Tükör - Új Tükör, 1976. április-június (13. évfolyam, 14-26. szám)

1976-04-06 / 14. szám

Jogalkotás, törvényesség, demokratizmus A társadalmi tudat az el­múlt években, évtizedekben nagyot változott. Másként gondolkodunk, mindinkább tudatossá válik a szocialista emberi magatartás, és erősö­dik törvényeink tisztelete. Ennek megfelelően a közvé­lemény is egyre nagyobb fi­gyelemmel kíséri az igazság­ügyi munkát, az igazságszol­gáltatást. A jog, a törvények és más jogszabályok, vala­mint a jogalkalmazás fontos szerepet tölt be a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben. Hogyan alakul mindez a gya­korlatban? Milyenek elért eredményeink, tapasztala­taink? Melyek e munka ki­alakított módszerei, szervei, eszközei? Ezekkel a kérdé­sekkel kerestük fel dr. Ko­rom Mihály igazságügymi­nisztert hivatali dolgozószo­bájában. Miniszter elvtárs, a XI. kongresszus feladatként jelölte meg a törvényal­kotás társadalmi nyilvá­nosságának erősítését. Hogyan érvényesül ez a gyakorlatban? — A törvényalkotás társa­dalmi nyilvánosságának erő­sítése szerves része a szocia­lista demokrácia fejlesztésé­nek. Ez fontos eleme az ál­lampolgárok tevékeny rész­vételének, a közügyek inté­zésében. A törvények a mun­kásosztály vezette dolgozó népünk érdekeit és akaratát fejezik ki. Hogy ez minél teljesebb legyen, a dolgozók­ra nem csupán a törvények tiszteletben tartásának fel­adatai hárulnak, hanem azok megalkotásában való aktív közreműködés joga is.­­ A jogalkotási munka már régen kilépett az előké­szítésben részt vevő szakem­berek és a döntésre hivatott államhatalmi testületek te­vékenységi köréből. S a tör­vényalkotásba való bekap­csolódás legjobb fórumai a társadalmi viták. Elmond­hatjuk, hogy e viták közéle­tünkben már polgárjogot nyertek és a lakosság véle­ményének, javaslatainak meghallgatása és hasznosítá­sa igen gyümölcsöző eredmé­nyeket hozott. Csak példa­ként hivatkozom a családjo­gi, az ifjúsági, vagy az Or­szággyűlés legutóbbi ülés­szakán elfogadott környezet­­védelmi törvény előkészíté­sének tapasztalataira. Ezen az úton kívánunk haladni a jövőben is, csak még szerve­zettebben és tartalmasabban. Úgy gondoljuk, hogy a jövő­ben még konkrétabb terve­zeteket bocsátunk majd a társadalmi viták fórumaira és a végrehajtás különféle feltételeiről is eszmecserét folytatunk. Azt is tervezzük, hogy a vitákon elhangzott — és ott még nem válaszolt — kérdésekre, javaslatokra megfelelő formában vissza­térünk, hogy ezzel növeljük az aktivitást, a felelősségtu­datot. Erre a sajtó nyilvános­ságát is célszerű lesz fel­használni.­­ A társadalmi viták szer­vezését, vezetését ez után is a Hazafias Népfront, a Szak­­szervezetek, a KISZ és a Nő­tanács vállalja magára, egy­mással és az illetékes állami szervekkel összehangolt ter­vek alapján. E tevékenység­ben sokat segít, hogy ötéves jogalkotási programunk van, amelyet a Minisztertanács hagyott jóvá. Így kellő idő­ben, kellő szervezettséggel tudjuk a társadalmi vitákat megrendezni. A bíróságokról szóló törvény néhány évvel ez­előtt a jogalkalmazás je­lentős területét újrasza­bályozta. Melyek a tör­vény alkalmazásának ed­digi tapasztalatai? — Az eltelt több mint három év tapasztalatai alapján azt állapíthatjuk meg, hogy az új bírósági törvény rendel­kezései a gyakorlatban jól beváltak. 1973. január 1-i ha­tállyal megteremtettük az igazságszolgáltatás egységét. Erre azért volt szükség, mert korábban a gazdasági és munkaügyi területeken fel­merült jogvitákat általában nem a bíróságok, hanem ál­lamigazgatási döntőbizottsá­gok döntötték el. Az új tör­vény a volt gazdasági döntő­­bizottságokat beolvasztotta a bírósági szervezetbe, a mun­kaügyi viták eldöntése céljá­ból pedig létrehozta a mun­kaügyi bíróságokat. 