures (Maros-VásAruiffy), 1920« május 23. vasárnap NiaMa aurkanUi» Norway Zoltán && fiarkaaxleiés *i klsdA* hivatal Tirgal­lfiris. Plata Ragele Ferdinand (Marus Vás­rheig) Széchenyivé? SS. előfizetési ára: Cg« évre . 1 120 kor. Cilim ... «0 kor. e«d«n sséna Ara 2 kor. SierN.eiMeefi­ tataie» 6­1. ára 2 kor. Pártonkivüli politikai hetilap. KIsM Imtulajdmi'fiai Révész Béla KMiMvatsl! telefon 01 Ára 2 kor. Bernády dr. nyílt levele Sohasem tartoztunk a Bernády György politikáját támogatók cso­portjához, sohasem kaptunk tőle­ semmiféle anyagi előnyt, ahogy kaptak sokan ebben a városban akik később megtagadták és meg­kövezték. Viszont sohasem tudtuk politikai pálfordulásait azzal a gyűlölködés­sel nézni, amivel egyes hozzá közelebb álló pártok és egyének cselekedtek, mert tetteiben egy nagy mentséget láttunk: Marosvá­sárhely város fejlesztését és ezt Bernády csak úgy tudta keresztül vinni, hogy elveivel, illetve a po­litikával mindig megalkudott. Ez talán kifogásolható a politika etikai szempontjából, de ő azt tar­totta, hogy a cél szentesíti az esz­közt és munkáját, Marosvásárhely fejlesztését vas energiával majdnem keresztülvitte. Így mint a tett, a munka és eredmények emberét mindig feltétlenül becsültük. De most kiadott nyílt levelét, amelyekben politikai múltját és jö­­­vőben követendő politikai céljait­­ tárja fel, kénytelenek vagyunk kri­­­tika tárgyává tenni, mert a könyv bevezetésében foglalt dolgok hangja­­ lehetetlenné teszi a befejezésben kért tömörülés megvalósítását. Ez a bevezetés azt mutatja becs­mérlő, éles és hellyel közel az ese­mények igazságtalan beállításával, hogy Bernády végtelenül gyűlöli politikai ellenfeleit. Szent meggyő­ződése, hogy Magyarországot kor­mányozni Tisza és pártja tudta csak, s a bekövetkezett tragédia gyászos eseményeinek csakis Ká­rolyiék, a Munkapárt ellenzéke volt az oka, de e kijelentés sem állhat meg a történteket tárgyilagos szem­mel néző bíráló előtt. A gyászos vég szereplői bizo­nyára követtek el helyrehozhatatlan baklövéseket, de hogy ez megtör­ténhessen, ahhoz az a makacs és szerencsétlen politika kellett, amely­nek a Bernády által istenített Tisza volt a fő exponense. Mert a háború nem akkor kez­dődött mikor a Princip golyója a trónörököst eltalálta, hanem sok­kal előbb. A szerb és román határ elzárásakor, amely egyrészről ki­éheztette a magyar népet húsban és búzában, hogy a magyar nagy­­birtokosoknak több legyen a haszna, másrészről pedig ellenségünké tette ezt a két országot, Szerbiát a cári Oroszország karjaiba hajtotta, Ro­mániával pedig felbontotta a szö­vetségi szerződést. Ezt az áldatlan politikát Tisza és hívei hajszolták keresztül a ma­gyar parlamentben, az ellenzék hangos tiltakozása mellett, tehát a gyászos pusztulás megindítása akkor kezdődött és ennek ódiuma egyedül az ő fejükre hárul és ezt nem lehet semmiféle téves beállí­tásával a történelemnek máskép ma­gyarázni. A Bernády visszatekintése igen egyoldalú, felszínes és igazságtalan. Aki így látja az eseményeket, aki így gyűlöli politikai ellenfeleit, az nem hívhatja fel tömörülésre azo­kat a politikai ellenlábasait a könyve végén, akiket a könyve elején a sárga földig ledifamált, lekritizált és kérlelhetetlen