Tükör, 1970. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)
1970-01-06 / 1. szám
* LEVELEK ELŐTÉRBEN A SZOLGÁLTATÁSOK (Megjelent a 49. számban) Egy évvel ezelőtt mindössze két kisiparos cégtábláját olvashatták környékünk lakói a Pasaréti téren. Most viszont nem kevesebb, mint tizennégy hirdetőtáblán adják tudtul, hogy vállalnak 1. Vízvezeték javítást, 2. mosógép és centrifuga javítást; 3. rádió szerelést és javítást; 4. ruhatisztítást és festést; 5. kárpitos munkát; 6. órajavítást; 7. kötést, szemfelszedést, nyakkendőjavítást; 8. szűcs munkát; 9. villanyszerelést és javítást; 10. autójavítást; 11. autószifon javítást; 12. szobafestést; 13. zárak, lakatok, és kilincsek javítását; 14. fényképek készítését és amatőr felvételek kidolgozását. Mindezek azt mutatják, hogy a lakosság szolgáltatásokkal való jobb ellátottsága érdekében hozott kormányhatározat nyomán megszűnnek az eddigi hiányosságok. Az meg különösen öröm a lakosság számára, hogy egyes ágazatokban már a monopolhelyzet is megszűnt, és a kisiparosok egymással, vagy a szövetkezetekkel versenyezve módot nyújtanak a megrendelőknek arra, hogy válogassanak köztük. A jelek tanúsága szerint a kisiparosok adózási kedvezményei, a kapacitásukat növelő gépi beruházások költségének az adóalapból való levonása, vidéken a két évi adómentesség eredményei ösztönzőknek bizonyultak. Még jobban meggyorsulna a fejlődés, ha a tanácsi szervek üzlethelyiségek, illetőleg műhelyek kiutalásával jobban segítenék azokat, akiket ilyen gondok késleltetnek abban, hogy iparengedélyt váltsanak ki. Amennyire gyors eredményt hozott a maszek iparengedélyek kiadása, annyira lassúnak bizonyult a szolgáltató házak létesítésének üteme. Ezzel kapcsolatban kell elmondanunk a kritikánkat a Szolgáltató Házról, amely egy éve működik a Pasaréti út 104. szám alatt, néhány lépésnyire a tértől. A Szolgáltató Ház látványos és korszerű épület, de felépítéséhez csaknem négy év kellett. A Fővárosi Tanács és az OKISZ már 1963-ban meghozta azt a határozatot, hogy Budapest külső kerületeiben, valamint a szolgáltató iparral kellően el nem látott részeken szolgáltató házakat kell létesíteni, de a Pasaréti Szolgáltató Ház megnyitására csak 1967-ben kerülhet sor. Ez bizony lassú tempó. Emellett alig javult valamivel a helyzet, mert a női fodrászat, a férfi fodrászat, valamint a cipőjavító csupán átköltözött a térről néhány házzal arrébb, a Házban létesített új szolgáltatások (divatszalon, kozmetika, pedikür, szűcsműhely) koránt sem elégítenek ki olyan elsőrendű igényt, mint a kályhás, a lakatos, a villanyszerelő, az üveges, vagy a szobafestő és mázoló. Ezekre az iparágakra várjuk az új iparengedélyesek megjelenését. A Budapest II. kerület Battai utca 8. számú ház lakói A POSTÁS BÁCSI (Megjelent az 50. számban) Az a kép, amelyet a cikkíró az ő kedves postás bácsijáról megrajzolt, többékevésbé bármely más levélkézbesítőre ráillik. Tipikus arc ez, amely hol mosolyog, hol meg egykedvűen válaszol „ügyfelei” érdeklődésére, mert elégedettségre éppúgy van oka, mint elkeseredésre. Ami igaz, az igaz: postásnak lenni nem éppen könnyű mesterség. Bár kétségtelen könnyítést jelent számára a lakók nevére szóló levélszekrényeknek a kapualjakban történt elhelyezése. Nekem két rokonszenves, középkorú „postás bácsim van” van. Ez a két ember felváltva járja az utcákat, egyik nap a páros, másik nap a páratlan oldalon, hogy miért, miért nem, azt a magasabb postai körökön kívül senki sem tudja, mert — valljuk meg — senki sem látja értelmét. Általában az a megfigyelésem, hogy a levélkézbesítők legtöbbje ilyen tisztesebb korú ember, talán azért, mert az ifjúságot — szerintem teljesen indokolatlanul — nem vonzza ez a pálya, holott bármilyen szerény is a postások fizetése, azóta, amióta a nyugdíjakat és egyéb pénzes utalványokat is ők kézbesítik, az ilyen ISTEN HOZTA, ŐRNAGY ÚR! (Megjelent a 48. számban) Thurzó Gábor cikkében ezt írja: „Megismerünk egy valódi mátrai falut...” Engedjék meg, hogy ezt helyesbítsem, mert az „Isten hozta, őrnagy úr!” című új szolgáltatásokért óhatatlanul kijáró borravalókból eredő jövedelem kárpótolja őket a kisebb fixumért. De nemcsak az utánpótlás, hanem a szükség esetén mozgósítható tartalékgárda is hiányzik, ezért a betegség vagy szabadságolás esetén többnyire más környezetekben is elfoglalt postásokat állítanak be, akik munkaidőn túli szolgálatban gyakran csak a késő délutáni órákban kézbesítik a küldeményeket. Mi volna hát a megoldás? Elsősorban fel kellene világosítani a pályaválasztás előtt álló ifjúságot, hogy „postás bácsinak” lenni nem is olyan utolsó mesterség, mert ő olyan ember, akit mindenki szeret, akit napról napra várnak, és akit még akkor is, ha nem hoz pénzt, mindenütt szívesen fogadnak. Akit, bárhol megfordul, valósággal a ház barátjának, vagy éppen családtagnak tekintenek. Bízunk abban, hogy a posta előbb-utóbb megtalálja a megoldás útját, mégpedig úgy, hogy az sem a postai dolgozók, sem a nagyközönség érdekeit nem sérti. L. K. Budapest, VI., Vörösmarty a magyar filmben szereplő Szarvaskő nem a Mátra hegységben, hanem a Bükkben van. VÁNDORI ISTVÁN Eger, Csákány u. A/13 -SAJNÁLOM, NYAKKENDŐ NÉLKÜL NEM ENGEDHETEM BE! 2 □ A t t ) 1411 um L.a KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: PELBÁRT OSZKÁR OLVASÓSZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK: BALOG JÁNOS KULTURÁLIS ÉLET: VÁRKONYI ISTVÁN FOTÓFŐMUNKATÁRS : Heismann JánoS FŐMUNKATÁRS: MAJOR OTTÓ KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VII., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PF 6. KIADJA: A HÍRLAPKIADó vállalat FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST, V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍ): EGY HÓNAPRA 16.- FORINT NEGYEDÉVRE 48.- FORINT EGY ÉVRE 192. - FORINT 69.4655 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25 817 A címlapon: Divatkép. (Fotó: Farkas Tamás) Cikkünk a 22-23. oldalon. A hátlapon: Jelenet a „Harc Rómáért” című filmből. Cikkünk a 24-25. oldalon. Fotó: MOKÉP .