1973. ja­nuár 1-től tehát csak a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa által megválasztott bíró gya­korolhat igazságszolgáltatási funkciókat. Ez a törvényi rendelkezés, a bírói hivatás nagyfokú társadalmi és álla­mi megbecsülése mellett, a bírói függetlenség garanciáit is megerősítette, és állami életünk demokratizmusának további fejlesztését jelenti.­­ A bíróságok az új törvény alapelveit következetesen al­kalmazzák mindennapi tevé­kenységük során. Ennek megfelelően a büntető eljá­rásban bíráink, a társadalom alapvető érdekeit sértő vagy veszélyeztető bűncselekmé­nyek elkövetőivel szemben, a törvény teljes szigorával lép­nek fel. Ugyanakkor — a jog­­politikai irányelveink szerint eljárva — a csekélyebb súlyú bűncselekményt elkövető olyan személyek esetében, akiknek magatartása koráb­ban nem esett kifogás alá, szabadságelvonással nem já­ró büntetéseket, elsősorban megfelelő pénzbüntetést al­kalmaznak.­­ A bíróságok az állampol­gárok között felmerült pol­gári, családjogi vitákban, pe­rekben igen sokat tesznek a szocialista együttélés nor­máinak erősítése érdekében. Határozottabban fellépnek a gazdálkodó szervek vitái­nak eldöntésében a különfé­le érdekek érvényesítéséért, a társadalmi érdek elsődle­gességének biztosításával. A munkaügyi viták során fon­tos feladatuknak tekintik az állami és a munkafegyelem erősítésének követelményét, ugyanakkor megfelelően biz­tosítják az állampolgárok törvényes, jogos érdekeinek védelmét is. A fejlett szocialista társadalom építésében döntő szerepe van az em­beri gondolkodás válto­zásának, a tudatvilág — ezen belül a jogtudat — fejlődésének. Hogyan se­gíti ezt, és általában mi­lyen szerepet tölt be a széles körben folytatott közérthető jogpropagan­da? — A jog, a törvény tisztelete elválaszthatatlan a szocialis­ta törvényesség következetes érvényesülésétől. Tisztelni viszont csak azt lehet, amit ismerünk, ami belső meg­győződésünkké vált. A szo­cialista jogtudat elválasztha­tatlan része a szocialista tár­sadalmi tudatnak. Ahogy a mi társadalmunkban fejlő­dik és mindjobban kiteljese­dik a tudatos szocialista em­beri magatartás, úgy erősö­dik a törvények tisztelete, az önkéntes jogkövetés is.­­ A jogismeret közvetlenül befolyásolja az állampolgári magatartást. Az állampolgá­rok jogi nevelése így válik eleven formáló erővé, így erősíti az állampolgári fe­gyelmet, így segíti a szocia­lista közgondolkodás alakí­tását. A jogok és kötelezett­ségek megismerése jó alapo­kat ad az állampolgároknak a közéletben való aktív rész­vételre. A jogi nevelés ezál­tal a szocialista demokratiz­mus megvalósításának egyik fontos eszköze. Élni és helye­sen élni a jogokkal, teljesí­teni és jól teljesíteni a köte­lezettségeket csak az tudja, aki ismeri is azokat. A jogok és kötelezettségek ismerete, az önkéntes jogkö­vetés azt is elősegíti, hogy a jogviták száma csökkenjen. Aki kellően ismeri a jogot, sok konfliktust elkerülhet, sok felesleges fáradtságtól és nem ritkán idegeskedéstől menti meg magát. A társa­dalom életének mindennap­jait átszövi a jog, életünk számos vonatkozása a jog által kijelölt mederben fo­lyik. Aki ismeri az elváráso­kat, tudatában van jogainak és kötelezettségeinek és azok szerint cselekszik, az a saját életét könnyíti. A jogi neve­lés ezért minden állampol­gár érdekében is történik.­­ A gyakorlati tapasztala­tok azt mutatják, hogy a leg­jobb, a legkorszerűbb törvé­nyek megalkotása sem ele­gendő önmagában. Szüksé­ges még azok alapos megis­mertetése, megértése és el­fogadtatása. Enélkül nem is várhatjuk el a jognak meg­felelő állampolgári maga­tartást. Államunk nem elé­gedhet meg azzal a kényel­mes feltételezéssel, hogy a BESZÉLGETÉS DR. KOROM MIHÁLY IGAZSÁGÜGY­­MINISZTERREL

Next