haraggal agyon­­dorongolt. A nyílt levélben hosszúnak ta­láljuk a bevezetést és igen rövid­nek azt a programmot, amelynek megvalósítására a „Magyar Nem­zeti Párt“-ban akarja Bernády tö­möríteni a magyarságot.. A nyílt levélből ránk csak annyi tartozik, hogy az újraépítés, a ma­gyarság talpraállításához szerző ki­mondottan a szocialista munkás­ságot is meghívja. A munkásság mindig szívesen vett részt olyan ügyek támogatá­sában, amely a haladás céljait szol­gálja, de ezzel szemben a polgár­ság és főleg a nagytőkés és nagy­birtokosság, (amely a régi Munka­pártban tömörült) amelynek törhe­tetlen híve ma is Bernády, vagy legalább annak vallja magát, soha­sem tapasztalt semmiféle, a legcse­kélyebb engedményt sem, ami az ellentéteket áthidalja, hanem merev és gyűlölködő elzárkózást. Az a párt, amelyet Bernády most meg akar alapítani megint csak olyan elemekből regrutálódna, amelyek a kort, a fejlődést nem értik meg, vagy nem akarják megérteni. Kon­­servatívok és minden munkásmoz­galom iránt a leghidegebb maga­tartást tanúsítanak. Nem kívánhat­ják tehát, hogy a munkásság elő­segítse politikai céljaikat, habár a magyarság jogos igényeinek ki­elégítését teljes szívéből óhajtja és akarja, mint minden jogot, amely kijár és igazságos. Mi, mondjuk egyénileg mindig­ becsültük Bernádyt, és szívesen elismerjük, hogy jót akar, de mi annyi harcot vívtunk, annyi sebet kaptunk az ő politikus társaitól, hogy a velük való együttműködés lehetőségét ezidőszerint kizártnak tartjuk, bármily szép hangon in­vitálnak is minket. Mi elmondhat­juk, hogy „Timeo danaoset don­na ferentes“. Félünk a görögök­től még ha ajándékot hoznak is. Dr. Bernády okos ember. Neki is be kell ezt látnia. Értsük mi egymást! Az a lázas izgalom, ami erőt­ vesz a ma emberén, ha kézzel foghatólag meg nem magyarázható is, de mindenesetre megérthető. A mindennapos élet ezer­féle kellemetlensége, a beszerzési ne­hézségek, a pénz értékének bizonyta­lansága, az osztályok folytonos súrló­dása mind ok arra, hogy idegeinket feszültségben tartsák és a kedélyeket szakadatlanul mozgásba hullámzásba hozzák. Egyenesen és kereken kijelentjük, hogy hazabeszélünk, a munkásmozga­lomról van szó, a munkásmozgalom­ban történő egyes ferdeségekre akarunk rávilágítani, mert ahogy kritika tárgyává szoktuk tenni minden osztály tényke­dését, ha az nem a kellő mederben halad, úgy kötelességünknek tartjuk a munkásság körében előforduló helyte­lenségekre is rámutatni. A gyászos keservekkel végződő há­ború, mindenütt a világon megértette a nyomorgó tömegekkel, hogy nekik a szocialisták táborában van az igazi helyük, ha nem akarják e szörnyűségek megismétlését egy pár évtized után újra viszontlátni. A világon mindenütt nagyon meg­erősödött a szocialisták tábora, úgy a győző, mint legyőzött nemzeteknél, mert a tömeg belátta, hogy a szoci­alizmuson át vezet az út e végtelen összeroppanás után a kibontakozás felé. A szocialista tábor kilenctized részét eddig az ipari munkásság tette ki, ámde az újabb áramlatok a polgárság és szellemi munkásság egy nagy tö­megét is a szocializmus felé terelte s ma jelentékeny, számottevő és valljuk meg igen értékes részét képezik a szellemi munkások is pártunknak. Ámde