Tükör, 1967. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)

1967-04-04 / 14. szám

LEVELEK HOPPELPOPPEL (Megjelent a 13. számban) A Hoppel-Poppe) lépéseit, mint korábban a Letkiss koreográfiáját is, a finn táncmester, Veikko Nieme­­la találta ki, aki a világ­­kongresszuson 1964-ben és 1966-ban nemzetközi díjat nyert. Minden esztendőben egyszer összejönnek az öt földrész legjobb táncmeste­rei, hogy eldöntsék, melyik új táncból válhat hamar.­NÉGYEN A TÜNTETŐK KÖZÜL (Megjelent a 11. számban) Az 1942. március 15-én ké­szült fényképről így ír a lap: »A régi fényképen a ki készítette, senki se tud­ja . .« Ne vegyék szerénytelenség­nek, hogy »kilépek az isme­retlenség homályából« és san tánc-sláger. A Hoppel- Poppel terjedésének és nép­szerűségének titka, hogy egyetlen lépésre épül. Az új tánc ennek az alaplépésnek a játékos variációja. A Hoppel-Poppert tíz perc alatt bárki megtanulhatja, mert egyszerűbb, mint a rumba vagy a swing. GYENES RUDOLF táncm­ester elárulom: a kép az én fel­vételem. A nevezetes napon több felvételt készítettem. Sajnos, csak ez maradt meg, amelyet a Munkás­­mozgalmi Intézethez juttat­tam el. MULTAS ENDRE Bp. XII., Alkotás u. 25. az ennivaló, az asztalon po­harak, ugyanúgy, mint an­­­nak idején reggelente, ami­kor elsőnek ébredve be­mentem ebbe a »Nappali­ba«. A szokásnak engedve most meggyújtottam a gázt, hogy vizet melegítsek, mint minden reggel, az ébredés után. Amíg az orvos a mű­szereket kicsomagolta, le­mentem a sátramhoz. A sárga-piros színű sátor ugyanúgy állt, mint két nappal azelőtt. Kedvem lett volna bebújni, mint annyi­szor, amikor fáradtan visz­­szatérve a kutatómunkáról, úgy örültünk neki, mint valamely központi fűtéses lakásnak. Megszokott és jóleső hang volt még a sá­torra hulló vízcseppek mo­noton kopogása is. A hivatalban, ahol dolgo­zom, rövid beszámolót kel­lett tartanom az utóbbi vállalkozásunkról. Ugyanis én nem most tartózkodtam először hosszabban a föld alatt. Két évvel ezelőtt 14 napot töltöttem, sokkal mostohább körülmények között, a Mátyáshegyi bar­lang 110 méter mély labi­rintusában, teljesen egye­dül. A most feltett kérdések kö­zül néhány: — Mennyit kaptatok a kísérletért? — Hogy voltatok a lányok­kal? — Rádió és televízió tényleg nem volt nálatok? És a felelet: — Egyetlen fillért sem kaptunk érte. — Sehogy se voltunk a lá­nyokkal. — Nem volt ná­lunk sem rádió, sem televí­zió. Szeretnék itt beszámolni a lent végzett egyik jelentős munkánkról. A Szemlő­­hegyi barlang úgynevezett »Óriás folyosója« a felfede­zése óta érintetlen. A geoló­gusok ténynek vették, hogy a folyosó fenekét ellepő törmelék alatt a barlang­­rendszernek már vége van. Akadtak azonban barlang­­kutatók — közéjük tarto­zom én is —, akiknek az volt a véleményük: semmi sem zárja ki, hogy ez csak álfenék, amely alatt újabb, későbbi keletű barlang­­rendszer húzódik A második héten hozzá­­kezdtünk az »Óriás folyosó« fenekének feltárásához. A mintegy fél méter vas­tag, kőtörmelékkel kevert agyagréteg eltávolítása után hófehér, összecementálódott kalcitréteghez értünk. Kar­vastagságú vésővel, tizen­egy kilogrammos ráverő kalapáccsal vésni kezdtük. Mintha csak betont bon­tottunk volna. A véséshez két ember kellett: az egyik egy fogóval fogta a vésőt, a másik a nehéz kalapáccsal rávert. Az erősen párás le­vegőben 15—20 ütés után izzadni kezdtünk, légszom­junk támadt. Állandó vál­tásokkal tudtunk csak dol­gozni. A harmadik héten, két és félméteres mélység elérése után, a tőlünk 60 méterre, egy gömbfülkében dolgozó másik csoport egyre erősebben hallotta az üté­seink hangját. Eleinte, mint mesélték, azt hitték, tréfá­ból utánuk mentünk és tő­lük néhány méterre kezd­tünk bontani. Ezzel már szinte teljesen biztosan be­igazolódott a feltevésünk helyessége, hogy alattunk üreg húzódik, mert csakis az vezetheti így, rezonátor­ként, a hangot. A munka oroszlánrészét el­végeztük. Nyáron majd, korszerűbb szerszámokkal, teljesen feltárjuk az »Óriás folyosó« titkát. BERKES­ LAJOS az expedíció vezetője 8 EMBER A FÖLD ALATT (Megjelent a 9. számban) A feljövetelemet követő mentem a barlangba. A tá­­második napon, egy orvos- borban minden a helyén sel, levegőmintáért újra le­ volt. a polcon a telefon és EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAP Itt szúr. . . 2 a KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: BOGNÁR KÁROLY MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ PELBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK BALOG JÁNOS KÜLFÖLDI RIPORTÁZS TARJÁN IMRE KULTURÁLIS ÉLET: VÁRKONYI ISTVÁN FOTOFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS FŐMUNK­ATÁRS: MAJOR OTTÓ KARIKATÚRA KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VÍKI GYULAI PÁL U 14 TELEFON 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ A HELYI (BUDAPESTEN A KERÜLETI) KÉZBESÍTŐ POSTAHIVATALOKNÁL ÉS A KÉZBESÍTŐKNÉL ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.—FORINT NEGYEDÉVRE 48.— FORINT EGY ÉVRE 192.— FORINT 664413 ATHENAEUM NYOMDA ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁSA FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA ■____ IGAZGATÓ INDEX 25 817 A címlapon: Az új KISZ-egyenruha. Április 4-én tízezer, a KISZ-be újonnan belépett fiatal tesz fogadalmat Budapesten. 500 ifjúgárdista az új egyenruhában jelenik meg Fotó: Friedmann Endre/ MTI A hátlapon: A stockholmi asztalitenisz­világbajnokságra készülő sportolóink: Papp, Kóczián, Rózsás és Lukácsné edzőmérkőzésen. (Cikkünk a 14. oldalon) Fotó: Zaránd Gyula

Next