mit látunk ? Az ipari munkás­ság ideges idegenkedéssel fogadja az új jövevényeket és nem akar nekik szerepet biztosítani a párt életében, ami egyrészt igazságtalanság, másrészt pedig helytelen okoskodás, ami előbb utóbb keservesen meg fogja bosszulni magát. Én, aki e sorokat írom szintén ipari munkás vagyok, de határozottan és a legerélyesebben tiltakozom az ellen, hogy a szocialista pártot az ipari mun­kásság a saját külön terrénumának te­kintse és attól a szellemi munkások értékes táborát távol igyekezzen tartani. Ezt az ipari munkásság többsége nem is teszi, csak egyes nagy­szájú demagógok, akik egy pár frázist megtanulva és száj­hős módon örökké hangoztatva, azt hiszik, hogy csak ők az igazi, a fémjelzett szocialisták, hol­ott ha keresztkérdések közé vennék őket, kisülne, hogy nem is tudják, mi az a szocialismus. Ezek a szellemi analfabéták minden gyűlésen teleszájjal igyekeznek elhall­gattatni az olyan indítványt, amit nem ők, vagy klikkjük talált ki, akármilyen életrevaló is. És egy-két sületlen, ér­telmetlen frázis után kivágják a szo­kásos vastag butaságot: az ur hall­gasson, az ur salonszocialista! Ugyanis, nekik mindenki „salon­szocialista“ aki nem hangos torkú demagóg és nem az ő szűklátókörű malomalatti politikájukat pártolja. Azt hisszik, hogy a szocializmus tovább haladásához és a cél eléréséhez elég a tanulást, az önképzést, a tudást nél­külöző üres lárma. Nem akarják be­látni, hogy emberileg ugyan mindnyá­jan egyformán, egyenlők vagyunk és jogunk van mindnyájunknak az egy­forma tisztességes jó megélhetéshez, de fájdalom a régi rendszer hibái miatt nem bírunk egyforma szellemi képes­­ségekkkel és éppen azért, akinek ke­vesebb a tudása, az igyekezzen tanulni, de addig hallgasson és engedje át az irányítást azoknak, akik ehhez értenek, akiknek több esze, tudása és képessége van az ügyek előbbreviteléhez. Lássák be ezek a nagyszájú és ke­vés tudású elvtársak, hogy a tőkés osztály a legjobbjait, a legértékesebb­jeit küldi ellenünk a nagy harcban és igy nekünk is igy kell cselekedni, ha nem akarjuk, hogy megverettessünk. Éppen azért kell a szellemi mun­kásságot meleg szeretettel fogadnunk, mert ők tudásukkal ügyünket nagy­szerűen lendíthetik előre, míg az el­lenőrzés munkája még mindig a mi kezünkben marad és mindig megte­hetjük ellenintézkedéseinket ha esetleg a dolgok menetét nem úgy irányítják, ahogy mi szeretnénk. Az ipari munkásság pedig értse át e kérdés fontosságát, a demagógokat ültesse le, tanuljon és tanítson aki tud, mert sem akarjuk pártunkat világnevetség tár­gyává tenni, amelyben a tudatlan, kor­­nírt elem kerül felül és a társadalom mint kísérleti nyúl pusztul el ügyetlen keze alatt. Kilátások a nyaralásra ••• Látogatás Ritz Károlynál Fagyos szentek­­ nagyméltóságának vizitje után eszembe jutott, hogy a vásárhelyi aszfaltsivatagban reám váró kánikulai hőségek elől jó lenne valamire elmenekülni. Nagyúri kényelemmel belevetettem magamat a karosszékem­be s miután rágyujtattam egy kapado­­hány-cigarettára kezembe vettem a jó öreg Bedneckert s kiterheltem a térké­pet, melyből az egerek a tél folyam­ám nem csekélynek mondható területeket occupáltak el. Holmi inci-finci vidéki fürdőcskékre

Next